Új Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-10. szám)

2007-11-01 / 9. szám - Falvai Mátyás: Présház a Turulnál (kispróza)

FALVAI MÁTYÁS Présház a Turulnál Aztán katona voltál-e? - kérdezte hamisan felém sandítva, tiborcos har­csabajszát simogatva. Majd nemleges válaszom után: Aztán trippered volt-e? - én megint megráztam a fejem. Akkor te nem is vagy férfi! - csattant fel őszinte felháborodást és megvetést tettetve. Én is mintha már kezdtem volna szégyellni, hogy nem, de hát... Később elárulta, ő sem volt egyik sem: katona a süket jobb füle, tripperes a mértéktartó és óvatos természete miatt. A beavató kérdéseket ő is valamely hajdanvolt atyai jóbarátjától örökölte, olyasfélétől, amilyen­né ő vált azután az én számomra. Mivel tréfáját kellően erőteljes és hosszantartó nevetéssel díjaztam, megenyhült: adott a borából, csak egyet kért cserébe: ha leugrom Pestről, hozzak el neki bizonyos könyveket, mert Tatabányán nem jut hozzájuk. Belecsaptam reszelős tenyerébe, és onnantól minden második vasárnap fölcaplattam hozzá a szellejébe, egyik kezemben egy ötliteres demi­­zsonnal, másikban Camus-, Proust-, Faulkner-, Amado-kötetekkel, mikor mit kért. így üzletelt ifj. Stróbl Gedeon, aki már nem volt ifj., mert az id. Stróbl régen meghalt, és akinek nem volt ugyan sok pénze, mégis a leggazdagabb ember volt Bánhidán, mert olyan bora volt, mint senki másnak, a bor pedig számtalan barátot szerzett neki, és olyan kapukat nyitott ki előtte, amelyek az átlagember számára akkoriban rendszerint csukva maradtak. Sok mindent tanultam Stróbli bácsitól. Tőle tanultam meg a bort. Hogy bárki bármit mond, borivás közben nem eszünk. (Vagyis ebédhez vacso­rához nem dukál a bor, mert a borivás nem lehet a fogások kísérője, az maga egy külön fogás.) Azt is tőle tudom, hogy a borhoz sosincs korán. Már délelőtt fel szokott hajtani egy-két deci zenitet, hol tisztán, hol szódával, de sosem ízlelgetve, hanem csak azért, hogy felgerjessze az étvágyat az ebédhez. Tőle tanultam meg, hogy rosét nem rossz termésű vörösből készít az ember, hanem a legkiválóbb szőllejét teszi bele, mert minden borfajtánál könnyebben borul fel a harmóniája, s hogy rosét enyhe nyári délutánokon, diófa alatt kell fogyasztani, a kellőnél némi­képp alacsonyabb hőfokra hűtve, hogy páráival nyugalmasra színezze a baráti beszélgetéseket. Azt is tőle tudom, hogy a rizlingnek mindig ideje

Next