Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-16 / 4. szám - Pes száz év előtt / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Pest száz év előtt kicsiny város volt Pest 1816-ban. Vá­rosformája tulajdonképpen csak a mai Belvárosnak volt: az Országút, amely­nek neve ma Károly- és Múzeum-körút, még igazi poros országút volt, tele ká­tyúkkal. Túlsó oldalán még nem állt na­gyobb épület, mert például a Nemzeti Múzeumnak csak a telke volt meg. A Király-, Dob- és Rombach-utca táját piszkos apró vityillók foglalták el, a leg­szegényebb zsidóság menhelye. De éppen a Király-utca és az Országút összeszögel­lésén már állt az Orczy-ház s mintegy összekapcsolta a Belváros polgárvilágát a ghettóval. Az Orczy-Mz a gellérthegyi csillagvizsgálóval együtt legnagyobb ne­vezetessége volt az akkori Pestnek, már száz év előtt is ezt mutatta Ferenc csá­szár a Budára rándult szövetséges orosz és porosz fejedelmeknek. Egy kis világ volt ez az akkor még óriás-számba ment épület, 142 szobájával, pincéivel, raktárai­val, tágas udvaraival, amelyek mind­egyike valóságos vásártérré változott. A benne levő kis kávéház helyettesítette több buzgalommal, mint sikerrel az akkor még nem létező börzét. Az üzleti élet sikerét valami más is akadályozta ez idő szerint, nemcsak a börze hiánya. Hiányzott a hozzávaló pénz is. Az 1816-iki esztendő a sötét ín­ség esztendeje volt. A napoleoni háborúk­tól kimerült országot még rossz termés­sel is sújtotta a sors: koldusvilág volt az. Vay grófné egykorú emlékirataiban ezt j­egyzi meg: „Nálunk nincs rendőrség, annyival több a kóborló koldus, nincs árvaházunk, nincs dolgozóházunk, egyetlen jótékony inté­zetünk egy nagyon kisszerű kórház. Mi ez egy 30.000 lelket számláló város­ban? S amellett a fényűzés oly erősen ki van fejlődve, hogy az a legtöbb család­apát erején túl költekezésre kényszeríti." ban A sötét nyomorban sínylődő Pest azon­nekilátott a munkának. Nemcsak praktikus találmányokat próbálgatott ki, például éppen ez évben a gázvilágítást (amelyet aztán csak 40 év múlva tettek általánossá), hanem mindenekelőtt a sajgó nyomoron igyekezett segíteni. Már ebben az évben tanácskozásra hívta József ná­dor szelidszívű leánya, Hermina, gróf Teleki Johannát, báró Vay Miklós­nét, s még néhány nemeslelkű hölgyet, hogy megvesse alapjait a „Pesti Jótékony Nőegylet"-nek, vagy amint akkor mond­ták : „Asszonyi Társaságnak". Lelkes férfiak, Schedius Lajos, Szabó János s mások vették kezükbe az ügyet, a jóté­kony egylet megszületett s első­sorban iskolát alapított szegény gyermekek szá­mára, hogy ha már a jelen oly sötét, leg­alább a jövő kapjon műveltebb, tettre készebb nemzedéket. Önkéntes dologházat is állítottak szegény emberek számára, akik ott munkához jutva legalább egy időre kenyeret szerezhettek. A száz év előtti Pestnek ez az Egylet volt legszebb műve. A sötét szegénység e napjaiban nem sokat beszélhetünk a magyar kultúra kü­lönösebb lendüléséről. Ez egy későbbi kor erejének volt fönntartva. S Pest ekkor töves-gyökeres német város volt, s né­met volt a színháza is, amelynek építé­sét négy évvel azelőtt fejezte be építője, Ámon. A társasélet is csak a legszeré­nyebb polgári keretek­ közt mozgott álta­lában. A belvárosi