Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1932-08-14 / 33. szám - G. Sas Arany: Leng a fű és ring a nád / Versek - Gál Árpád: Az osztályban / Versek
tokunkat. Tizennyolc éves voltam, mikor elmenekültem. Valamennyi ékszert elhoztam magammal. Apám még menekülés közben meghalt. Más rokonom nem volt. Nem gondolkoztam sokat, vettem egy autót s nyáron itt, télen pedig a Riviérán fuvaroztam. Egyszer nagy utat tettem. Egy hágai ügyvédet vittem. Ennek elbeszéltem történetemet. Azt mondta, lehet valamit tenni. Tett is. Beperelte a szovjetet. Meg is nyerte a pert. Nemrégen egy kikötőben az ügyvédem felfedezett egy nagy hajót, amelyen az én telepemről való benzint szállítottak. Lefoglalta. Aztán megtudta, hogy a szovjetnek a legnagyobb „Oil Company"-nél rengeteg követelése van, amit ott hagyott, hogy általa rendelkezzék felette. Ezt is lefoglalta. Erre a szovjet egyezkedni kezdett, mert megszűnt az eladás lehetősége. Ma reggel táviratot kaptam, — elővette és mutatta —, amelyben arról értesít az ügyvédem, hogy tegnap óta kétmillió font sterling felett rendelkezem. De ez az összeg még nem végleges. Azt hiszem, nagyobb lesz. Elhallgatott. Én pedig nem tudtam fzelni. Fedor mosolygott és szerényen folytatta: — ön nagyon jó volt hozzám. Nem kezelt szolgaként, de nem bántott meg azzal sem, hogy túlzott demokráciával fel akart volna emelni magához. Ne vegye rossz néven, én önt nagyon megszerettem, uram. Aztán még két hétig a vendége voltam, nem engedett el, a világért sem. Úgy kellett hazasürgönyöznöm a bankomnak, hogy hosszabbítsák meg a szabadságomat. * Bankigazgató barátunk elhallgatott. — Hihetetlen! — mondtuk mindannyian. — Pedig igaz, — mondta a barátunk, — tegnap kaptam tőle levelet, a jövő hónap elején idejön, és vendégem lesz. — Kétmillió font! — mondtuk és sóhajtoztuk össze-vissza s az asztal márványlapján serényen számítgattuk át különböző pénznemekre ennek a fantasztikus összegnek az értékét. A tragikus történetektől elszomorodott társaság most vidáman, megkönnyebbülten beszélgetett tovább, mintha ebből a hihetetlen vagyonból mindegyikre jutott volna valami. Itt én mutatom az irányt, Nehéz csatákra készülünk, Egy intésem könnyet fakaszt, Nagy indulások hajnalán Másik mosolygó zöld virányt. Kapát, kaszát köszörülünk. Az osztályban Itt minden arc felém ragyog, Kiváltságos nagy hatalom: Bíró, vezér, király vagyok. Magas fénytrónuson ülök. A porvilág oly lent maradt, Hogy szinte szinte szédülök. Köröttem épül a jövő. S a kicsi munkások között Elől megyek mint fcőtörő. Nekem remegnem nem szabad. Akárhogy zúg is a vihar, készítenem kell a hadat. GÁL ÁRPÁD Fegyverrel, vérttel övezem. De ha a harcra gondolok, Titokban mégis könnyezem. A svájci ,,vándormadarak" (a Wandervogel-csoport) pihenője a Hortobágyon Mühlbeck Károly rajza Jónás kissé elhízott a budapesti koszton és egy szép napon beleszorult a fürdőkádba. Hogy ez a szomorú eset többé ne ismétlődjék meg, sürgősen tágas fürdőszobát építettek Jónásnak. A zuhanyozást kollégiális szeretettel az elefánt szolgáltatja Mühlbeck Károly rajza 208 Két vers Leng a fű és ring a nád Leng a fű és ring a nád, Hadd csókolom meg a szád. Én már innen elmegyek, Búcsút tőled hadd vegyek. Leng a fű és ring a nád, Nem hallom a jaj szavát. A bánat majd elkerül, Most szivemben hegedül. Leng a fü és ring a nád, Én sem voltam rossz hozzád. De nem vagyok, hiába, Való e bús világba. Leng a fü és ring a nád, Jobb lesz nékem odaát. Nem lesz kín és nem lesz könny, Hideg, néma, vak közöny. Leng a fű és ring a nád, Nem panaszkodom terád. Kényeztettél, szerettél, Jobb már nem is lehettél. Leng a fű és ring a nád, El-elnézek majd hozzád. Üzenek a szellővel, A madárral, felhővel. G. SAS ARANY Leng a fű és ring a nád, Hadd csókolom meg a szád, Hogy amíg élsz, angyalom, Ott égjen az ajkadon.