Új Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1982-12-01 / 6. szám - Kulcsár Emil: A bánhidai Turul (tanulmány-vázlat)
Duna felé kiterjedő kincstári földek rendezése kapcsán ismét dolgozott a tatai Eszterházy-uradalomban. Nagy tisztelője lett Fellner Jakab építész, aki később terveinek megvalósítását folytatta. Mikovíny lecsapolási tervét hamar elkészítette, azt az Udvari Kamara elfogadta és őfelsége jóváhagyásával 1747. február 7-én az építési összeget is kiutalta. A munka elvégzésére a Magyar Kamara kikérte Mikovínyt az Udvari Kamarától. Áprilisban már megkezdődhetett az 5053 öl hosszú almási csatorna majd a rövidebb Mikovíny-árok ásása. Mikovíny a felmérés során lovon járta be a határt, az Udvari Kamara elnöke Königsegg gróf maga utalt ki számára két lovat, a szükséges szénával és zabbal. Rátalált Brigetio akkor még jól látható romjaira és a Tatáról hozzá vezető aqua ductus maradványaira. Megóvásuk érdekében ezekről szakszerű leírást és helyszínrajzot küldött mindkét kamarának. A munka vége felé talált rá Almáson a református templomnál, a római fürdő maradványaira, amelynek rozoga faalkotmányában testi fogyatékosok, betegek fürdőztek gyógyulásuk reményében. Vizsgálgatta a három öt oldalhosszúságú fürdőt, a háromszoros négyzetalakú padokat, a kétlábnyi, csempézett téglafalakat. A másfél ezer évesnek vélt fürdő közelében kisebb romok közepette egy pompás épület alapfalaira bukkant, árkában pedig néhány római érmét talált. Talán ennek falai között kötötték meg 1600-ban a zsitvatoroki békét. Hideg télidőben fogadta a malomgát (római töltés?) feletti mocsárból feltörő gőzfelhők megkapó látványa. Ezeket a meleg vizeket közegészségügyi szempontból tartotta hasznosnak, és a régi fürdő rekonstrukciója mellett főképpen e kénes melegforrások hasznosítását vélte fontosnak. (1746-ban Torkos János Justus írt az almási gyógyvízről.) Térképén látjuk a falu házait, művelt kertjeit, szőlőit, a szántókat, réteket, mészkő-márvány sziklákat, utakat, a postautat és hidakat, a nagy vendégfogadót, a kőfaragóházat, két malmot, ezek egyikét a török adta a falunak. A Duna túlsó partján Zsitvatő látszik. A térkép 40 x 27 cm nagyságú (kb. 1:5880 méretarányú) részletes és hiteles ábrázolás. Az Országos Levéltárban található az ötholdnyi felterjesztés mellékleteként. Tanulságos a szöveg olvasása is. Kitűnik, hogy Mikovíny meglehetősen hibásan írt németül, olykor latin kifejezéseket használt. A jelentést 1746-ban írta. Térképe sem lehet későbbi, hadmérnök őrnagyként (Ing. Obrst. Wacht. M.) szignálta. KULCSÁR EMIL A bánhidai Turul Ha valaki az M-1-es úton vagy az 1-es számú vasúti fővonalon közelíti meg Tatabányát, már távolról szembetűnik a festői Gerecse 303 méter magas fennsíkján lévő „millenniumi emlékmű”, a Turul. Ez a 156 mázsás emlékmű Európa legnagyobb madárszobra. A bronzmadár szárnyainak fesztávolsága 14,75 méter, a karmai között tartott Árpád-kard hossza 12,50 méter. A turul már az ősi magyar mondákban is szerepel, faját azonban természetrajzilag meghatározni nem lehet. Az etimológusok szerint a turul (astur-culur) ó-török eredetű szó, és karvalyt jelent. A karvaly pedig gyűjtőnév, és őseink nagy, ragadozó madarat jelöltek vele. Így az ősmagyar sámánhit- és mondavilágban a turul — mint totemállat — sas, sólyom, és héja is lehetett, miként ezt például a Nagyszentmiklóson, vagy a Rakamazon előkerült régészeti leletek is bizonyítják. A honfoglaló magyarság Álmos vezette törzsének védője volt e madár. Álmos anyjának, Emesének jelent meg álmában, és termékenyítette meg — miként a krónikák írják —, tudtára adván azt is, hogy az ő ivadékaiból nagy vezérek és híres királyok születnek.