Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-18 / 33. szám - Vízöntő: Románc a Dunafürdőn / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
dorol a gondosan félretett almahéj, mert jó ecetet ad. Régebben tavasz felé ,,lecsirázták" a pincében a burgonyát, most e csiráikat elültetik s ezzel megkímélik a burgonyaállományt. Mennyi csont jutott a szemétre minden konyhából ! Most kézi darálóval lisztté őrlik s tyúkokat etetnek vele. A barack- és szilvamag a cukrászdába kerül a mandulának. Ragasztógumi pótolására a cseresznye-, megy- és szilvafa kérgén kiszivárgó mézgát gyűjtögetik. A sokféle kaucsuk-készülék darabjait szorgosan összeszedik, újra kaucsukeszközökké alakítják át. A bőrhulladék hasonló procedúrán esik át. A festők újabban ócska ablak:rolettákra vadásznak, festő-vászon híjján. Egyszerre becsülete lett a kert egyik megvetett dudvájának, a csalánnak, amelyet eddig irtották s a szemétre vetettek: gyenge hajtása kitűnő spárga, rostja lenpótló, magva nagyon tápláló baromfi-eedel. A tüzelőfa hamuját most már a városi ember sem veti a szemetesládába: a drága lúgkövet, marószódát pótló lúgot készítenek belőle. A paradicsomhéjat megszárítják s elteszik télire levesízesítőnek. Látnivaló, hogy most már a mi életünkben is érvényre jut a tudósok régi igazsága: nincs természetben semmi, ami fölösleges volna, azaz valami hasznát mindennek lehet látni. Csak egy kis leleményesség kell hozzá. No meg gyűjtőpasszió. Erre azonban ma már az utca is neveli a gyerekeket, mint ahogy képünkön látható. Románc a Dunafürdőn Ilyenkor, amikor a nap harcba száll az aszfalttal és megolvasztja a gyalogjárót, hetvenhét rokolyájuk közül legalább hetet levetnek a kofák, a gavallérok pedig, akik föl vannak mentve a csúnya hadimesterség alól, porcellánnadrágot húznak, mellyel azonban nem mernek leülni Buchwald néni székeire, nehogy a tintaceruzával vezetett szerelmi vallomások és emlékversek lenyomódjanak reá. A régibb fajtájú urak szürke cilindert tesznek fejükre , és óvatos sakklépéssel haladnak keresztül verőfényen, elkerülvén az barackmagot és a kacagószemű elhajított leányokat, mert ez a két fajta intézmény a legveszedelmesebb minden fajta teremtmény között. Ebben a dresszben csak a dunai fürdő felé lehet venni az utat, mely hűhűvösebb a legvilágosabb nadrágnál, és legszürkébb cilindernél. Igaz, hogy demokratikus valami: egyforma libériába bújtatja az embereket. Egy szál úszónadrág az egész, mely a karcsú építésű urakon úgy lebeg, mint a gurka harcosok kötője és nem engedi érvényesülni az izmokat. Ez a ruha inkább az érett kort látszik előnyben, részjeisíteni, ráfeszülvén az idomokra, melyek a parton álló új generáció parittyáinak pompás célt adnak. Grabács úr, a kabinos, nem győz eléggé hadakozni ellenük, kidugván fókafejét a partra, miközben korbáccsá facsart úszónadrágokkal fenyegeti meg a csirkefogókat. Grabács úr egyébként két front felé harcol, de nem a parti parittya ütegek a legveszedelmesebbek, hanem azok a zsákmányoló hadak, melyek a kabinok előtt ólálkodnak, mialatt a vendégek ott kavarodnak a szőke vízben, melyben dinnyehéj és zsuppszalma úszik a Fekete-tenger felé. A harmadik frontot megszüntette, amennyiben távozás előtt mindenki tartozik személyesen átadni az úszónadrágot, mert vannak rossz memóriájú