Uj Idők, 1922 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1922-01-29 / 5. szám - Csathó Kálmán: Hadviselt kisasszonyok / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, croquisk, bírálatok

Hogy a leányok így magukra maradtak a mű­veltségükkel, anélkül, hogy ott, ahol fontos lett volna, hasznát tudták volna venni, elvesztették iránta minden érdeklődésüket. Mintha csakugyan igaz lenne, hogy kézimunka, főzés, zongorázás, tudomány, irodalom és művészet nem egyebek a nő számára a hódítás esz­közeinél. Ha hódítani nem lehet velük, mire valók akkor ? Új hódítási eszközökről kellett gondoskodniok és csudálatos alkalmazkodó képességgel el is kezdtek azonnal ugyanazok iránt a dolgok iránt érdeklődni, ami meghódítandó kis katonáikat érdekelte. A régi dolgok közül megmaradt a tánc és az ének. Nem a régi táncok, még a régi énekek sem, az igaz, hanem one-step és fox-trott, meg orfeumszagú kabaré kup­lék. Ezekhez jött az ivás, amit azelőtt az úrfiak külön intéztek el, amit azonban most, a nagy sietség oká­ból, össze kellett kapcsolni az udvarlással. És a kis­asszonyok versenyt énekeltek és versenyt ittak a fiatalurakkal, s a rosszul értelmezett hazafiságból sutba dobott entente-idiómák helyett megtanulták tőlük a jassz-nyelvet. Mintha addig folyton „erre spórol­tak" volna, hogy ilyesmivel „húzzák" a gavallérjai­kat, akik aztán ezért elragadtatásukban „jó­pofának" minősítették őket. Rettenetes! Ilyenformán idomultak hozzá a kis leányok frontról hazakerült fiúkhoz és ilyenformán történt, a­hogy apránként olyanokká váltak a fiúk kedvéért, mintha ők is kinn éltek volna éveken át a lövész­árkokban. Ezek a hadviselt kisasszonyok. És itt álljunk meg egy pillanatra. Csak annyi időre, amíg a fiúkról megállapítjuk, hogy nekik el lehetett nézni, ha elmaradtak egy kicsit műveltség, sőt tanulás dolgában is, mert kockáztatták az életü­ket, sebeket kaptak, áztak, fáztak, éheztek, fogságot szenvedtek. A leányok azonban itthon voltak és mégis olyanok, mintha ők is Krasznojarszkban jártak volna, ahol se könyv nincs, amiből tanulni, se otthon, amely­ben foglalatoskodni lehet. Hát csakugyan humbug a női lélek emelkedett­sége? Felszínes már rajtuk hát csakugyan minden, amit nemesnek és öröknek ismertünk eddig? Hazug­ság maga a nőiesség is? Mik ezek a hadviselt leányok? Se nem műveltek, se nem háziasak. Nem érdekli őket más, csak a divat, ha minél túlzottabb, a tánc, ha minél groteszkebb, a muzsika, ha minél vadabb, a szesz, ha minél erősebb, a cigaretta, ha minél több. És a flört, ha minél naturalisztikusabb. A gyors hódítás kényszere lealacsonyította őket a félvilág hölgyeinek utánzásáig. Mert eleganciájuk nem egyéb a fél­világi nők divatjának ízléstelen maj­molásánál, a hódítási eszközeikben éppen olyan ke­véssé válogatósak, mint azok és előkelőségük nem áll egyébből, mint gőgös lenézéséből mindennek, amit nem értenek. És emellett mérhetetlen büszkék és arrogánsak. Mire? Az úri mivoltukra? De mi az az úriság? Műveltség, finomság, jó modor, a gondolkozás és érzés nemessége, nőnél nőiesség, férfiúnál férfiasság. Az előkelő származás csak annyiban bír némi szereppel, hogy bizonyos fokig biztosítéka szokott lenni mindezeknek a