Új Holnap, 2002 (47. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - A KÖZMŰVELŐDÉS SZÍNTEREI - Kiss Noémi: Antropológia az irodalomtudományban és irodalom az antropológiában

mény, hogy a jelentés létrehozásában hasonlóságokat vélt felfedezni Hayden White a történetírás és az irodalom keletkezése között, és a történelem­írást a történelmi regényíró munkájával állította párhuzamba­. A mai kultúra-olvasói tendencia tehát megengedő a tekintetben, hogy a fikció kifejezése általánosan is használható legyen minden olyan ember által ké­szített műre, amely a többiek számára jelet hoz létre. Eszerint az embertől szár­maztatható összes irat, mondat, kép, film, színházi előadás vagy számítógép­­program úgy is olvasható, mint egy szöveg. Akárcsak egy irodalmi levél vagy egy regény, mindnyájan speciális antropológiai termékeken foghatók fel, tehát valamilyen módon a kultúrát reprezentálják, az individuumról és koráról, az ember szelleméről és testéről árulnak el nekünk valamit. Ma már jó látható, hogy a változások újabb és újabb korrespondenciákat alakítottak ki az említett kutatási területek között. Fordítva ez úgy hatott, hogy az irodalom fogalmának a fikcióhoz való szoros viszonya fellazult és a szöveg definíciója minden jelentéslétrehozó rendszerre kiterjedt. Ennek egyik követ­kezménye az a már-már közhelynek számító gondolat, hogy az egész kultúrát úgy határozhatjuk meg mint egy szöveget (Kultur als Text). Bizonyos feltételek között tehát az irodalom és az antropológia művelője ugyanazt a munkát végzi: szöveget értelmez. Nem lepődnék meg, ha a jövőben épp a szövegfogalom kor­látozásának szentelnénk némi figyelmet. A kölcsönösség egyik további bizonyítéka például annak a módszernek az újragondolása, mely épp az antropológiai fordulat egyik indítéka volt kezdet­ben: a strukturalizmusé. Egyik jelentősnek vélt munkájában James Clifford, mikor Az etnográfiai allegóriáról ír, láthatóan csak óvatosan, egy lábjegyzetben tá­maszkodik Szvetan Todorov strukturális allegória-fogalmára­. Shostag etnográ­fiai beszámolója egy Nisa nevű afrikai nomád nő elbeszéléseit írja le, ezt elemzi Clifford­ írása. Szerinte az elbeszéléseket olvasva észrevehető, hogy a megfigye­lő Shostag és a megfigyelt Nisa megszólalásainak váltakozása, vagyis a két nő hangja olyannyira egymásba íródik, hogy a szöveg allegóriájának értelme inga­taggá, a szubjektum tapasztalata viszonylagossá válik. Ezt azzal magarázza Clifford, hogy az etnográfus szövegekben az olvasó számára egyszerre, egy idő­ben több hang keletkezik. Példája szerint Shostag szövege nemcsak az afrikai nőt, hanem a sajátot, egy amerikai nőt is allegorizál. Az etnográfiai leírásokban, így Clifford következtetése, a kulturális allegóriák a szöveg narratív, retorizált struktúrájára bízzák jelentésüket, melyek az olvasás folyamán kerülnek felszín­re. Az olvasatok bár elméletben végtelenek lehetnek, az allegóriák száma mégis­csak korlátozott. Ez pedig lényegében ellentétes Todorov szigorú meghatározá­sával, mely szerint az allegória kettős jelentése az olvasó értelmezése nélkül, explicit mutatkozik meg a szövegben. Bár Shostag allegóriája jól körvonalazható, azonban csak akkor beszédes, amikor Nisa számunkra is átélhető, például a szü­letéssel vagy a fájdalommal kapcsolatos élményeiről mesél. 180 HOLNAP

Next