Új Európa, 1981 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1981-07-01 / 4. szám

de nem javult. Az előző rendszerben túl kevesen kép­viselték a dolgozók érdekeit, ma túl sokan ... VIII. „Egy kis rosszindulattal azt lehetne mondani, hogy — eltekintve a demokratikus magatartástól — a spanyol külpolitika ugyanott tart, ahol Franco ide­jében: terrorizmus okozta feszültségek a pireneusi szomszéddal, nyomás a gibraltári szorostól délre, a megoldatlan szaharai kérdés, semmi kilátás arra, hogy mihamarább belépjünk az európai gazdasági közös­ségbe . .. Közép-Amerikában tanfolyamokat akarunk adni demokráciából a forradalmi megmozdulásoknak és udvarias hallgatással szemléljük a dél-amerikai pa­rancsuralmi rendszereket. Tovább lelkesedünk az ara­bokért, és el nem ismeréssel büntetjük Izraelt.” Mind­ezt az „El País” című független, madridi napilap írja, s hozzáteszi: „Szerencsétlenségünkre külpoliti­kánk oly fontos kérdéseiben, mint az atlanti szövet­ség és az európai közösség, nem volt semmi tervezés.” Az „atlanti kérdés” természetesen a NATO-tag­­ság. A kormánypárt és a mérsékelt jobboldal a belépés híve, bár Suárez a neutralizmussal is kacérkodott. (A fel nem sorakozottak, az „el nem kötelezettek” ha­vannai értekezletén Spanyolország megfigyelővel vett részt.) A NATO-t „természetes szövetségesnek” te­kintik és készek vállalni az ebből eredő nagy anyagi terheket. Pérez-Llorca külügyminiszter be is jelen­tette, hogy Madrid 1981-ben felvételét fogja kérni, és 1983-ban — tehát a választások évében — tag lesz. Felipe González viszont már kilátásba helyezte: ha Spanyolország népszavazás nélkül, parlamenti jó­váhagyással belép, szocialista választási győzelem ese­tén ugyanúgy ki is fog lépni. Mindez függetlenül at­tól, hogy egyik-másik NATO-tag (Dánia, Német­alföld) talán a demokratikus átalakulás ellenére sem fogja támogatni a spanyolok felvételét. A belépés mellett fel szokták hozni, hogy az atlanti tagság hozzájárulhat a gibraltári kérdés megoldásához, míg vele szemben arra hivatkoznak, hogy elkerülhetetlen volna a Kanári-szigeteken támaszpontok létesítése. A nyugati védelmi rendszernek Spanyolország most is tagja, mégpedig az Egyesült Államokkal kötött barát­sági és együttműködési szerződésen s a közös támasz­pontokon keresztül. Az 1976-ban megújított szerző­dés az idén ősszel jár le, és előreláthatólag élénk bel­ső vitát fog kiváltani. Az ellenzék ugyanis akkor sem híve az idegen támaszpontoknak, ha hivatalosan „kö­zös használatúaknak” hívják őket. Az Európai Gazdasági Közösségbe való felvételt — miután 1970-ben már különmegállapodást kötöt­tek vele — a fiatal demokrácia kormánya 1977 jú­liusában kérte, de anélkül, hogy komolyan mérlegelte volna a belépés gazdasági és társadalmi következmé­nyeit. Az ügy azóta keveset haladt előre. Villar Mir pénzügyminiszter 1977-ben a belépést 1980-ra jósol­ta. 1981-ben legalább 1984—85-ről beszélnek, de el­húzódhat a 90-es évekig is. Ma a közvetlen akadály­nak „Giscard vétóját” tekintik, melyben szerepe volt az idei francia elnökválasztásoknak. De ezen túl itt a régi kérdés: a Közösség ellenállása, hogy megfelelő engedményeket tegyen mezőgazdasági téren Spanyol­­ország ipari engedményei ellenében. Ehhez jön újab­ban a tengeri halászat problémája és az az alapjában véve ésszerű elgondolás, hogy a Közösség új tagok felvétele előtt megpróbálja megoldani belső nehézsé­geit és módosítani szabályzatát. Mindenesetre spanyol körök remélik, hogy a februári államcsínykísérlet a közösség tagjait a felvétel meggyorsítására indítja. A közösségi kérdéstől függetlenül is feszült a vi­szony Párizs és Madrid között, bár néha enyhülés jelei mutatkoznak. A franciák eddig nem nyújtottak hathatós segítséget a terrorizmus elleni harcban, sőt megtűrték, hogy országuk területe a baszk terroristák biztos menedéke legyen. A francia szócsövek előszere­tettel beszélnek „spanyol belügyről”, ami csak fél­igazság. Madridban mindenesetre megelégedéssel vet­ték tudomásul a józan francia sajtóhangokat, melyek feltették a kérdést: mit szólnának hozzá, ha Elzász­ban németországi támaszpontokról kiinduló terroris­ták működnének és a Német Szövetségi Köztársaság a tiltakozásokra azzal válaszolna, hogy az egész „francia belügy”? Az idegenforgalmi jelszavak szerint „Portugália van legközelebb” és Spanyolország nyugat felé nem „vele határos”, hanem „bele nyílik”. Ennek ellenére — bár Portugália a három ország egyike, mellyel Madrid barátsági és együttműködési szerződést kötött (a harmadik Egyenlítői Guinea, volt spanyol gyar­mat) — a két országot inkább az egymás mellett élés, mint az együttélés jellemzi. Sőt, sokszor úgy tűnik, hogy egymásnak háttal élnek egymás mellett. Pedig Portugáliában is rendszerváltozás volt, s a demokra­tikus átalakulás problémái sokban hasonlók. Nem kielégítő a Spanyolország és a latin-amerikai köztársaságok közti viszony a minden évben októ­ber 12-én elmondott sok szép beszéd, szobormegko­szorúzás és a kettős állampolgárságról szóló megálla­podások ellenére sem. Bár többször kifejezésre jutott a kívánság, hogy „a gyermekekből testvérekké lett” nemzetekkel fenntartott kapcsolatok mindkét fél szá­mára kézzelfoghatóbb eredményekkel járjanak. Meg­nehezíti a helyzetet a több parancsuralmi (Argentína, Chile, Paraguay) vagy az európai modelleknek meg nem felelő rendszer (Brazília, Uruguay, Bolívia), to­vábbá a közép-amerikai demokratikus mozgalmak TOLLAS TIBOR VERSES­ KAZETTÁJA 30 év válogatott költeményei a szerző előadásában. (Összekötő szöveggel 2-szer 30 perc.) A költő versein keresztül ismerteti meg hallgatói­val egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élmé­nyeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb ver­seit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, különösen az el­mélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahelyünk közt autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd e verses kazetta meghallgatása. Megren­delhető a Nemzetőrön keresztül: D-8000 München 34, Postfach 70. Ára portóval 7.50 USA dollár, Európában 15,U­DM. 13

Next