Uj Idők, 1912 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1912-09-15 / 38. szám - Ujhelyi Nándor: Egy levél / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

vesefolt mosolyával azt mondotta: a viszontlátásra, én csak erősen megszorítottam a kezét, mert már a kocsi­ban voltam oly kedves és megmondottam, hogy holnap délután Giacosánál leszünk a via Tornabuonin. Igazán nagyon kedves volt az egész. Éjszaka elábrándoztam, a mama tréfásan Gaby principessenak nevezett, a papa kijelentette, hogy minthogy szövetséges államról van szó és így külpolitikai bonyodalom nem keletkezhetik, elvileg nincs kifogása semmi ellen. Én a barátnőimre gondoltam, kik közül a legnagyobb karriert eddig Elly csinálta, midőn egy jó karban levő államtitkárhoz ment feleségül. Magára is gondoltam barátom, elárulva most bűnömet, szánva-bánva, örültem, hogy maga bosszan­kodni fog, mert, bár tudom, hogy egy csöppet sem sze­relemes belém (sokkal jobban ismer és sokkal okosabb mint hogy megtenné), de ismerem a férfiakat, kik irigy és hívságos lények és öregem, hiába, maga sem ki­vétel. Viharos álmaim voltak, melyben a főszerepet Con­tarini-Augaran játszotta és szép kis csekélységem. Másnap (a másnap délután öt órakor kezdődött, midőn beléptünk Giacosához) a duca még nem volt ott, de csakhamar megjelent és én — immár teljesen jégnél­küli szívvel — konstatáltam, hogy nemcsak szép, de elragadó. Minő véletlen — szólt a mama, — minő ked­ves véletlen — mondotta ő — és leült mellénk. Azután sok-sok mindenről csevegtünk, egy szóra sem emléke­zem, hogy tudott nézni a szemével (nagy, fekete, fé­nyes szemek), a mama meghívta, hogy látogasson meg minket. Azután elváltunk, azután eljött, megismerkedett a papával, aki azt mondta róla egy rémunalmas gyar­matpolitikai pourparle után, hogy lelkes hazafi és okos fő, azután sokat voltunk együtt, autóztunk, kirándul­tunk, sétáltunk, dinereztünk együtt, én őrülten szerel­mes voltam, de nem árultam el, ő nem volt őrülten sze­relmes (vagy az lett volna), de elárulta, hogy az. Szó­val egy elragadó firenzei idyll volt, autóval, Fiesoleval, szép férfival, aki herceg és ekkor beütött a menykő az egész szép légvárba. Nem, nem volt szélhámos (tudom, erre gondolt). A papa tudakozódott utána a szállodában (a Grand Hotel de la Ville-ben lakott), ott is herceg volt valóban, Rómából jött, de egyebet nem tudtak. Hisz ha még csak szélhámos lett volna, egy nagystílű iparlovag, akkor, ha a parti füstbe is ment volna, de megmaradt volna a szerelem. Egy merész condottierit még csak lehet szeretni, (sőt főleg azt lehet szeretni), de egy szabót, azt már igazán nem. Kiderült ugyanis, hogy valódi Cintarini, de valódi ,,tailor pour homm­es" is ezenfelül. Egy szép kis műhelye van Rómában, a via Umberton. És a derék fiú, midőn kiderült az egész, még azt hitte, hogy nincs veszve az egész, hisz ő tény­leg herceg, Contarini-Augaran, azután meg még min­dig csak az a Bellino, a szép, aki volt eddig, azután azt mondja tisztességes jövedelme van vagy 20.000 líra évente, sok olasz herceg van, akinek félennyi sincs. De azután fölvilágosítottuk, hogy én magyar leány va­gyok és ipartisztesség ide, iparbecsület oda, de szabó­mesterné mégsem lehetek, mert minden ősöm a váthi sírboltban pörögni kezdene koporsójában. Hogy a her­cegség szép dolog és ha például csak adósságokból élne, lehetne talán beszélni a dologról. Azután meg tudtára adtam, hogy bit én sem szeretem már úgy, mint az­előtt (ezért lesz egy kissé lenézem magam barátom, de mégis gondolja meg, egy ember, aki mértéket vesz és szab. Nem értem, hogy miért ment egy herceg ilyen pá­lyára. Utólag megtudtam, hogy egy Contarini-Augaran ki bolond volt vagy demokrata, igazán már nem tu­dom, melyik a kettő közül és ezenkívül szegény, mint egy olasz templom egere — egy magyar templomi egér milliomos hozzá képest — így állott bosszút a ro­konain.) Azután meg nem vagyok olyan gazdag, hogy megengedhetném magamnak ezt a luxust. Egy ameri­kai milliomosnő még csak megteheti. Ő még egy ideig könyörgött, szegény fiú, azt hi­szem, most már ekkor egész komolyan megszeretett. De persze ezzel nem ért el semmit, sőt kissé komikus lett előttem, így azután vége lett az egésznek, ő a voi­turette-jével (képzelem, ezzel szállítja haza a kész ruhá­kat, bír!) egyetemben eltávozott Firenzéből, azután mi is otthagytuk­­ (a papa ekkor szökött Svarisbadba) és mint láthatta ezt a levelet már Veveyből kapta. Ö hercegsége szabósága különben úgy derült ki, hogy pápa Firenzében találkozott egy olyan képviselő­vel, kit valami kongresszusról ismert és ez mondotta el a dolgot. Mint pápa megjegyezte, egyáltalán nem le­kicsinylőleg vagy gúnyosan, mit a pápa csodálatosnak talált. Egy héten belül történt mindez és most már­ újra jeges szívvel szemlélődöm, öreg barátom, itt Veveyben és előszeretettel nézem az angolokat, mert ha princi­pess^ nem lettem, úgy lady szeretnék lenni. Addlig is k­öszönti Gabyja. A tripoliszi háború. Olasz ütegek válaszolnak Enver bég láthatatlan ágyúinak, Derna mellett 287.

Next