Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-12 / 11. szám - Krúdy Gyula: Misley pipázott / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
hogy aki oszt, az iszik, továbbá szabadon kotyoghat mindenféléről. Egy ilyen kotyogási szünet alatt kérdezi az öreg: — No, hogy vagy odabent a hivatalban? — Hát, — mondom, — mint a kutya a kútban. Monte-Cristo-roham van odabent s nem tudom kielégíteni a közönséget, pedig már harminc kötet van bent belőle. — No, — mondja az öreg, — most már csakugyan elhiszem, hogy föltámadunk. Mikor olvastam! Talán az árvíz előtt. Alighanem. Odafönt a felsővárosi házunkban. De víz összedöntötte a házat, ott maradt minden, bizonyosan ez a könyv is ottveszett. — Dehogy veszett, kedves apám, — mondják neki. — Most is megvan. Odakint van a konyhában, most olvassa a szolgáló. — No akkor jól van, — hagyja rá. — Vidd be ezt is, hadd legyen több. Vittem is. Ez nem az a Sió-féle fordítás. Úgynevezett szakácsné-kiadás, nagy nyolcadrét, amiből hetenkint hordtak szét az ügynökök egy-egy füzetet egyegy hatosért s illusztrálva is van. Szép piros bőrrámába van kötve. Rongyos ugyan már, de hát az a könyv ér valamit, amelyik a rongyos. Másnap este megfelelő diadallal kérdeztem Mórától : — Elég-e a negyven kötet Edmond barátunkból? — Elégnek elég, — mondja Móra, — ha több nincsen. De ha több volna, az is elkelne. Misley pipázott Elbeszélés írta KRÚDY GYULA A Bajusz-kisasszonyok leánynak született férfiak voltak és azon a darab földön, amely, a kisasszonyok saját szavai szerint, két nyíllövésnyire a Fodros pataktól és félnapi járóföldre a tokaji hegytől elterült, ők parancsoltak. Ez a darab föld nem volt még akkora sem, mint Ugocsa vármegye, sőt számos nagyobb birtok is akadt a környéken, de akkora mégis volt, hogy elférjen rajta egy lakóház, amelyet kastélynak neveztek, valamint egy kis gyümölcsös, egy kis veteményes és egy nagy darai rét, amelyen a csikók ugrándoztak, a Bajusz-kisasszonyok saját nevelésű csikói. „Akinek gyermeket nem adott a sors, az neveljen csikókat", — mondogatták a kisasszonyok. Nem lehet minden históriát dámnál, Évánál kezdeni, mert akkor nagyon hosszadalmas volna a legtöbb történet. Elég az hozzá, hogy, hogy nem, a Bajuszkisasszonyok pártában maradtak. Mikor teljesen árvaságra jutottak, fogadalmat tettek egymásnak, hogy soha-soha el nem válnak, így aztán lehetetlenség is volt már a férjhezmenetelük. De nincsen olyan lehetetlenség, amellyel egy igazi férfiú meg nem küzdene egy hölgynek hódolván. Roland elment a Szentföldre, mások az oroszlánketrecbe. De a Bajusz-kisasszonyok környezete veszedelmesebb volt az oroszlánketrecnél is. Ha egyiknek kettejük közül az idők folyamán valami reménysége támadt, hogy majd csak lassan-lassacskán bizonyos nyilatkozatot teend egy bizonyos férfi is: a másik Bajusz-kisasszony csaknem betege lett a jóságnak, a testvéri önzetlenségnek. Igyekezett mindenképpen nővére boldogságát előmozdítani és nem volt olyan rejtett pontja annak a bizonyos férfiú múltjának, amely földerítetlenül maradt volna. Az egyik Bajuszkisasszony — természetesen az elfogulatlanabbik — egy detektív szívósságával és ügyességével vetette rá figyelmét a földolgozandó anyagra. A látóhatáron fölbukkant férfiú diákkori csinytevései is kinyomoztattak és nem térhetett be a ,,Törött palack"-hoz többé, hogy a Bajusz-kisasszonyok nyomban meg ne tudták volna. Ha Elvira volt a soros (és Rózsi titkon a menyasszony), barna fiúk ugyan hiába sóhajtoztak a Fodros-patak környékén! De még azok a férfiak se nézhettek valami nagy nyugodalommal boldogságuk elébe, akiknek a nevében kétszer előfordult az „r" betű. — Az ezresek előbb-utóbb káromkodó, házsártos emberek lesznek, — vélekedett Elvira és tömérdek példát tudott. Még csak ezután jött a pipa, kártya, ital kérdése. Rózsinak szegénynek mindegy lett volna, hiszen akárhogy állítják is föl a házasságokra a horoszkópot, nem lehet semmit sem tudni teljes bizonyossággal. Hány korhely emberből lett már jóravaló derék férj ? De Rózsi is csak addig volt ilyen engedékeny, amíg vissza nem tért régi állapotába a titkos menyasszonyi sorból. Bezzeg megváltoztak nyomban a nézetei a férfinemről és Elvira kérői ijedten menekültek a szigorú inkvizítor elől. Nénje módszeréhez híven írásbeli mérleget készített az Elvira kérőiről. Megvolt már ehhez a kulcsa, volt talán kétszáz is a kérdőpontok száma, amelyekre pontos fölvilágosítást kellett bejegyezni a soros Bajusz-kisasszonynak. (Természetesen nem a menyasszonynak. Hiszen akkor hamarosan elkészültünk volna a kérdésekkel.) A sors szeszélyéből és a véletlen tréfájából nyaranta rendesen Elvira kisasszony, télen Rózsi kisasszony üldögélt összeráncolt homlokkal, gondolataiba elmélyedve a kis, nyurga-lábú íróasztalka előtt, amelynek rézkapcsos és macskaszemmel kirakott fiókjaiban három nemzedék asszonyainak, leányainak a levelezése, naplója volt levendulalevelek közé elrakva, már akik írni tudtak a Bajusz-famíliában. Ezek a régi levelek és naplók is se- Állat-összeirás Mühlbeck Károly j cijzu 26* 274