Új Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1993-03-01 / 3. szám - Bodri Ferenc: Salvador de Madariaga nálam és nálunk, értünk és velünk (III. rész) (tanulmány)

BODRI FERENC PEN Club a magyar írókért címmel ugyanitt Szabó Zoltán gyűjtötte egy­be a Magyar Írók Szövetségének a budapesti Szabad Kossuth Rádióban elhangzott segélykérő felszólítására (november 4.) küldött válaszait. „Mi most meghalunk Európáért — a szabad magyar irodalom utolsó szövege..." — hangzott el ekkor, és a Münchenből sokfelé továbbított jajkiáltásra, Képes Géza üzenetére Moravia és Piovene, Kazant­akisz, Camus, Sartre, Aragon, Picasso, Simone de Beauvoir és mások küldték együttérző követeléseiket. Hasonlóképpen sokan a további világtájak felől, közöttük kelet-európaiak és oroszok is. Megvilágosult elemzése­ket és biztató táviratokat (Látóhatár 1956/6.). A Les Temps Modernes, a bécsi Fórum különszámait, A szellemi Európa és a magyar forradalom kapcsolatát Borbándi Gyula, Vámos Imre és Hallgató Balázs (Nagy Balázs) foglalják össze ugyanitt. A francia baloldali irodalom 1956 végi sajtómozgalmát a Katolikus Szemlében Somogyi B. Gerő ismerteti (írás­tudók lázadása —1957). A francia értelmiség „megvilágosodásának útja" több ízben visszatérő téma a későbbi elemzésekben. Jean-Paul Sartre hezitációit, mások pálfordulásait és bukfenceit majd Lőkkös Antal elemzi magyarul tíz esztendő után (Katolikus Szemle ,1966). A szabadságharc közvetlen történelmi és politikai összefüggéseinek elemzéseiből Madariaga Szuez és Magyarország című írását emelném ki a bőséges áradatból (Neue Zürcher Zeitung — 1956 december 4.), fordí­tása ugyancsak a Látóhatár „Magyar Forradalom" alcímmel kiadott szá­mában olvasható (1956/6.). „...Végső soron Önnek köszönhetjük, hogy nem kellett kétségbees­nünk korunk intellektuális állapotai miatt..." — zárta köszöntőjét Ca­mus. Sok példa bizonyítja, hogy a hasonlóképpen gondolkodó kortársnak már akkor igaza volt. A „magyar kérdésben" Madariagát sokszor megszólaltatják a liberális világlapok, részt vállal a forra­dalmat követő és a megtorlással szembeszálló mozgalmakban is. A Gloria Victis —1956; Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban című, Albert Camus előszavával több kiadásban és válto­zó bőségben megjelent gyűjteményben a spanyol kortársnak szép verse olvasható (Budapesti sírfelirat). Magyarra Tollas Tibor fordította, ő írta az általam ismert változat (Bécs-München , 1986) zárszavát: „...A Gloria Victis: Dicsőség a legyőzötteknek című kötet csupán formailag köl­tői antológia, lényegében azonban több: nemzetek, népek lelkiismere­tének és együttérzésének dokumentuma, a széles világ tanúságtétele az 1956-os magyar szabadságharc eszméi mellett..." A történelmi értékű 85

Next