emberek, kik magukon találják felejteni a drága kelléket (darabja 45 korona!). Grabícs tehátlan mindig a kabinok felé sandít, ahol a Rajna kincsénél drágább klenódiumok, cipők, ruhák, ingek és kalapok szunnyadnak, melyek elé állataik őrzeni őt, miután őrmester volt Boszniában. Lenn a medencében, azaz hogy úszóhelyen, mint a nagy páncélosok gördülnek a pufffadt hadimilliomosok, fejükre vizes borogatást helyezett Grabács. A megérdemelt gutaütés ezen a helyen nagyon aktuális. Mellettük fürge torpedók, szabadjegyes városi tisztviselők és vézna untauglichok siklanak. A víz hűti őket, elringatja nedves karjának ölelésével, az újonnan érkezettek leteszik a pénztárnál a smukkot meg a bugyellárist, Grabács leakaszt számukra a madzagról egy száraz úszónadrágot, aztán hajrá, neki a víznek! Fejedelmi tartással közeledik egy hadiszállító. Nehéz bugyellárisát és óráját leszerelte a pénztárnál, de gyűrűi bliccelnak, majd kiszúrják az ember szemét. Szürke cilinder, porcellánnadrág (I a gyapjú!) és francia sárgacipő van rajta. Bevetkőzik, Grabács a feje búbjára illeszti a borogatást, aztán ő merül a habokba. Élvezi a vizát, a hűvös Dunát, lenézi a gyűrűtleneket és arra gondol, hogy az Isten igazságos haragjában küldötte a gonosz emberiségre a háborút. Ő a háború előtt még az ingyen fürdőbe járt és nem voltak a kezén brilliánsok. Grabács szakértői szemmel nézi ujján a brilliánsokat és felsóhajt: — Ebből se néz ki húsz vasnál több'.Neki nagy tapasztalatai voltak. Mennél nagyobb a brilliánskő valakinek az ujján, annál kisebb a borravaló. És míg mélázik, valami sovány ember nagyon kövérre hízva surrant el mögötte a kijárón. A Szent Anna templom harangja Budáról beszól az uszodába, mire Szállító úr kikecmereg a vízből. Fölcammog a deszkákra, mire Grabács leoldja fejéről a borogatást. Ledörzsöl a lepséxvel (ára 120 korona) és útnak engedi a kabin felé. Egyszerre végigdördül az uszodán a kiáltás: — Rablók! Tolvajok! Hol a ruhám! Mintha réztrombitát fújtak volna meg, felriad mindenki. Grabícs hatalmasat káromkodik és megérkezik a tett helyére. A tett helye Szállító úr kabinja. A hangok panaszosak: — A ruhám! A cipőm! Eltűnt. A következő percben Szállító Salamon a pénztárhoz rohan a pléhszámmal, hogy megvan-e a pénz meg az óra. Megkapja. De a ruháit nem. Pedig harsog: — A ruhám, a cipőm! Grabács makog, a vízben levők nevetnek (óh mely elfajulás!) Szállító Salamon pedig ott áll úszónadrágban, a szürke cilinder, a kezében duzzadt fején bugyelláris, a nadrág madzagján aranyóra nehéz lánccal, az ujján brilliánsgyürük. Rendőr jön és kihallgat, a gyerekek a partról célbaveszik Szállító urat. Grabács fuldoklik és ráborít Szállító úrra egy lepedőt. Százhúsz koronát vasal be érte. Aztán egy automobil siklik a partra, megáll a fürdőház előtt. Szállító úr cilinderben, lepedőben, kezében szorongatván a bugyellárist, felszáll. A parton állók éljeneznek, Szállító úr szürke cilinderjével köszöni az ovációt. A soffőr bekapcsol, a kocsi indul, az emberek nevetnek, Szállító úr pedig megvigasztalódik: IBM löf^pifB — Na egyszer legalább népszerű voltam ! Hja, nincs szebb a nyárnál! Vízöntő Megjelent! Ára 36o kor. A GYŐZEDELMES ÉSET Irta MULFORD PRENTICE A megnyugvás életfilozófiája ez a könyv, amely megtanít hinni önmagunkban és az élet szépségeiben.