Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1911-10-08 / 41. szám - Biró Lajos: A tenger / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
a csatornán és bejutott az ázsiai tengerekbe. Ekkor már nyár volt; és a nyár itt maga a pokol. A sorvasztó, ádáz hőségben tikkadtan úszott a hajó az átkozott tengeren; bágyadt, fulladt lihegéssel törte magát előre; az élet csak éppen pihegett rajta; az élet alig él egy ilyen hőségverte hajón; az ellenséggé lett két embernek csak a bágyadt gyűlöletre volt ereje; szinte minden megmaradt életenergiájuk tompa haraggá lett a másik ellen. Ha két ember — különösen férfi és nő — gyűlölni kezdi egymást, akkor mindegyiknek szinte inzultus a másiknak a puszta léte is. A hajó a poklok hőségében fuldokolva úszott előre és szinte csak két konok és szikrázó gyűlölet élt rajta. Férfi és nő. Férj és feleség. A tegnapi szerelem izével az ajkukon. — Ekkor már nem is beszéltek egymással. A hajó kikötőt ért. A legszörnyűbb hőségek tengerét elhagyta; ez a félnapos kikötés olyan, mintha az egész nagy hajó szabadabb, frissebb lélekzetet akarna venni a bágyadt és fuldokló előrevergődés után. A férj partra száll. „Jössz?" — kérdezi a barátjától. „Nem" — feleli a barátja, — „fáradt vagyok". A férj a feleségét meg sem kérdezi, jön-e. Napok óta nem beszélnek. A férj partra száll, az asszony a fedélzetről keserű haraggal néz utána. Utána néz, a keserűség egyre fájdalmasabban önti el a szívét, lemegy a kajütjébe. Sir. Az ajtó fölnyílik. Bejön a barátjuk. Az asszony vigasztalást vár, de a férfi nem vigasztalja. Igazat ad a kifakadásainak, megerősíti a vádjait és a szavain lassan átszivárog egy vállvonogató, sajnálkozó gyanú. Minek egy ilyen ázsiai kikötővárosban partra szállni? Ezek a városok a romlottság fészkei, alantas orgiákra vannak berendezkedve. Port-Szaid is ilyen . . . Az asszony megérti ezt a gyanút és rémülten, fölindultan és remegve bámul rá arra, aki kimondta. Még nem tudja, mit tegyen. Egy másodpercig habozik, a szeme részeg a fájdalomtól, a második másodpercben már két kar átkarolja, egy éhes vágy megrohanja, az ájuldozó ellentállását legyőzi. Rablótámadás volt. Kíméletlen, ravasz és becstelen rajtaütés. Orgyilkos merénylet. A hajó tovább indul enyhébb vizek felé, zöld partok felé és az asszony kábultan és reszkető lélekkel bámul ki a megszelídülő nagy tengerre. A férje visszajött és ő nem mer ránézni. Egyetlen pillantást vetett rá és ez az egyetlen pillantás olyan megváltozottnak mutatta, hogy ha ránéz még, akkor — attól tart — térdre kell előtte buknia és sírva kell a nyakát a lába alá hajtania. Ez az az ember, akire tegnap fülledt gyűlölettel és villámló haraggal nézett? Honnan volt a haragja? Miért gyűlölte? Miért marcangolták egymást? Nem érti haraggal teli tetteiket; szeretni még nem meri a férjét, mert nem tudja, mit ró majd ki önönmagára büntetés gyanánt, de az emlékezetében földereng a forró és tiszta szerelmük boldogságának két esztendeje és úgy érzi, bele kell magát vetnie a nagy óceánba, hogy a halállal mossa le magáról az árulás bűnét. A férje megérez valamit abból, ami az asszony lelkében történik és — egyelőre dacosan, szinte az elmúlt harag hangján —— közeledni félvállról, próbál hozzá. Az asszony lesütött szemmel, rémülettől meghidegedő szívvel elutasítja. A férfi érzi, hogy ez az elutasítás nem gyűlölködő többé. A haragja löolvad, a makacssága ellágyul, a régi szeretettel, új alázattal, szégyenkező megbánással közeledik. Az asszony lesütött szemmel elutasítja. A férfi nem érti ezt az elutasítást. Elbeszélné a barátjának ... de egy bizonytalan érzés, valami téveteg ösztön megállítja. Egy halk, távolról Kallós Oszkár fényképe A Koburg-család a klajnai vadászházban. Balról jobbra : Károly Ernő kormányzó herceg, neje Viktória Adelheid hercegnő, a Schleswig Holstein-i hercegnő, szül. Koburt Dóra, Fülöp herceg, Lipót herceg, Fülöp herceg fia 330