Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1918-08-18 / 33. szám - Murad Efendi: Fatime és Juszuf / Költemények

Idegen írók Murád Efendi. Családi nevén: Franz v. Werner (1836— 1881) jeles német író és költő volt. Előbb a török hadseregben mint tiszt, később a török diplomáciai karban mint konzul (többek között Temesváron is), majd mint miniszterrezidens s végül mint hágai és stockholmi követ szolgálta máso­dik hazáját. Mint lelkes magyarbarát, több magyar tárgyú költeményt is irt; legtöbb drámája és költeménye tárgyát azonban a török életből vette. Legjobb művei: „Klänge aus Osten", „Ost und West" — költemények, „Seiini III", „Mirabeau" és „Marino Faliero" — drá­mák. Alábbi költeménye „Ost und West"­ből való: F.­fime és Juszuf Juszuf ezen ének hőse, Szép Fatime hegedőse, Irigyelt, gáláns lovag, Ki apjától, Iszpahánba — Hol szerelme fogta hámba — Hozott némi árukat. De, ha özvegy már az asszony, Rózsát többé ne szakasszon? Ne védje baráti kéz? Előbb félve, majd merészen Fátyla lebben s át a résen l­ít Juszuf arcába néz. Hejh, ez ám a kéjek kéje! Csókot hint rá, nem feléje, Ajak ajakra tapad. — „Ha maradsz-é, drága asszony?" — „Van erő, mely elszakasszon ilyen szívós szákikat?" Női kar addig marasztá, Míg egy szép nap felriasztá Apja hívó levele: Virradóra 1 szpahánnak Fordítson JuszufTal hátat Áru, öszvér és teve. Jaj, ki tudna adni számot. Mennyi sóhaj, mennyi bánat, Mennyi „ah" és mennyi „óh"! Könny nyomába új könny buggyan. — Ezt leírni hogyan tudjam — Toll erre nem kapható. — „Ne folyjon keserved árja. Szíved nem hiába várja Vissza majd Juszufodat. Mire harmadízben ontja Sugarát a K­ohl korongja, öltök fecskeszárnyakat. Megrakom az­­ öszvérházat S fordítva Sx tani bújnak hátat. Mint a szélvész termek itt, Kengyelem tapossa vágyom. Türelmetlenség a szárom Húzza, szívem van pedig." — „Oh, ellanyhul majd szerelmed. Nem mégy, nem, szívem nem enged És ha elmégy — meghalok." — „Nézd fiam, ez meg van írva. Ne bocsáss utamra sírva, Szivemme' itt maradok. Hitem rá!" — „Ali hagyjad! Ám itt Eskü engem ,el nem ámít. Zálogot! Más mit sem ér." Ctipp! Vér szökken és a nyomda' Kis kezébe hull b­omba. Óriási foggyökér. Néktek ez, kik ily esetbe' Egy hajfürtöt metszetek le, Durvának fog tetsz­ni. Ám szerelmi zálogoknak Orrt, fület s fejet szotktak Napkeleten metszeni. S ahogy harmadízben újra Az öregesé hold kibújna, Újra látja Iszpahán. Ott, az ösmerős kapucskán Vágyakozva bekukucskál S szól: „Nyiss ajtót, hű babám!" Volt pedig ez este mása Annak, midőn dobbanása Szíveiknek egybevert. Szellők épp úgy játszadoztak, Rózsák épp úgy illatoztak. S filoméla énekelt. — „Allah akbar! Ki dörömbül?" Mézédesen, mint a bülbü­l Búgja Juszuf. ..Én vagyok. Én vagyok, a hű, a pontos, Utazástól poros, rongyos. De szterelmes Juszufod." Ám az ajtót fel se nyitván —• Fatme hangja hallszik. ..1 litvánt. Pusztulj innen, rongyalak! Nem lehet bizton az ember! Kit keressz? Ki vagy? -Gazember, Szemtelen töm­löc-salak!" — Fatme, tévedsz, lásd be gyermek: Juszuf szólít, ha szerelmed, Nézz meg jól, engedj utat — Utám­ból most tett tevém le, Zálogul nálad tevém le Legkedvesebb fogamat." —­­ Ej, elég már! mini! <1, még sem!" Ablakot nyit­s át a résen Egy dobozt hajít oda: — „Fogak — így szó! — vannak b­enne, De a tied melyik lenne. Keresd le ki, ostoba!" Fordította Dicballa György Szerelem hajnala. Bán Ferenc regé­nyének csaknem minden eseménye egy férfivé fejlődő fiúnak a lelkében játszó­dik le négy nap alatt. A fiatal fiúról van szó, aki Rousseaut olvassa és­­ ugyanakkor fedezi föl magában, hogy a társadalmi rend és az emberiség megváltására van hivatva, amikor azt is, hogy nővérének szolgálóleányát kell okvetlenül feleségévé