Uj Idők, 1912 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-15 / 38. szám - Sztrokay Kálmán: Az ópium-szívás / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Az ópiumszívás Eddigelé nemcsak minálunk, de úgyszólván egész Európában is csak híréből ismerték az emberek az ópiumszívás veszedelmes szokását s alig tudtak többet róla, mint hogy az ópiumálom nagy gyönyörűsége majdnem meg is éri azt a testi szenvedést, amit ennek a méregnek az élvezése az emberi szervezetben okoz. Az ópiumszívóknak, emez elterjedt keleti szektának életmódjáról, az ópium-élvezés mibenlétéről, vajmi kevés megbízható részletet tudtunk, mert hiszen csaknem kizárólag a regényírók leírásában olvashattunk róluk, akik azonban nagyrészt csak szabadjára eresztett fantáziájuk segítségével írhatták le az idegenek számára szinte megközelíthetetlen ópiumbarlangok életét. Most végre egy francia orvos, Georges Thibaut vaskos kötetben számol be tapasztalatairól s hosszú időkön át végzett tudományos kutatásairól s ennek alapján módunkban van immár teljesen világos képet alkotnunk magunknak ennek az alkoholnál, a nikotinnál százszorta veszedelmesebb méregnek mindenféle hatásáról. Az ópium eredete a legendás idők homályában vész el. Hippokrates már ismerte az ópium hatását, amelyet az arabok ismertettek meg a többi népekkel, elsősorban a perzsákkal, de az ópium pipákból való szívásának szokása nem régibb négyszáz évesnél s igazában csak a tizennyolcadik században kezdett elterjedni nagyobb mértékben Kínában és ebben nagy részük van az angoloknak is, akik mindig elősegítették a veszedelmes méreg terjedését, hogy ezen az alattomos úton is gyöngítsék a Mennyei Birodalmat. Mint mindenki tudja, az ópiumot a mák szolgáltatja s a Kínában, meg Indiában termő három mákfajt, a papaver somniferum albumot, a papaver setigerumot s a papaver glabrumot használják föl leginkább az előállítására. Május felé szokták gyűjteni a mák nedvét, száraz időben, naplemente táján két-három metszést téve a mákfejekben; a fehéres nedv, amely a mákfejekből kicsordul, hamarosan megszárad és megbarnul a levegőn s másnap aztán késsel lekaparják s tégelyekbe gyűjtve a napra teszik. így készül Ivinában a nyers ópium, míg Indiában az előállítás módja jóval bonyolultabb. Itt ugyanis előbb még desztillálják is a mák nedvét s a visszamaradt tiszta ópiumot hozzák csak forgalomba apró labdacsokba gyúrva. Ezek a labdacsok 1.37 gram kiváló finomságú ópiumot tartalmaznak. Ini ! Az ópiumszíváshoz szükséges holmik, amikkel például a Shangaiban levő ópiumbarlangok vannak felszerelve, a következők: egy kisszájú, félgömb alakú agyagpipa, egy bambusz-pipaszár, egy kis olajlámpa, melyen meggyújtják az ópiumot s egy húsz centiméter hosszú acéltű. A szívásra való előkészület rendkívül körülményes és nagyon kell érteni hozzá, hogy az acéltű segélyével jól meg tudja az ember tömni a liliputi pipát s aztán végigdőlve a fekvőhelyen az olajlámpánál rágyújthasson, mélyen leszíva az ópium-füstöt, mit aztán orrán bocsájt vissza. Shangai ópiumbarlangjai hatalmas termek, amik apró rekeszekre vannak osztva, hol természetesen nincs egyéb bútorzat, mint egy szőnyeggel leterített faágy, mellette az ópiumkészlettel. Az ópiumszívók párosával feküsznek egymással szemben, szíván a füstöt, vagy már elmerülve a kábulatban, a kiszolgáló személyzet nesztelenül járkál ide-oda, a vendégekhez vive az ópiumot, vagy azt a különleges, nem izgató teát, amit az ópiumszívók szoktak fogyasztani. Ezek a helyiségek Kenderáztatás Szamek Lajos amatőr fényképe 288.