Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1911-10-08 / 41. szám - Biró Lajos: A tenger / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
A tenger elbeszélés írta BIHÓ LAJOS A tengerről beszélgettünk. ..Sei mir gegrisst du ewiges Meer", — szavaltam németül öreg barátom kedvéért. Azután Heineről beszélgettünk; azután asszonyokról és ekkor — a fedélzet elhagyatott volt és a tenger éjszakája felségesen csendes — öreg barátom ezt a történetet beszélte nekem. * Utazott ezen a vonalon — Marseilletől Port-Szaidig megállás nélkül, onnan két rövid megszakítással az első indiai kikötőig — harminc évvel ezelőtt egy fiatal asszony. Az angol gőzös, amelyen utazott, nem volt még ilyen pompás és hatalmas alkotmány, de a maga korának egyik legszebb hajója volt, erős, gyorsjárású és kényelmes. A fiatal asszony, akiről szó van, el volt ragadtatva a kajütjétől, mikor Marseilleban hajóra szállott. Német asszony volt és a német hajók — akkoriban — nem kényeztették el az utasaikat dísz és kényelem dolgában. Német asszony volt: szőke, de feketeszemű; a germán fajnak oly ritkán található tisztán megmaradt típusa; semmi valkirszerűség, semmi Brünhild-erő, annál több tiszta és szelíd szépség és egyszerű báj. A hajóra két férfival jött. Az egyik volt az ura, akivel Bombaybe voltak költözendők; a másik legjobb barátjuk: előkelő és vagyonos úr, aki — bár ez akkor még nem volt olyan mindennapos dolog, mint ma — a kedvükért egy indiai utazást tett. Marseilleből nyár elején indult a hajó; a koranyár a Földközi tengeren éppen olyan kimondhatatlanul szép volt, mint most. Az asszony szinte ujjongva élvezte az utazást, a tengert, az út szépségeit, fiatal élete egész örömét, de Szicília tájékán — itt valahoi, amikor az Aetna eltűnőben volt a szemhatáron — lassan elborult a jókedve. A dolog úgy kezdődött, hogy előbb valami semmiségen összeveszett az urával. Úgy folytatódott, hogy nem tudtak kibékülni, ami már baj volt. A házasságuknak a harmadik éve volt ez; az a harmadik év, amelynek a veszedelmeit még egymást szerető emberek feje fölül is csak az tudja elhárítani, hogy gyerekük van. Nekik nem volt gyerekük és a harmadik év kis lelki földrengése aggasztó erővel jelentkezett. Összevesztek, és nemcsak nem tudtak kibékülni, hanem az első után újabb és újabb — immár nem hangos, de annál kegyetlenebb és annál keserűbb — összeveszések jöttek; mély sebeket ütő, irgalmatlan szavak; konok és jéghideg tekintetek, makacs és kérlelhetetlen szembenállások ... A harmadik év kis földrengése — úgy látszott — kettétépi a lelkük és a testük közösségét; még együtt voltak, de már idegenek voltak egymáshoz; még együtt laktak, de nem beszéltek, még hallották éjszakánként az egymás lélekzetvételét, de ellenségesen és rosszindulatúan füleltek rá. Mindez a hajón, a csodaszép, kék, nyári fényben fürdő Földközi tengeren. Ha a barátjuk nem lett volna velük — úgy érezték — elviselhetetlen volna az élet, az egymáshoz láncoltság, az összezártság. Az együttlétük tűrhetetlen feszültségét így enyhítette egy harmadik ember jelenléte és enyhítette az, hogy elpanaszolhatták — külön-külön — a sajgó fájdalmaikat egy jó barátnak, aki szeretettel és részvéttel hallgatta meg a panaszt. A baráti részvét azonban a helyzetet nem javította, ellenkezőleg rontotta. Valahogyan minden panaszkodás után még távolabb voltak egymástól, valahogyan minden tanács fölforralta az ingerültségüket és mérget öntött a sebeikbe. Kikötöttek Port-Szaidban. Az asszony itt a hajón maradt, a két férfi pár órára partra szállt. A hajó fölvette az új szén rakományát és tovább indult. Áthaladt A varázsvesszős milliomosnő. Álgyesti Tüköry Jenőné újabb források után kutat a pöstyéni fürdőszigeten 28 300