tennie, hogy így mintegy általa emelje magához az elnyomottakat, benne vált­hassa meg ez eltaposottak világát. Ez a problémája ennek a szű­k keretek közé szorított regénynek, mely nem is más tulajdon­képen, mint haj­szál­ról-haj­szálra, nyomról-nyomra követett boncolgatása az önmagával és környezetével — de még ezzel is csak önmagán keresztül — küz­ködő ifjú lelkének. Ám amit itt nyújt Bán Ferenc és ahogyan adja, abban benne van a férfiak bizonyos korának hű és pon­tos megrajzolása. Azt a válságos időt gondoljuk, amely éppen így, vagy ehhez hasonlóan viharzik át minden serdülő ifjú lelkén és teszi a könyv egyes lapjait az örök emberit ábrázoló értékűvé. Bán Ferenc nem tartozik a könnyen és sokat termelő írók közé. Küzd önmagával és a mondanivalójával, minden szavát önma­gán szűri keresztül, éppen ezért nincse­nek felesleges szavai. Stílusa érett, kész, meglepő, plasztikus képekkel és gondola­tokkal teli. Regénye na­gy erejű, súlyos mondanivalókkal gazdag írói tehetségről tanúskodik. Szivárvány. Andorffy Mária regényé­ben bátor — bár nem teljesen igaz — té­telt állít föl a nőkről. Szerinte „szerelem­ nélkül senki és semmi az asszony! Csak a szerelem fényében szép, csak szerelemben tündököl, ragyog!" Hasonlattal is igyek­szik ezt bizonyítani. A nőnek fény kell, hogy tündökölhessen, hogy nagyszerűnek és csodálatosnak lássék. Ez a fény pedig — megint csak a szerelem. Mert a szere­lemben fölragyog a nő lelkiének minden színe, mint a szivárvány. N­a aztán elmú­lik a fény, elhalványul a szépség is... Ha csak a szerelem látószögéből nézzük az életet s a nőket — és a fiatalság a leg­többször még mindig innen nézi — föl­tétlenül tetszetős ez a szerelmi tétel, amely azonban nem adja — és természe­tesen nem is adhatja — magának a női nemnek analízisét. De valószínűleg maga Andorffy Mária sem akart ilyen nehéz feladattal megbirkózni e regényében, csak meg akarta alapozni lelkileg is e filo­­­zófiai tétellel a regény akcióját. A cselek­mény, amely elég szövevényes és fordula­tos, mindenképpen elősegíti ezt és el kell még ismernünk, hogy egy-egy alakját ügyesen, sőt erőteljesen állítja elénk. A stílusa kifejező és sokszor költői erejű is. Az bizon­yos, hogy női íróink között An­dorffy Mária "föltétlenül figyelmet érde­mel e könyvével is. Doktor Nikola: Fantasztikus történet ez, tele van rendkívüliségekkel, s mégis a realitás vonja be, szerzője úgy mondja el, az elbeszélés egyszerű hangján, túlzó színek nélkül, mint egy végigélt regényt. Persze, hétköznapi szemüvegen át nem le­het nézni, helyzetei és lelki rugói mes­­szire túlnőnek a rendes, szokványos élet körforgásán. Rejtelmes erők műkődnek doktor Nikola különös, talányszerí­ alakja körül, az a világ, amelyben históriája le­játszódik, számunkra, európai ember szá­mára, maga is csupa ősi misztikum: tá­vol Ázsiában, a mennyei birodalom földje. Guy Boothby regényének sikerét az érdek­lődést lebilincselő volta mellett egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy „Doktor Nikola" most második kiadás­ban jelent meg. Ara 6 kor. A sivatag lovagja. A Milliók Könyve új száma viseli e regényeimet. Igazi „ka­landos" regény „A sivatag lovagja", ame­lyet Hyd­ens írt, váratlan for­dulatokból, frappáns helyzetekből szövődik. A félel­metesen nagyszerű afrikai sivatag, a Sza­hara romantikája él e rendkívül érdek­feszítő regény lapjain. Úgy indul, mint egy könnyen vett fü­rt egy előkelő angol hölgy és arab tiszt közt, a fürtből azon­ban dráma alakul, amelyben mint valami fantasztikus díszlet, játszik szerepet a beláthatlan és titkokat rejtő sivatag, s amely az arab tisztnek, „a sivatag fiának" végzete. A regény a Milliók Könyve 73 számában jelent meg. 153

Next