Uj Idők, 1931 (37. évfolyam, 28-53. szám)
1931-08-30 / 36. szám - Szalay László: A fekete lovag... / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Ion. A hölgyek olyan ruhában parádéztak ott, aminőt nálunk már a házmesteraszonyok is elajándékoznak a vicinének. De a fülükben kincseket érő brilliánskő ragyogott. Nálunk párizsi modell ragyog az asszonyok testén, kincs és brilliáns csak a zálogházban van. Hiába minden grafikon, minden nagy stílus, a magyar ember csak úgy boldogulhat, ha leszállítja életstandardját és Gandhitól, meg a francia kispolgártól tanul. Holland milliomosok háztartásában egyetlen cseléd segédkezik a ház úrnőjének és leányainak, de a családnak gyönyörű könyvtára van és esténként kamarazenét játszik ahelyett, hogy bárokban, vagy nagyvilági fürdőkben, vagy éjjeli tündérkertekben szórná szét a pénzét. Ott nem a kultúrán kezdik el a takarékoskodást, hanem a hiábavaló és frivol fényűzésen. Ott mindenki a jövedelmén alul költekezik, a Balkánon mindenki kétszer annyit költ, mint amennyit keres, akitől Ellenség ide, ellenség oda, két embert ismerek, tanulnunk lehet. Gandhi és a francia kispolgár. Nekik van igazuk, ők tudják csak, hogy mit cselekszenek. A többi ember csak lót-fut, tanácskozik és elméleteken töri a fejét. Adagio — Himfy-vers — A csillagok elsorvadnak, kialusznak a napok, a virágok elfonnyadnak, elnémulnak a dalok, eltűnnek az édes arcok, hervadnak az égi nők, elülnek a boldog harcok, elszállnak a szép idők, hűl a vágyak forró része, elvásik a csókok méze, elmúlnak az örömök — csak a fájdalom örök. KELEMEN VIKTOR A fekete lovag... — Elbeszélés — írta: Szalay László Borongó, ködös ősz volt. Künn, a fölázott mezőn, lassan áradt a sötétség. Szuhay mégegyszer végigjárta az istállókat, aztán, hogy mindent rendben talált, bejött hozzánk a magtárhelyiségbe és kukoricát morzsolt, szórakozásból. Én forgattam a gép kerekét. Miklós öcsém adogatta kézhez a csöveket. Lajos öcsém meg a nagyapámmal kalitkát építgetett csutkából. Azaz, hogy a nagyapám azt hangoztatta, hogy ő nem közönséges kalitkát épít, hanem — pagodát! — Mi az, hogy pagoda? — kérdezte gyanakodva az öcsém. — Az, — mondta a csutkák közt szöszmötölő öreg, — az ám csak a valami! — De hát mi? — erőltette az öcsém. — Ugyan eridj már, — förmedt rá öreg Szuhay, palotát szeretne leginkább nagyapó mondani, csak nem képes, mert megost elhányta valahol a fogát! — Hát tévedsz, Szuhay, mert látod, igenis pagoda készül! — mondta a csutkák közt csúszkáló öreg. — Jó, jó! Ha legyen pagoda! — felelte erre mérgesen Szuhay. Mi hárman, gyerekek, összevicsorogtunk a szóváltásra. De csak suttyomban. Nyelve a röhögést, mint a gombócot. Nagyapám rakta szorgalmasan a csutkákat egyiket a másik hátára, — keresztben, hosszában, — Szuhay meg nézte gúnyosan. Mikor rőfös lett a tákolmány, hirtelen megbillent és összeroskadt. Mire Szuhay elnevette magát: — No, megbukott a híres pagoda! Erre belőlünk is kirobbant a kacagás. Valósággal őrjöngtünk, nyerítettünk, folyton visongva: — Pagoda! Pagoda! Nagyapám rákvörös lett. Haragosan föltápászkodott és kezében egy hosszú csutkával, mint valami tőrrel, megrohamozott első sorban is engem. Eszeveszetten szaladtam a gép körül, rémült üvöltéssel. Nem tudott elcsípni. Mire Miklós öcsémre vetette magát, de az meg Szuhay lába közé menekült s az öreg elszántan védelmezte. Erre a másik öcsémnek esett, de az meg kiviharzott az ajtón. — Nahát! Csinálok én itt rendet, csak zavarjatok a játékomban! — Ügy, úgy! — hagyta rá öreg Szuhay. — Most pedig rágyújtok elsőbb, osztán fölépítem a pagodámat! — Csak építse! Leült a csutkarakásra és előcibálta a nadrágja zsebéből a tajtékpipát. És elkezdte dohánnyal tömködni... Ahogy dugdossa, gyömöszöli, egyszer csak megszólal ám a halálmadár a kopasz eperfán, az ablak alatt: — Kuvik! — azt mondja. Lehet, hogy nem is igazi halálmadár volt, hanem az öcsém, akit az imént kiugrasztott, — de a hatás az elsőrendű volt. Letette maga mellé a pipát és ijedten pislogott az ablak felé: — Hallottad, Mihály? — Csakis! — Kuvik volt, úgy-e? — Nem is pacsirta! — Valaki meghal, — igaz-e? — Úgy igaz! Az új kormány pénzügyeit Károlyi Gyula gróf pénzügyminiszter mellett hármas tanács intézi: Walkó Lajos külügyminiszter, továbbá (balról) Teleszky János és (jobbról) Vargha Imre ,256