Új Európa, 1981 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1981-05-01 / 3. szám

rületre korlátozódtak. Másképp is megbotránkozást keltettek. Veszprémben például női osztagok fosztották ki a székesegyházat, a szétvagdosott miseruhákból öltözéket készíttettek maguknak, s mohón raboltak el mindent, különösen textíliákat. A templomok kirablása is eléggé gyakori jelenség volt, többnyire összekötve nők megbecstelenítésével; az asszonyok és lányok ugyanis sok helyen a templomba menekültek, abban a hitben, hogy az istenháza megszentségtelenítésétől talán visszariadnak a katonák. De sok helyütt, ahol a pap védte a híveket, a szovjet katonák egyszerűen meggyilkolták magát a papot. A Somogy megyei Iszkázon a templom kifosztása után felöltöztek a miseruhákba, lóháton így nyargalták végig a falut, gúnyt űztek a vallásból, s jót mulattak a megbotránkozott lakosság rémületén. Egy másik somogyi faluban a jegyző feleségét gyors egymásutánban 17 orosz katona erőszakolta meg, a felesége védelmére siető férjet „háborús bűnösség” címén elhurcolták, a házaspár kilencéves fiát pedig, aki kétségbeesetten sikoltozva hívott segítséget, ott a helyszínen agyonlőtték. A városok és falvak férfilakosságát állandóan fenyegette a Vörös Hadsereg egy félelmetes intézménye: a deportálás. Budapest népe, mihelyt a Vörös Hadsereg megérkezett, megismerkedett a „maiinka robot” kifejezéssel. Maiinka robot — „kicsi robot”. Ha valamely hadifogoly-transzport létszáma szerencsés szökések révén csökkent, a járőrök egyszerűen a polgári lakosság köréből pótolták a hiányzókat. A fővárosban s vidéki városokban is, aki férfit az utcán találtak, beállították a sorba azzal, hogy „kis munkára” viszik, „kicsi robot”, aztán mehetnek haza. Többnyire soha többé nem látták otthonukat. Emberek, akik soha életükben nem forgattak fegyvert, és nem voltak uniformisban, vagonok végtelen sorába zsúfolva Szibériába kerültek. Nem ritka eset volt, hogy 8—9 éves gyerekek is örökre eltűntek, ha vállalkozó kedvvel kimerészkedtek az utcára, hogy élelmet vagy vizet hozzanak. Így árvult el, vagy bomlott fel ezer és ezer család akkor, amikor a második világháború fegyverei már elhallgattak, s Magyarországon is megkötötték a fegyverszünetet. Többszázezerre tehető azok száma, akiket az oroszok a Szovjetunióba hurcoltak kényszermunkára. A Vörös Hadsereg által okozott fájdalmakat budapesti követsége jelentése alapján a svájci külügyminisztérium 1945 májusában egy kiadványban megörökítette. Az első kép, melyet a „felszabadított” magyar nép a hatalmas birodalom, az élenjáró szocializmus országáról alkotott, más tekintetben is abszolút negatív volt. Nemcsak a rémület jelenetei ismétlődtek meg hónapról hónapra, hanem a tragikomikus epizódok végtelen sora is kedvezőtlen színben tüntette fel a Szovjetunióban érvényes rendszert. A zabráló szovjet katonák ugyanis a politikai indoktrináció szellemében „burzsujnak” néztek mindenkit, a szegény munkást vagy parasztot is, ha például porcelán bögre volt a házában, vagy fehér ágyneművel rendelkezett. Így aztán az egész magyar népet burzsujnak tekintették, nem akarták elhinni, hogy ha egy embernek karórája van, az valóban gyári munkás. Mágikus erővel hatott rájuk minden, ami csillogó volt, akár egy réztrombita, akár angol water-closet, mely utóbbinak a rendeltetésével nem mindig voltak tisztában, s gyakran mosdásra használták. Orosz csoportok különös kedvvel vetették rá magukat a drogériákra, hogy a zsákmányolt desztillált alkoholt felhörpintsék. Alkoholszenvedélyük alig ismert határt, nemegyszer előfordult, hogy a felhasított boroshordókból kiömlő tócsába részegen belefulladtak ... Még bizonytalanabbak voltak Budapest éjszakái, általános jelenség volt a vetkőztetés. Orosz katonákkal az élen a fővárosi alvilág nyílt utcán elszedte a járókelők ruháját, a házak lakói bezárkóztak, s csukott ajtó mögött hallották az éjszakai sikoltásokat, mert a vetkőztetés vége nemegyszer géppuska-kelepelés és halál volt. Az ország népe el volt foglalva a maga fájdalmával, s már alig volt család, amelyet ilyen vagy olyan formában ne érintett volna a Vörös Hadsereg garázdálkodása. De mégis, az egész országot mélyen megrázta és megrendítette az, ami az ország nyugati részének egyik legnevezetesebb városában, Győrben történt. A nagy ipari város püspökét az egész lakosság, gyári munkások, polgárok, nem katolikusok és zsidók is egyaránt bálványozták erős jelleme és igazságérzete miatt. Apor Vilmos püspök az előző, német megszállás idején a püspöki palotában menedéket nyújtott zsidóknak, s beadványokkal igyekezett enyhíteni a győri gettóba szorított zsidóság sorsán is. Egy alkalommal, belügyminiszteri engedéllyel, személyesen akarta meglátogatni a gettó lakóit, hogy vigasztalja őket. Két fiatal német tiszt azonban megtagadta tőle a belépést. A püspök erre fennhangon üzenetet küldött Hitlernek, s ezeket mondta a német tisztek előtt: „Az isteni törvények a Führen is kötelezik. Eljön az idő, amikor majd a világ és az Isten ítélőszéke előtt neki is felelnie kell tetteiért!” Ilyen fából faragott ember volt Apor Vilmos. A Vörös Hadsereg 1945 húsvét előtt érkezett meg Győrbe. Már nagyszerdán megjelentek az első szovjet katonák a püspöki rezidenciában, fegyvert szegeztek a palota lakóinak, kiürítették zsebeiket, a püspöktől is elvették zsebóráját. Ez volt az ouverture. Apor Vilmos éjszaka is ébren maradt, hogy ha újabb látó- TOLLAS TIBOR VERSES KAZETÁJA 30 év válogatott költeményei a szerző előadásában. (összekötő szöveggel 2-szer 30 perc.) A költő versein keresztül ismerteti meg hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb verseit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, különösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahelyünk közt autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd e verses kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8000 München 34, Postfach 70. Ára portóval 7.50 USA dollár, Európában 15,GDM.