tulajdonságoknak, amelyekhez a legtöbben a jó nevelés útján jutnak hozzá. De aki a származása ellenére neveletlen, az jobb, ha hallgat a származásáról, mert akkor meg az mentsége sincsen, ami Zsuzsi szolgálónak, aki azzal a védekezhetik, hogy senki se tanította jó modorra. Az ilyenek éppen önmaguk felelősek érte, hogy mo­doruk illetlen, erkölcsük léha és műveltségük nem terjed túl a bridge-játék ismeretén. Értsük meg egymást! Nem azt mondom, hogy a mai leányok egytől-egyig mind ilyenek és hogy kivé­tel nem akad közöttük. De az bizonyos, hogy az uralkodó típus ma ez és valami ragad belőlük a leg­különbre is. Olyan ez, mint a ruhadivat. A többség nem jár divatos ruhában, mert módja sincs benne, nem is ér rá, nem is ért hozzá, de valami a divatból azért belekerül mindenkinek az öltözetébe. Pedig . . . tedd a kezed a szívedre­­, harctérről hazatért, fogságban megviselt fiatal hősöm és mondd meg: ez-e az a női típus, amelyről a lövészárokban álmodtál, ha szünetelt egy kissé az ágyú és a gép­puskatűz? Ez a fajta leány-e az, akit feleségnek óhajtasz, élettársadnak­, anyának a gyermekeid szá­mára ? Ez a nőietlen nő, aki férfihibákból csinált erényt a maga számára és akiben a nőből nincsen több, cs­­ amennyi egy futó kaland tartamára elszórakoztathat? Ugy­e, hogy nem? Vagy — mert, hogy a gazdasági viszonyok olyanok, hogy h­asodni úgy sem lehet — ez a típus jobban érdekel téged, mint a komolr női ideál? Talán irántad való gyöngédségből ilyenek ők, hogy ne fáj­dítsák a szívedet az amúgy is lehetetlen családalapí­tás hiába felidézett vágyával? Meglehet. De egyszer talán mégis kiderül majd az ég és úgy változhatnak a viszonyok, hogy mégis csak élettársat keresel magadnak. Fia ezek közül választasz, — jaj neked! Eddig csak hibás voltál, de ha a jövő nemzedék nevelését rá mered bízni valamelyikre ezek közül a hadviselt kisasszonyok közül­,­­ akkor már bűnös is leszel. Az eddigi hibád menthető. Amíg a jövődért reá­lis számítással egy sületlen gombot sem lehetett volna adni, nem csoda, hogy csak a pillanatnak éltél. De most már, hogy­ elmúlt fejedről a veszedelem, gon­dolj a jövőre. Amíg katona voltál, rombolnod kel­lett, de most már polgár vagy és nagy, nehéz építő munka vár rád. Te már leszereltél — próbáld meg leszerelni eze­ket a leányokat is. Könnyebben fog menni, mint gondolod. Mert bizonyos, hogy ők sem rosszabbak, mint az édes­anyáik voltek, csak azok egy szerencsésebb korban születve, az akkori tisztább és nyugodtabb idők fér­fiainak az ideálját tükrözték vissza. Áruld el, hogy neked is a nőies nő az ideálod. A szelíd, szemérmes, komoly hitves, a gondos házias­­szony­­a műveit, nagyvilági dáma. Meglásd: azzá fognak­­>­á!ni rövidesen. Mert ők csak neked akarnak tetszeni és azt képzelik, hogy ezt így érik el. De ha észreveszik, h­ogy tévedtek, átalakulnak egy pillanat alatt. Csinálhatsz belőlük, amit akarsz, és csalódol, ha azt hiszed, hogy nem te vagy érte felelős,, hogy most ilyenek, mert teérted lettek ilyenekké. Vagy én csalódom és neked így tetszenek? Akkor . . . Hm? . . . Akkor jobb, ha nem gondolunk rá, hogy milyen is lesz vajjon a jövő Magyarország! PÉCHY ERZSI SZÉPSÉGSZAPPAN AZ ELŐKELŐ KÖZÖNSÉG IDEÁLJA 86

Next