Uj Idők, 1912 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-15 / 38. szám - Ujhelyi Nándor: Egy levél / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
vesefolt mosolyával azt mondotta: a viszontlátásra, én csak erősen megszorítottam a kezét, mert már a kocsiban voltam oly kedves és megmondottam, hogy holnap délután Giacosánál leszünk a via Tornabuonin. Igazán nagyon kedves volt az egész. Éjszaka elábrándoztam, a mama tréfásan Gaby principessenak nevezett, a papa kijelentette, hogy minthogy szövetséges államról van szó és így külpolitikai bonyodalom nem keletkezhetik, elvileg nincs kifogása semmi ellen. Én a barátnőimre gondoltam, kik közül a legnagyobb karriert eddig Elly csinálta, midőn egy jó karban levő államtitkárhoz ment feleségül. Magára is gondoltam barátom, elárulva most bűnömet, szánva-bánva, örültem, hogy maga bosszankodni fog, mert, bár tudom, hogy egy csöppet sem szerelemes belém (sokkal jobban ismer és sokkal okosabb mint hogy megtenné), de ismerem a férfiakat, kik irigy és hívságos lények és öregem, hiába, maga sem kivétel. Viharos álmaim voltak, melyben a főszerepet Contarini-Augaran játszotta és szép kis csekélységem. Másnap (a másnap délután öt órakor kezdődött, midőn beléptünk Giacosához) a duca még nem volt ott, de csakhamar megjelent és én — immár teljesen jégnélküli szívvel — konstatáltam, hogy nemcsak szép, de elragadó. Minő véletlen — szólt a mama, — minő kedves véletlen — mondotta ő — és leült mellénk. Azután sok-sok mindenről csevegtünk, egy szóra sem emlékezem, hogy tudott nézni a szemével (nagy, fekete, fényes szemek), a mama meghívta, hogy látogasson meg minket. Azután elváltunk, azután eljött, megismerkedett a papával, aki azt mondta róla egy rémunalmas gyarmatpolitikai pourparle után, hogy lelkes hazafi és okos fő, azután sokat voltunk együtt, autóztunk, kirándultunk, sétáltunk, dinereztünk együtt, én őrülten szerelmes voltam, de nem árultam el, ő nem volt őrülten szerelmes (vagy az lett volna), de elárulta, hogy az. Szóval egy elragadó firenzei idyll volt, autóval, Fiesoleval, szép férfival, aki herceg és ekkor beütött a menykő az egész szép légvárba. Nem, nem volt szélhámos (tudom, erre gondolt). A papa tudakozódott utána a szállodában (a Grand Hotel de la Ville-ben lakott), ott is herceg volt valóban, Rómából jött, de egyebet nem tudtak. Hisz ha még csak szélhámos lett volna, egy nagystílű iparlovag, akkor, ha a parti füstbe is ment volna, de megmaradt volna a szerelem. Egy merész condottierit még csak lehet szeretni, (sőt főleg azt lehet szeretni), de egy szabót, azt már igazán nem. Kiderült ugyanis, hogy valódi Cintarini, de valódi ,,tailor pour hommes" is ezenfelül. Egy szép kis műhelye van Rómában, a via Umberton. És a derék fiú, midőn kiderült az egész, még azt hitte, hogy nincs veszve az egész, hisz ő tényleg herceg, Contarini-Augaran, azután meg még mindig csak az a Bellino, a szép, aki volt eddig, azután azt mondja tisztességes jövedelme van vagy 20.000 líra évente, sok olasz herceg van, akinek félennyi sincs. De azután fölvilágosítottuk, hogy én magyar leány vagyok és ipartisztesség ide, iparbecsület oda, de szabómesterné mégsem lehetek, mert minden ősöm a váthi sírboltban pörögni kezdene koporsójában. Hogy a hercegség szép dolog és ha például csak adósságokból élne, lehetne talán beszélni a dologról. Azután meg tudtára adtam, hogy bit én sem szeretem már úgy, mint azelőtt (ezért lesz egy kissé lenézem magam barátom, de mégis gondolja meg, egy ember, aki mértéket vesz és szab. Nem értem, hogy miért ment egy herceg ilyen pályára. Utólag megtudtam, hogy egy Contarini-Augaran ki bolond volt vagy demokrata, igazán már nem tudom, melyik a kettő közül és ezenkívül szegény, mint egy olasz templom egere — egy magyar templomi egér milliomos hozzá képest — így állott bosszút a rokonain.) Azután meg nem vagyok olyan gazdag, hogy megengedhetném magamnak ezt a luxust. Egy amerikai milliomosnő még csak megteheti. Ő még egy ideig könyörgött, szegény fiú, azt hiszem, most már ekkor egész komolyan megszeretett. De persze ezzel nem ért el semmit, sőt kissé komikus lett előttem, így azután vége lett az egésznek, ő a voiturette-jével (képzelem, ezzel szállítja haza a kész ruhákat, bír!) egyetemben eltávozott Firenzéből, azután mi is otthagytuk (a papa ekkor szökött Svarisbadba) és mint láthatta ezt a levelet már Veveyből kapta. Ö hercegsége szabósága különben úgy derült ki, hogy pápa Firenzében találkozott egy olyan képviselővel, kit valami kongresszusról ismert és ez mondotta el a dolgot. Mint pápa megjegyezte, egyáltalán nem lekicsinylőleg vagy gúnyosan, mit a pápa csodálatosnak talált. Egy héten belül történt mindez és most már újra jeges szívvel szemlélődöm, öreg barátom, itt Veveyben és előszeretettel nézem az angolokat, mert ha principess^ nem lettem, úgy lady szeretnék lenni. Addlig is köszönti Gabyja. A tripoliszi háború. Olasz ütegek válaszolnak Enver bég láthatatlan ágyúinak, Derna mellett 287.