kereskedők, tisztes, megtollasodott purgerek a Huszár-kávé­házba jártak (a mai Deák-téren állt), s ha a nagykereskedő urak egészen maguk közt akartak lenni, hog­y pipaszó mellett anekdotázzanak vagy üzleti kötéseket vé­gezzenek, fölmentek ugyanannak a háznak e célra bérelt emeleti szobáiba; ez volt a pesti kereskedők kaszinója. A Duna sodrait még nem szelte gőz­hajó, ellenben hullámai enyhén ringatták a Budára vezető hajóhidat. Bár a Duna­part poros volt és piszkos, mégis estén­kint sok ember sétált oda ki. A Margit­sziget még igazi sziget, ősvadon, ahova már csak társaságiban rándultak ki a pol­gárok egy-egy névnap alkalmával. A Vizafogó-gátnál mindig akadt csónakos, aki pár garasért átszállította a társa­ságot. A mai Városligetben száz évvel ez­előtt még több volt a homok, mint a bokor, ellenben kedvelt kiránduló­hely volt az Orczy-kert, akkor még messze a várostól, s annak is fő nevezetessége az üvegház, amelyről a kor emberei álmél­kodva jegyezték meg, hogy van vagy 36 láb hosszú! A legszebb térnek a Vásár­teret minősítették, amely körülbelül a mai Erzsébet-tér helyén volt s amelyet már valódi kövezett gyalogjáró szegett körül. Itt volt a vásár, s ha nem volt vásár, itt gyakorlatozott a helyőrség. E néhány adatból nyilvánvaló, hogy kisszerű, picike, piszkos város volt száz év előtt Pest, a mi mai szép Pestünk. Száz év alatt naggyá nőtt s lüktető szí­vévé vált Magyarországnak. r • 1­­ J» Különbéke. Várkonyi Titusz fényképe 108 Világok tusáján. Azok közt a versek közt, melyeket Wlassics Tibor ily című kötetkéjébe gyűjtött egybe, van egy, amely körülbelül számot ad valamennyi­nek alaphangjáról: az „Igric-sors". Benne e sorok: Ám a kobzos múltját nem tudja temetni, Dalia hivatását nem tudja feledni. Az igricnek ma is mesélés a tisztje, Regélésre­ kedvét bár rég elvesztette. A távol ködében hős harcosok hantja. . E zordon napokban sírva szól a lantja. T­ ősz csaták hevében diadalra vágyunk, Az Úristen felé fohászt zeng gitárunk. A versek egyszerű beszéde összevág a kor komolyságával, s jóleső, hogy min­den kérkedő cifraság hiányzik belőlük. Gyöngéden­ lelkes szív szülöttei s bizo­nyára sok emberben keltenek visszhan­got. Fehér harisnyák. Jó budai családok­ban, vidéki kúriák öreg nagy szekrényei­ben bizonyára akadnak még jó erős, el­pusztíthatatlan fehér harisnyák, melyeket a nagymama kötött. Nem selyemből va­lók, pókháló finomságúak, mint a mai di­vathölgy harisnyái, nem . . . Mindent ki­szedett a háború a jó asszonyok szekré­nyéből : ékszert, vásznakat, selymeket és ők szívesen adták­, ha katonák vagy hozzátartozóik sorsán könnyítettek vele. Most a praktikus német nők még vala­mit akarnak: a régimódi, erős pamut­ból készült fehér harisnyákat. A berlini Kriegsfürsorgeamt kitűnő mintát küldő,­ a budapesti Városi Segítő­ Bizottság Anya­védő Osztályának (Budapest, utca 9., földszint 22.), melyből Városház­meglát­juk, e régi harisnyából milyen meleg me­­lénykét lehet a szegény kis katona-gyere­keknek, csecsemőknek készíteni. A legújabb budapesti szenesember Uj könyvek Elbeszélések. Irta Dessewffy Berta. Ára 3 korona. Asszonysírás. Novellák. Irta László Aladár. Ára 2 korona. A vén honvéd álma. Iskolai színjáték három képben. Irta Tordai Ányos dr. Ára 40 fillér.

Next