Uj Idők, 1927 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1927-10-30 / 44. szám - Emerson Hough: Mary Warren csodálatos története / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Csakugyan átterjedt. Az orvos, úgy látszik, értette a dolgát. — Sokat szenvedett? — Tűrhetetlenül fájt a homlokom tája. De csak egy darabig. — Megmondta magának, mi az a szivárványhártyagyulladás? — Nem, hogy — Minthogy maga intelligens nő, megkísérlem, megmagyarázzam magának a dolgot. Legalább tudni fogja, mi baja. — Hálás leszek érte. — Képzelje a szemet egy lencsének, amely sejtekből és szövetekből áll. A lencse meglobosodik. Amint egy vagy esetleg a hó fényétől, izzó kemencébe nézett. Ez a lob következtében izzadmány képződik, folyadék válik ki a szemszövetekből. Ez a folyadék lehet ritka és lehet egészen sűrű és szemcsés is. A pupilla a lencse ablaka. A bejárata ott van, amerre a sugarak utat lelnek. S ezt a bejáratot veszi körül a szivárványhártya szövete. A recehártya, amely film működik, hátul van a szem fenekén. Érti? — Amit eddig elmondott, azt értem. — A nyílás környékén gyulladás keletkezett. Vagy megerőltetéstől, vagy attól, hogy talán szivárványhártyalolt. — Jól megmagyarázta. — Valahol tehát krónikus elváltozás támadt a szemében. A gyulladástól sűrű izzadmány keletkekezett a szivárványhártyán. Az ilyet plasztikus izzadmánynak nevezzük. Ez a plasztikus izzadmány a maga betegsége. — Ezt nem egészen értem. — Az izzadmány terjed, amíg bele nem került a pupillák közepébe. Akkor aztán elfödte a bejáratot, mint valami nehéz, átláthatatlan függöny. A fény nem hatolhat keresztül rajta. S maga ezért nem lát. Rövid szünet után folytatta: — Pontosan ez történt. Én mindjárt tisztában voltam vele, hogy nem a recehártyával van baj, hanem a pupilla egyszerűen eldugult. Maga a másik szemén éppen olyan fokozatosan vesztette el a látását, mint az elsőn. Folytatta a munkát, kézimunkázott is és ideutaztában, a síkság fehér homokjától még fokozódott a láb és még jobban terjedt az izzadmány. Végül egészen elzárta a pupillanyilást s ön megvakult. Marv mozdulatlanul ült a helyén. — Néha sikerül eltávolítani a hályogot a szemről. Néha kivesszük magát a kristálylencsét is és szemüveglencsével pótoljuk. — Nálam ugye kiengedik az izzadmányt? — Bár megtehetnők. De nem lehet. Más eljáráshoz fordulunk. Kis lyukat metszünk, nem a pupillában, hanem a pupilla szélén. Mesterséges pupillát nyitunk. Nem éppen a szem középpontjában, de akik nem tudják, hogy a nyílás ott van, azok észre sem veszik. — De hisz akkor nem fogok látni. — Ellenkezően. Fog látni. Ne feledje, hogy a szem olyan, mint egy lencse. Nem fog annyi világosság c latolni bele, mintha nyílása , de a kép azért ugyanolyan lesz Mary feje lehanyatlott. Nem szabad a kedvét vesztenie és azért, mert eddig nem hallott róla, nem szabad azt hinni, hogy ez csak holmi kísérlet. Az én öres mesterem, Fuller, a John Hopkins-intézetben sokszor elvégezte ezt az operációt és csaknem mindegyiket sikerrel végezte el. Ő jobban értett hozzá, mint én, de itt én értek hozzá legjobban és most meg kell lennie. — Félek .. . — A szemműtétekkel szemben általános és érthető is a félelem. Olyan kényes, olyan érzékeny, olyan gyöngéd valami a szem. Tény azonban, hogy a tudomány műtéttel sokszor tud segíteni a szemen. Ha nem hinném, hogy visszaadhatom a látását, nem fognék bele innen most a műtétbe. Amikor Mary nem szólt semmit, így folytatta: — Valószínű, hogy lesz néhány «'n'ilés is a kötőszöveten. Azokat gyógykezelni kell. Újabb gyulladástól óvni kell a szemet. Be fogom kötözni a szemét és sötétben kell majd tartózkodnia. A kötést jó egy hétig kell viselnie. Ha nincs bizalma a dologhoz, mondja meg, középpontban lenne. jól fog látni. Alexander Bernát, a híres filozófus és esztétikus, aki rendkívüli érdemeket szerzett a magyar írók műveinek ismertetése körül, meghalt október 23-án Garády Viktor, ifjúsági irodalmunk egyik legkiválóbb művelője, most ülte meg hetvenedik születésnapját 494-