Uj Idők, 1926 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1926-12-12 / 50. szám - Krúdy Gyula: A szakácskönyv és a játékosbolt / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

A szakácskönyv és a játékosbolt — Elbeszélés — írta Krúdy Gyula — Az ember jobban szereti otthonát, bármilyen szerény is, ha azt darabidőre elhagyta, — kezdte idősb Szinbád. — És ugyanúgy vagyunk nagy otthonunkkal, a hazával is. Menjünk egy darab időre külföldre, hogy ráeszméljünk arra, hogy mégis csak a legjobb itthon lógatni a lábunkat, sehol sem árulnak olyan bajusz­pedrőt, mint a Roykó-patikában Tiszafüreden. Az ifjabb Szinbád eleinte nem értette, hogy miért ragaszkodik atyja a bajuszpedrőhöz, amelyet nem is használt, de engedelmeskedett­ atyja­­ parancsának, mely szerint pakoljon be az első számú utazóládába, amelyet valaha egy tönkrement,miskolci csizmadiától vett, amelyre a magyar címer volt kivésve és kifa­ragva. „Legalább hivatalos embernek gondolnak, ami­kor átkelünk a grániton" — mondá az idősb utazó a címert simogatva. Szinbád saját vallomása szerint harminc esztendő előtt vásárolta az utazóládát, mikor először kezdett utazni, ám a ládának még most is csizmaszaga volt azoktól a lábtyűktől, amelyeket a miskolci csiszlik a vásárokon nem tudott eladni. Mindegy: magyar szag, — mondá Szinbád. — Már láttam olyan embert is, aki szülőföldjéről való mindenféle füveket hordozott magával utazásaiban, hogy azokat szagolhassa, midőn esténkint­ elborongott a gondolata. — Talán vinnénk egy kis fokhagymás kolbászt is az útra!­­— indítványozta Szinbád fia, miután evés dolgában eléggé praktikus volt. — Igaz, hogy magyar ember otthonsült kenyér és elemózsia nélkül nem szokott útnak ereszkedni, de már csak bízzuk magunkat a sorsra. És éppen ezen a helyen tévesztette el Szinbád a dolgot. Vabahol a lengyel határszélen volt az a fürdőhely, ahol Szinbád azt a nőt akarta megtalálni, akivel egy negyedszázad előtt polkát táncolt . . . Festett arcú nők voltak most s bőségesen a fürdőn, akik vékony selyemszoknyáikat a szél pártfogására bízták, de Szinbád nővére már nem emlékezett más, mint a für­dő­zenekar karmestere, az is csak akkor, midőn a má­sodik söröscsizmát állította Szinbád a karmester széke alá.­­— Verembe estünk, — mondogatta az aromenádon, ahol idegen nyelven beszélgettek utazó a körü­lötte öregasszonyok. „Talán még mindig Bem apót em­legetik" — gondolta magában Szinbád. És hogy némi­leg megsegítse magát letarginiában, elhatározta, hogy új kalapot vásárol, mert az új kalap rendszerint válto­zást idéz elő a férfiak életében is. ATjonnan be lehet gyűrni a kalapot, nem a régi egykedvűséggel állja a k­ dnn karimája az esőt, sőt új tollat is lehet mellé tűzni. Fenyőfaszagú bazár volt a fürdőhelyen. A női há­zakra emlékeztető, nagyon szagos szappanok alig tud­ták érvényre jutni a gyantaszagú molót. A gyermek­habák tálframntották a szemüket skabilváikban és egy szőrevesztett hintaló ringatózni kezdett, mintha erre volna betanítva, ha vevő jön a bazárba. Tizenkilence­dik századbeli bazár volt, a portékát bizonyára már­látta Szinbád nagyapja is, ha erre járt. Szinbád k­iszem­elt mingvárt magának egy kala­pot, amelyhez darab ideig nem mert nyúlni. Zöld, zer­geszakáll: