Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-09 / 3. szám - Abonyi Árpád: Békekötés / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok - Jakab Ödön: Szomorú esték / Költemények
miképpen történhetett, csak arra emlékszek, hogy a vén Petó bá' nekem esett az alabárdjával és kitett az ajtón. Ez is mutatja, mi felette be lehettem italozva, mert különben én tettem volna ki őtet. Hiszen tudja, hogy a zsidótól vasárnaponként négy-öt fiút is ki szoktam volt vetni az ajtón, meg az ablakon . . . A rezervista intett, hogy tudja. — Tudom fiam, mindétig nagy erős marha voltál. Hát az is fordít egyet az én ellened való haragomon, hogy akkoriban tökrészeg voltál, s az ilyen önmagáról megfeledkező disznónak egykoriban Krisztus urunk is kitért és meg is bocsát vala néki bizonnyal, ha mit ellene vétett volna. Én tehát megbékéllek véled és szélnek eresztem igazságos haragomat. De mivel nem vagyok Jézus Krisztus, hanem csak ember — azért, amiért be mertél gyalázkodni a házamba, kiadok néked Ferkó fiam egy pofot. Ennyire rászolgáltál és ennyit becsületesen megérdemelsz. Tehát halljam, felvállalod-é, hogy ennyit becsületesen megérdemelsz? A legény megvakarta a füle tövét. — Hát isten . . . fölvállalom, ha ezzel kegyelmed is, meg az Anna asszony is megbékélnek véltem . . . — A feleségem is mondta, öcsém, hogy nem többet, de egy becsületes pofot igenis, megérdemelsz. — Ha így vagyon, nem bánom . . . legyen. — Én tehát kiadom néked, amit megérdemelsz . . . jó lesz? — Jó lesz. Az öreg rezervista felkönyökölt és kinyújtott jobbjával úgy nyakon teremtette az engedelmes megadással várakozó legényt, hogy annak a sipkája is lerepült fejéről. Azután, mintha semmi sem történt volna, kezet nyújtott neki és így szólt: — Most tehát kibékültünk, öcsém. Tedd föl a sipkádat és nyomakodj hozzám közelebb — megosztom vélled a kenyeremet meg a szalonnámat. Háború után pedig éntőllem hazajöhetsz. A legnépszerűbb magyar könyvek is csak most jutnak el az igazi népszerűséghez, amikor a „Milliók Könyve" vállalata olyan kezekbe is eljuttatja őket, ahová másként talán sohasem kerültek volna. Akik három koronát nem adhattak könyvért, bármennyit is hallottak róla, most okvetlenül — és anyagi áldozatok nélkül — szerezhetik meg kedvelt íróik műveit 24 fillérért. Alig akad valaki Magyarországon, aki ne hallott volna Szomaházy István „Mesék az írógépről" című könyvéről, de a bájos és érdekes regény mégsem került eddig minden könyvesházba, éppen az ára miatt. Most, hogy 3 korona helyett 24 fillérért veheti meg mindenki, a kis Lehmann Vilma, aki gépírókisasszonyból lesz a hatalmas bankigazgató felesége, most lesz csak igazán népszerű, amikor Szomaházy könyve megjelent a „Milliók Könyve" sorozatában, mint a vállalat második regénye, így tehát újabb és újabb százezer könyvbarátot szerez a „Milliók Könyve", amely ezzel nagy kulturmissziót teljesít. Utcai élet Szalonikiban. Francia katonák cipőtisztítókkal takaríttatják bakancsaikat 6* 71