Új Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1993-06-01 / 6. szám - Bodri Ferenc: Salvador de Madariaga nálam és nálunk, értünk és velünk (V. rész) (tanulmány)
BODRI FERENC Márai Sándor is. Csonka Habsburg Ottóról (München — 1972), Zita , királynéról (München — 1975; Bp. — 1989), Mindszenty bíborosról (München — 1976) életrajzi összefoglalásokat írt; ezek fejezetei folytatásokban lapjában olvashatók. Szerkesztőmunkáját nagy empátiával folytatta, ez érvényesül történészi munkásságában is. Erről A forradalom oknyomozó története 1945-1956 című terjedelmes, egyben sajátos szempontú összefoglalása tanúskodik (München , 1981). Olykor kissé szikkadt stílusa, nehezen elfojtott lírizmusa, néha az eredetiséget botladozva hajszoló író szemléletmódja tőlem eléggé távol áll, de a forgandó ívű pályakép amplitúdóira tekintve meglepődésektől sem mentesen elgondolkodom. Igaz, a tévhitekkel pöttyözött ifjúság után, kitűnő szellemek hatása alatt mégiscsak tiszta révbe ért. Humánusabb eszmékre talált élete nagyobbik felére. Csonka nemrégiben hazaérkezett hagyatékából ismerhettem meg az Új Európa évfolyamait. A szerkesztő a kezdeti „tájékoztató és szórakoztató", ebben a minőségében eléggé jellegtelen folyóiratból inkább elméleti, korszerűen érdekes, a világpolitika változásaira frissen válaszoló „politikai és kulturális szemlét" formált az esztendők során. A két köztiszteletben álló, és gondolkodónak is nagyszerű politikus és politológus (Habsburg Ottó és Madaringa) tekintélyére és népszerűségére alapozottan, a folyóirat növekvő színvonalára joggal hivatkozva, a szerkesztő megnyerte munkatársnak a korábban több hullámban Nyugatra érkezett, eléggé eltérő gondolkodású magyar emigráció íráskész kiválóságait. Az Új Európával elsőként a konzervatív liberális gondolkodású, demokratikus érzelmű, mindenféle diktatúrát elutasító emigránsnemzedékek találtak szorosabb kapcsolatot Az egykori nagy nemzedék (Auer Pál, Eckhardt Tibor, Várady Imre, Barankovics István, Juhász Vilmos, Fenyő Miksa, Dénes Tibor, Halász Péter, mellettük mások) tagjai után a következő hullám menekültjei (Gombos Gyula, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Márai Sándor —ugyanígy Kéthly Anna, Kővágó József és mások), kitűnő elmék és írástudók. Legtöbbjük neve és műve más külhoni magyar nyelvű folyóiratokban is olvasható. De pl. az 1952-es amerikai kivándorlása után mindentől és minden efféle lehetőségtől elzárkózó Márai Sándor szinte egyedül az Új Európában publikált. 1964-ben a Manhattani szonettekből nyújt „mutatót", és rendszeresen közöl részleteket naplóiból és regényeiből. A folyóirat következetesen ismerteti a megjelent műveket. Az író 80. születésnapjára egy teljes Márai-számmal „jött" ki a folyóirat (1980/3-4.), majd a kiemelke 7ő