Új Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1993-06-01 / 6. szám - Bodri Ferenc: Salvador de Madariaga nálam és nálunk, értünk és velünk (V. rész) (tanulmány)

ÚJ FORRÁS „Az individualizmus kontinensén" Madariaga inkább felszabadítást sürget a földrajzi és politikai „újraegyesítések" helyett, e témában is hiteles elemzéseket közöl az akkor inkább csupán szellemiekben létező „nagyhatalmi érdekektől független politika" lehetséges tendenciáiról. A valóságos politika apróbb-nagyobb eseményeiről szigorúsággal al­kot véleményt. Szembeszáll pl. Charles de Gaulle frankomán szepara­tizmusával. Szerinte, a gőgös tábornokból hiányzik az egység- és szabadságszeretet, így atavisztikusan nacionalista fundamentalizmus­ból táplál ellenérzéseket az európai föderáció iránt. Teszi ezt pl. akkor, amikor be kívánná csapni a Közös Piac ajtaját Anglia orra előtt. De az oxfordi professszor félti és védelmezi a maga szellemi Európáját az amerikanizmustól, egyben az imperialista orosz politika regnumától is. Természetesen látja, hogy az utóbbi a nagyobb veszély. A liberális érzelmű „királyfi" Csonka Emilben (1923-1982), a kalan­dos ifjúságú közíróban, a Szabad Európa Rádió munkatársában végül kitűnő főszerkesztőre talált. Tartózkodással, kissé ijedten fedeztem fel Csonka nevét 1963 novemberétől a lapszámok impresszumán. Emléke­zetemben ez a név, Szálasi Ferenc egykori „íródeákjaként" élt, és tud­tam, 1944-45 fordulóján Csonka nyugatra menekült. De a Bolognában befejezett egyetem, az itt szerzett doktorátus, legkivált a nagyszerű Várady Imre professzor kultúrája és feltételezett szellemi hatása erőtel­jesen átformálta a korábbi kamaszgondolkodást. Csonka munkáiból megítélhetően, valamiféle „királypárti demokratává" érett utóbb, (hívő katolikus volt már korábban is). Folyóiratában módfelett érdekes olvas­mány — többek között — egy kritikája. Fiala Ferenc (Szálasi sajtófőnö­ke) Zavaros évek című emlékezéskönyvéről szól (München —1976), egy kissé önkritikus és ugyancsak kioktató, „...a szerző világképe és szem­lélete, látásmódja és politikai kódexe, hangja és hevessége néma miénk " — zárul a következetes elutasítás, a lezárt múlt feletti ítélkezés (így nem­ lehet —1978/4.). A főszerkesztő, lapjában a maga külön harcát vívja Mindszentyért. Bár a külhoni magyarság köreiben kezdetben nyilván nem csekély tartózkodást kellett legyőznie és olvasztania. Hogy mekkora sikerrel járt a lassú és következetes pálforduló, bizonyítja Habsburg Ottó bizal­ma és a lap magyar szerzőinek tisztes névsora. A váratlan és korai halála után, a folyóirat utolsó számában (1983 január), megrendülten búcsúznak Csonkától munkatársai. Közöttük Habsburg Ottó, Mikes Imre, Tollas Tibor, Vajda Albert, Borbándi Gyula és mások, a távoli 74

Next