Uj Idők, 1911 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1911-10-08 / 41. szám - Réthy László: Mikrokozmosz / Költemények
— Igen, a szép asszony, akivel oly jól mulatott az imént. Ladányi Edit. Belizár nyersebb formában, mint maga is akarta, mondta ki azt, amit e pillanatban a nyelvén forgatott. — Érdekelne, hogy minő viszonyok közt él a barátnője? — Hogy érti ezt? — Hogy minő anyagi viszonyok között . . . A báróné elmosolyodott. — Nagyon megnyugtató az anyagi helyzete. A mi fogalmaink szerint vagyonos, sőt gazdag is. — Úgy! Tehát nem a csipkék és nem az ékszerek kedvéért teszi?! Folytatjuk Mikrokozmosz Megyek a városból ki, messze LIol nincs autó s velocipéd, Hol csak virágokkal beszélek S a tücsök mond egy-egy regét. Fáradt vagyok és megpihenni Oly jól esik a fák alatt, Fejem a fűbe temetem be, S nincs agyamban bús gondolat. S hogy igy fekszem, közelről látom, Hogy egy arasznyi tér mi.sok?. Hüvelykkel mérhetem és mégis Egy új világot láthatok. Tűlevelű fák, bozót, indák és vadonjába nézek itt, S egy apró virág szűzi szirmán Egy harmatcsepp kacérkodik. Finom testű lények mozognak, Miket a szem már alig lát: S hajszál vékony gyökérke hosszán Mint függőhídon járnak át. Piciny bogárcsalád tanyázik Egy levél sátora alatt, S egy kis pók mintha hálójába Szőne be egy napsugarat. Egy hangya nagy zsákot pepelve Homoktorlasz elé kerül, S egy barackmag is útját állja: S ő húzza nagy terhét körül. Az élet mellett a halál is itt van: — száradt virágtövek, — S a méh közt törött csigaházak, Mint elszórt apró sírkövek. Míg nézem ezt a Mikrokozmoszt, Azt képzelem: Isten vagyok, S tőlem függ csak, hogy e világra Az éltető napfény ragyog. Isten vagyok! — csodát teszek most: „Sötét legyen!" — azt akarom, Se kicsi, kicsi, kis világot Kalapommal letakarom. Réthy László Radnai Béla : Leiningen szobra 328