hatalmas vadászkalap volt, amelyet feltétle­nül észre kell venni minden nőnek, •nőt a férfiak előtt, akár nem. Ferenc akár lesüti a szó József fotogra­fáltatta le magát ilyen kalapban, amikor tiroli vadász­nak öltözött. Mikor Szinbád megpróbálta a kalapot, érezte, hogy még csak újsággal sem kell kitömni annak bélését. Nagyon jól érezte magát a kalapban. — Miská­jer-kalap — mondá most Szinbád fia. — Ilyen kalapban szoktak faluról falura járni azok az­ emberek, akiket a kutyák veszettül ugatnak, mert megérzik kezükön az állatvért. A nemüktől fosztják meg a szegény állatokat. — Csak hagyjad. — felelte idősb Szinbád a kala­pot begyűrve. — Talán még rám gondol valamely as­­szonyság, aki kikapós férjét akarja féltékennyé tenni. A bazárban egy feketekötényes, barna, életkomoly arculatú nő volt az elárusító, aki most magyar nyelven megszólalt. — Magam is azt hiszem, hogy kissé feltűnő kalap volna ez a tekintetes úr számára. — Szinbád nyomban letette fejéről a kalapot és kijelentette, hogy ebbe a ba­zárba többé nem teszi be a lábát. De másnap már újra ott volt, mert mérhetetlenül unatkozott. Kivallatta az igen komoly ábrázatú nőt származása felől: kitűnt, hogy az Debrecenben szüle­tett. Violának hívják, egyébként nagyon szeretné a foglalkozását, de a hölgyvilág errefelé még szappant sem vásárol. Az arcfesték pótol mindent. Szinbád, hogy fölvidítsa a hölgyet, vásárolt egy inges babát, amely­ről kijelentette, hogy emlékül mindig a zsebében fogja viselni. Harmadnap Szinbád már panaszkodott is Violá­nak. Elpanaszolta, hágr az itteni nők leheletének kám­forszaga van, egész éjszaka nem tudott aludni a kám­fortól, mert egy nővel szóba elegyedett. Egész éjjel ko­porsóba képzelte magát . . . — Igen, — mondta a komoly Viola, — mer­t a helybeli gyógyszerész a festéken kívül valamely saját találmányú cukorkát is árul, amelynek szopogatása elveszi a száj és a gyomor rossz szagát. Az itteni nők már csak azért sem szoktak csókolózni. — No, akkor szedem a sátorfámat,—felelt Szín -hád, — mert én tartom magam a régi magyar regulá­hoz. Csókolózni szeretek a nőkkel. Viola nem mosolygott, nem mérgeskedett Szinbád szavain, portékáira nézett és most már egy fahuszárt ajánlott Szinbádnak megvételre, amely igen illeni fog az ilyen csókos férfiú birtokába. Szinbád megvette a huszárt. Ezentúl délelőttjeit, amikor úgy sincs vevő, jófor­mán a játékosboltban töltötte. Megszokta ezt még Ma­gyarországon, ahol huzamosabb időkig ácsorgott­ tra­fikosnék pultjai előtt, mintha ott randevúja volna egy hölggyel, virágkereskedésekben nézegette, hogyan kö­tik a menyasszonyi csokrokat. Sőt volt olyan időpont az életében, amikor női hímzéseket és más haszonta­lanságokat is segített eladni, ha a tulajdonosnő erre megkérte. Viola komolyságán azonban ez mit sem változta­tott. Végzetesen komoly volt ez a nő hahotázó, buk­fencező, tótágast álló játékszerei között. A kis négykerekes csacsikat olyan határozottság­gal állította a maguk helyére, mintha azok felnőtt lé­nyek lettek volna. És a játékszerek láthatólag bánkód­tak a szigorú nő felügyelete alatt, mint akárcsak meg­kötött ebecskék, amelyek nem mehetnek játszadozni el a gyermekekkel. Szinbád már mindenfélét bevásárolt, amire szült­ -675

Next