Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-12 / 11. szám - Krúdy Gyula: Misley pipázott / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

hogy aki oszt, az iszik, továbbá szabadon kotyoghat mindenféléről. Egy ilyen kotyogási szünet alatt kér­dezi az öreg: — No, hogy vagy odabent a hivatalban? — Hát, — mondom, — mint a kutya a kútban. Monte-Cristo-roham van odabent s nem tudom ki­elégíteni a közönséget, pedig már harminc kötet van bent belőle. — No, — mondja az öreg, — most már csak­ugyan elhiszem, hogy föltámadunk. Mikor olvastam! Talán az árvíz előtt. Alighanem. Odafönt a felsővá­rosi házunkban. De víz összedöntötte a házat, ott ma­radt minden, bizonyosan ez a könyv is ottveszett. — Dehogy veszett, kedves apám, — mondják neki. — Most is megvan. Odakint van a konyhában, most olvassa a szolgáló. — No akkor jól van, — hagyja rá. — Vidd be ezt is, hadd legyen több. Vittem is. Ez nem az a Sió-féle fordítás. Úgyne­vezett szakácsné-kiadás, nagy nyolcadrét, amiből he­tenkint hordtak szét az ügynökök egy-egy füzetet egy­egy hatosért s illusztrálva is van. Szép piros bőrrá­mába van kötve. Rongyos ugyan már, de hát az a könyv ér valamit, amelyik a rongyos. Másnap este megfelelő diadallal kérdeztem Mó­rától : — Elég-e a negyven kötet Edmond barátunkból? — Elégnek elég, — mondja Móra, — ha több nincsen. De ha több volna, az is elkelne. Misley pipázott Elbeszélés írta KRÚDY GYULA A Bajusz-kisasszonyok leánynak született férfiak voltak és azon a darab földön, amely, a kisasszonyok saját szavai szerint, két nyíllövésnyire a Fodros patak­tól és félnapi járóföldre a tokaji hegytől elterült, ők parancsoltak. Ez a darab föld nem volt még akkora sem, mint Ugocsa vármegye, sőt számos nagyobb bir­tok is akadt a környéken, de akkora mégis volt, hogy elférjen rajta egy lakóház, amelyet kastélynak nevez­tek, valamint egy kis gyümölcsös, egy kis veteményes és egy nagy darai­ rét, amelyen a csikók ugrándoztak, a Bajusz-kisasszonyok saját nevelésű csikói. „Akinek gyermeket nem adott a sors, az neveljen csikókat", — mondogatták a kisasszonyok. Nem lehet minden históriát­­ dámnál, Évánál kez­deni, mert akkor nagyon hosszadalmas volna a leg­több történet. Elég az hozzá, hogy, hogy nem, a Bajusz­kisasszonyok pártában maradtak. Mikor teljesen árva­ságra jutottak, fogadalmat tettek egymásnak, hogy soha-soha el nem válnak, így aztán lehetetlenség is volt már a férjhezmenetelük. De nincsen olyan lehe­tetlenség, amellyel egy igazi férfiú meg nem küzdene egy hölgynek hódolván. Roland elment a Szentföldre, mások az oroszlánketrecbe. De a Bajusz-kisasszonyok környezete veszedelmesebb volt az oroszlánketrecnél is. Ha egyiknek kettejük közül az idők folyamán valami reménysége támadt, hogy majd csak lassan-lassacskán bizonyos nyilatkozatot teend egy bizonyos férfi is: a másik Bajusz-kisasszony csaknem betege lett a jóság­nak, a testvéri önzetlenségnek. Igyekezett mindenkép­pen nővére boldogságát előmozdítani és nem volt olyan rejtett pontja annak a bizonyos férfiú múltjának, amely földerítetlenül maradt volna. Az egyik Bajusz­kisasszony — természetesen az elfogulatlanabbik — egy detektív szívósságával és ügyességével vetette rá figyelmét a földolgozandó anyagra. A látóhatáron föl­bukkant férfiú diákkori csinytevései is kinyomoztattak és nem térhetett be a ,,Törött palack"-hoz többé, hogy a Bajusz-kisasszonyok nyomban meg ne tudták volna. Ha Elvira volt a soros (és Rózsi titkon a meny­asszony), barna fiúk ugyan hiába sóhajtoztak a Fod­ros-patak környékén! De még azok a férfiak se nézhet­tek valami nagy nyugodalommal boldogságuk elébe, akiknek a nevében kétszer előfordult az „r" betű. — Az ez­resek előbb-utóbb káromkodó, házsártos emberek lesznek, — vélekedett Elvira és tömérdek pél­dát tudott. Még csak ezután jött a pipa, kártya, ital kérdése. Rózsinak szegénynek mindegy lett volna, hiszen akár­hogy állítják is föl a házasságokra a horoszkópot, nem lehet semmit sem tudni teljes bizonyossággal. Hány korhely emberből lett már jóravaló derék férj ? De Rózsi is csak addig volt ilyen engedékeny, amíg vissza nem tért régi állapotába a titkos meny­asszonyi sorból. Bezzeg megváltoztak nyomban a né­zetei a férfinemről és Elvira kérői ijedten menekültek a szigorú inkvizítor elől. Nénje módszeréhez híven írásbeli mérleget készített az Elvira kérőiről. Megvolt már ehhez a kulcsa, volt talán kétszáz is a kérdőpon­tok száma, amelyekre pontos fölvilágosítást kellett be­jegyezni a soros Bajusz-kisasszonynak. (Természete­sen nem a menyasszonynak. Hiszen akkor hamarosan elkészültünk volna a kérdésekkel.) A sors szeszélyéből és a véletlen tréfájából nyaranta rendesen Elvira kis­asszony, télen Rózsi kisasszony üldögélt összeráncolt homlokkal, gondolataiba elmélyedve a kis, nyurga-lábú író­asztalka előtt, amelynek rézkapcsos és macska­szemmel kirakott fiókjaiban három nemzedék asszo­nyainak, leányainak a levelezése, naplója volt leven­dulalevelek közé elrakva, már akik írni tudtak a Ba­jusz-famíliában. Ezek a régi levelek és naplók is se- Állat-összeirás Mühlbeck Károly j­ cijzu 26* 274

Next