Uj Idők, 1927 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1927-01-09 / 2. szám - Rilke: A kedves halála (Kosztolányi Dezső) / Versek - Rilke: Az olvasó (Kosztolányi Dezső) / Versek - Rubinyi m.: Jubilál a Petőfi-Társaság / Társadalmi és ismeretterjesztő cikkek, bírálatok
Jubilál a Petőfi-Társaság A Petőfi-Társaság — a fiatalok Akadémiája, ahogy egykor nevezték — jubilál. Immár tisztes korba ért maga is, az ötödik X-et tölti be. Vízkeresztkor lesz ötven esztendős s ez nagy idő nemcsak az egyének életében, de egy irodalmi társaság életében is. Úgy indult, mint a fiatalok kissé lármás, lázongó, forradalmi szövetkezése. Alapítója az örökké fiatal Jókai volt, ki azonban már akkor ezüstös parókát viselt; csupa tehetséges, de még jobbadás elején álló magyar író vette körül, inkább az pályája ígéretek, mint a gazdag adományok szövetkezése volt ez. Kissé hamiskásan, de nem alaptalanul így is nevezték az első években a Petőfi-Társaságot: a halhatatlanok előszobája. Idősebb, tekintélyesebb bátyjai, a Magyar Tudományos Akadémia, a saság megvárták (s várják), míg a must Kisfaludy-Tarló borrá erjed. A Petőfi-Társaság ifjonti mohósággal kapott a feltörő csillagok után s mert e csillagok közül nem egy valóban napja lett irodalmi égboltozatunknak, mindjárt kezdetben nagy kitüntetés volt a magyar író életében, ha bejutott e díszes „előszobába”, melynek ajtaján a legragyogóbb magyar név tündökölt, a Petőfié, belül pedig a legkékebb magyar szem áldó pillantása biztatott, a Jókaié. A Társaság hamarosan a nemzet dédelgetett kedvence lett. Vezetői irodalmi életünk vezérlőegyéniségei: Jókai (1876—1904), utána Herczeg Ferenc (1920-ig), azóta Pekár Gyula. Tagjai a tegnap feledhetetlen hősei, a ma ragyogó dicsőségei, a holnap legbiztatóbb ígéretei. Eötvös Károly, Endrődi Sándor, Gárdonyi Géza, Kiss József, Kossuth Lajos, Mikszáth Kálmán, Petőfi István, Pósa Lajos, Reviczky Gyula a Társaság pantheonjának obeliszkjei, hogy csak a legragyogóbb s legérdekesebb neveket említsük, azokét, akik már a pantheonban folytatják földi életüket, mert halhatatlan irodalmi életük egy percre sem szakadt meg. Ügyes fordulattal a nők számára is megnyitja ajtaját s felolvasó-asztalánál, melyet mindig termet zsúfoló közönség vesz körül, ott látjuk legjobb nőíróinkat is: Jászai Marit, Czőbel Minkát, Szikrát, (Gróf Teleki Sándornét), Deniczkyné Bajza Lenkét, stb. De a múló évekkel a feltűnt tehetségek mesterekké lesznek s a Petőfi-Társaság egyszerre csak nagy testvéreinek tekintélyben, súlyban hasonló társa lesz. A háborús és forradalmas zavarok után sorai a tudomány s a költészet erős értékeivel gazdagodnak, olyanokkal is, akik már túl vannak az előszobán, s az a tizenkét kötetes könyvsorozat, amellyel a Társaság jubileumát emlékezetessé kívánja tenni, már túlnőtt egy irodalmi társaság házi ünnepségének keretein, s egész irodalmi életünknek igen jelentős eseménye. Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Bársony István, Surányi Miklós, Lázár István, Lőrinczy György, Lampérth Géza, Sas Ede, Farkas Pál új kötetei (regények és elbeszélések) a Petőfi-Társaság egész történetének s mostani jubileumának legjelentősebb emlékei lesznek. Kiválóan érdekes lesz az a három kötetnyi anthológia is, amelyekben a Petőfi-Társaság tagjai (élők és halottak) szerepelnek tanulmányaikkal, költeményeikkel és elbeszéléseikkel s amelyekben élő jeleseink saját életrajzi adataikkal lepik meg hálás közönségüket. Hogy ez az eredeti gondolat milyen ízes hajtásokat terem, azt az Uj Idők olvasói már tapasztalták, midőn Rákosi Jenő feledhetetlenül szellemes önéletrajzi vallomásaiban gyönyörködtek. A Jubiláló Társaság mai összetételében valóban dísze a magyar közéletnek. Tizenöt tiszteleti tagja, ötvenhét rendes tagja és számos kültagja van, kik a földkerekség messze tájain büszkék e kitüntetésükre. Költészet és irodalomtudomány, próza- és versírás, művészet és publicisztika, a toll és a szó minden művészete méltóan képviselve van a Társaság tagjai között. Öt nagydíj koszorúja díszíti jutalmazott tagjait, kik között Herczeg Ferenc, Szabolcski Mihály, Bársony István, Harsányi Kálmán, Ferenczi Zoltán, Császár Elemér, Pintér S az Uj Idők-nek Jenő s mások szerepelnek. Külön házi ünnepe is a Petőfi-Társaság jubileuma, hiszen e Társaság tagjai csaknem mind ékesítették már nevükkel e folyóirat hasábjait s gyönyörködtették nemes lelkük alkotásaival hű olvasóközönségünket. íme, az előszoba maga is fényes díszterem lett s jubileumára egy hálás nemzet küldi hódoló üdözletét. Az olvasó ki ismeri őt, aki messze néz el az életéből s más életre néz, melyet csupán az oldalak merész, gyors forgatása tör meg a neszével? Még anyja sem tudná, hogy itt ki olvas lelkéről ittas szókat. Mit tudod, te, ki csak órák óta látod e nyugodt fejet, mi tűnt el, míg fölnéz a holdas magányából: mindent magára véve, mi lenn a könyvben állok, a lapokban, nem akarat, adás van a szemébe, amint a tele kész világra koppan, mint játszó gyermek, álmok égi mása, kit a való egyszerre csak elorz, s ocsúdik, ám nyugalmas arcvonása balog marad és mindörökre torz. ISO Rainer Maria Rilke két verse — Kosztolányi Dezső [ordítása* — A kedves halála A férfi csak ezt tudta a halálról: hogy elvisz és a némaságba lök. De hogy a lány az árnyvilágba pártolt s reáborult a titkos, néma köd és a szeméből elsuhant szelíden, azt hitte, hogy mint bolygó, anda hold süt mosolya a túlvilági színen s az alvilágnak csöndesen dalolt. A férfi otthon lett a sírokon s minden halott olyan közel rokon lett néki; és ha vigasztalta más, csak hallgatott, mert tudta, hogy csalás, vallotta, a sír jó, a sír örökre lesimította néki a rögöt. * A minap elhunyt kiváló német költőnek ezt a két finom versétból közöljük. Kosztolányi Dezső Modern költők című anthológiája-53