Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1911-10-08 / 41. szám - Biró Lajos: A tenger / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

A tenger e­lb­eszélés írta BIHÓ LAJOS A tengerről beszélgettünk. ..Sei mir gegri­sst du ewiges Meer", — szavaltam németül öreg barátom kedvéért. Azután Heineről beszélgettünk; azután as­­szonyokról és ekkor — a fedélzet elhagyatott volt és a tenger éjszakája felségesen csendes — öreg barátom ezt a történetet beszélte nekem. * Utazott ezen a vonalon — Marseilletől Port-Szaidig megállás nélkül, onnan két rövid megszakítás­sal az első indiai kikötőig — harminc évvel ezelőtt egy fiatal asszony. Az angol gőzös, amelyen utazott, nem volt még ilyen pompás és hatalmas alkotmány, de a maga korának egyik legszebb hajója volt, erős, gyors­járású és kényelmes. A fiatal asszony, akiről szó van, el volt ragadtatva a kajü­tjétől, mikor Marseilleban hajóra szállott. Német asszony volt és a német hajók — akkoriban — nem kényeztették el az utasaikat dísz és kényelem dolgában. Német asszony volt: szőke, de feketeszemű; a germán fajnak oly ritkán található tisztán megmaradt típusa; semmi valki­rszerű­ség, semmi Brü­nhild-erő, annál több tiszta és szelíd szépség és egyszerű báj. A hajóra két férfival jött. Az egyik volt az ura, akivel B­ombaybe voltak költözendők; a másik legjobb ba­rátjuk: előkelő és vagyonos úr, aki — bár ez akkor még nem volt olyan mindennapos dolog, mint ma — a kedvükért egy indiai utazást tett. Marseilleből nyár elején indult a hajó; a kora­nyár a Földközi tengeren éppen olyan kimondhatat­lanul szép volt, mint most. Az asszony szinte ujjongva élvezte az utazást, a tengert, az út szépségeit, fiatal élete egész örömét, de Szicília tájékán — itt valahoi, amikor az Aetna eltűnőben volt a szemhatáron — las­san elborult a jókedve. A dolog úgy kezdődött, hogy előbb valami semmiségen összeveszett az urával. Úgy folytatódott, hogy nem tudtak kibékülni, ami már baj volt. A házasságuknak a harmadik éve volt ez; az a harmadik év, amelynek a veszedelmeit még egymást szerető emberek feje fölül is csak az tudja elhárítani, hogy gyerekük van. Nekik nem volt gyerekük és a harmadik év kis lelki földrengése aggasztó erővel je­lentkezett. Összevesztek, és nemcsak nem tudtak ki­békülni, hanem az első után újabb és újabb — immár nem hangos, de annál kegyetlenebb és annál keserűbb — összeveszések jöttek; mély sebeket ütő, irgalmatlan szavak; konok és jéghideg tekintetek, makacs és kér­lelhetetlen szembenállások ... A harmadik év kis föld­rengése­ — úgy látszott — kettétépi a lelkük és a tes­tük közösségét; még együtt voltak, de már idegenek voltak egymáshoz; még együtt laktak, de nem beszél­tek, még hallották éjszakánként az egymás lélekzet­vételét, de ellenségesen és rosszindulatúan füleltek rá. Mindez a hajón, a csodaszép, kék, nyári fényben fürdő Földközi tengeren. Ha a barátjuk nem lett volna velük — úgy érezték — elviselhetetlen volna az élet, az egymáshoz láncoltság, az összezártság. Az együtt­létük tűrhetetlen feszültségét így enyhítette egy har­madik ember jelenléte és enyhítette az, hogy elpana­szolhatták — külön-külön — a sajgó fájdalmaikat egy jó barátnak, aki szeretettel és részvéttel hallgatta meg a panaszt. A baráti részvét azonban a helyzetet nem ja­vította, ellenkezőleg rontotta. Valahogyan minden pa­naszkodás után még távolabb voltak egymástól­, vala­hogyan minden tanács fölforralta az ingerültségüket és mérget öntött a sebeikbe. Kikötöttek Port-Szaidban. Az asszony itt a hajón maradt, a két férfi pár órára partra szállt. A hajó föl­vette az új szén rakományát és tovább indult. Áthaladt A varázsvesszős milliomosnő. Álgyesti Tüköry Jenőné újabb források után kutat a pöstyéni fürdőszigeten 28 300

Next