Új Hang, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 1. szám - ÖRÖKSÉGÜNK - Sőtér István: Petőfi Sándor

forradalmár magatartás csírái rejlenek. Bár az is igaz, hogy csupán ezzel a daccal Petőfi még nem válhatott volna 48 költőjévé, a forradalom „viharmadarává“! Neki magának is a válságok, a fejlődési szakaszok során kellett végighaladnia, hogy forra­dalmi költővé érhessen. Kitűnő Petőfi-köny­vében Illyés Gyula a Honfidal és az Alföld létrejöttétől szá­mítja az új korszakot, melyben hangja mintegy kitisztul, „megkomolyodik“. Pedig a Honfidal még a debreceni január termése, s az Alföld után még változatos sorban következnek a hetyke, megtévesztően gunyoros költemények. Úgy érezzük inkább, hogy Petőfi pályájának „tisztulása“ egy népi, realista költői programra kiala­­­­kultával következik csak be, s e programm igazolásául, első ragyogó valóraváltójául a János -vitéz szolgál. A kihívó, a­­kritikusi felháborodásnak szánt szándékkal alátüzelő költemények, sorában ott találjuk a „régi jó­­vadányihoz“ szólót, mely a „korcs magyarok“ „appetitus-rontó“ hatása elől menekül e régi költő „igazi magyar beszédjé­hez“. Ez a költemény is programmadó, a maga módján, — de ebből a programaiból csak a XIX. század költői-ben és a Csalogányok és pacsirták-ban bontakozik ki a for­radalmi költő ars poeticája. Addig azonban fontos állomás a népi, realista költészet programmjának létrejöttében a Helység kalapácsa, ez a visszájáról adott programm, melyben Petőfi egyelőre még polémikus-szatirikus eszközökkel harcol a maga költői eszményei mellett. Ebben a műben kritikailag mutatja be, állítja pellengérre azokat az irodalmi stílusokat, irányzatokat, melyekkel szemben az övé, valóban forradalmi újí­tást jelent. Persze, a Helység kalapácsa több is, mint szatirikus stílus­kritika. Ebben a diákosan tréfás, vidor elbeszélő költeményben már benn rejlik a János vitézt elmesélő hang is, a­mely ott majd meseszerűvé fog válni. De Fejenagy, Erzsók, az „amazon természetű“ Márta, a „lágyszívű“ kántor, valamint társaik: Petőfi emberábrázoló, realista művészetének, elbeszélő bravúrjának remekléseire is alkalmat adnak. A János vitéz létrejöttéhez azonban az Alföld széles távlata, szárnyaló költőisége is szükséges. Horváth János a végtelenbe szélesülő, s a mikroszkopikus részletességig szűkülő horizontok játékát látja ebben a költeményben. De benne van a sas szabad röpte is, s a nézőpont merész váltakozása, a madártávlati tájegységtől,, a „király­­dinnyés homok“ szintjének apró életmozzanataiig. Nem azért nagy ez a vers, mivel hatalmas területet ölel át, hanem mivel igénytelen egyszerűséggel a valóság sokoldalú kifejezését, a tények és részletek ékesszóló, pontos megjelenítését képes nyújtani, —­s mindezt betöltve a felszabadult lélek ujjongásával. A János vitéz mindezek után, összegezés is, — de kapu is, a jövő felé. Ez a mű több holmi népmesénél, — ebben a költeményben Petőfi 1848-as, forradalmi maga­tartásának néhány lényeges elemét már tisztán fellelhetjük. A nép felemelkedésének nagy eszméje nyer kifejezést a János vitéz­ben. A költemény cselekményének menetét a népmese logikája szabja meg, és Petőfi mesterien hangolja át a mese csodálatosságát a népi élet mindennapiságára. Ez a mesevilág merőben józan, tiszta körvonalakkal áll előttünk, s ugyancsak különbözik a romantika csodás álomvilágától. Kukorica Jancsi sorsát nem is annyira a jellem, mint inkább az életcélok, a feladatok fejlődése alakítja ki. A hős életcéljainak fejlődése bontja két részre a költeményt is. Az első részben János vitéz még azért harcolt, hogy ne a falu szegényeként kerüljön vissza, hanem meg­próbált, de fel is szabadult férfiként, aki Iluskát a mostoha rabságából kiszabadíthatja. Mindezek a törekvései hasztalanok. A második részben megnőnek János vitéz feladatai: leszámol azokkal, akik tönkretették Iluskát, elpusztítja a boszorkányokat, szétrombolja a sötétség országát, és így mintegy méltóvá válik arra, hogy a boldogság és a béke, a szabadság és a szerelem harmonikus honát, Tündérországot is megtalálja. A második rész nagy teljesítményeire azonban csak az első rész próbái — hűség és hősiesség próbái — után válhatik hivatottá. Petőfi epikai művészete éppoly újszerűen mutatkozik meg a János vitéz­ben, mint maga az eszmeiség, mely a nép felemelkedését hirdeti. Mennyire másféle a János vitéz cselekménye, mint például a Toldi drámai tör­ténetmenete. Petőfinél hiányzik a fordulatok drámai előkészítése, kidolgozása, — nála a legfontosabb események is rendkívüli könnyedséggel, gyorsan, éles fordulatokkal mennek végbe. De épp emiatt nyer is ez az elbeszélésmód valami naív jelleget. Az Élet vizének partján az egész mű az élet és a halál, a szabadság és a kizsákmányolás harcá­nak távlatába torkollik. És ez a távlat már azt a Petőfit is megmutatja nekünk, aki a

Next