Uj Idők, 1936 (42. évfolyam, 1-27. szám)

1936-02-23 / 9. szám - Mouche: Már késő / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

szem előtt. REMÉNYKEDŐ. 789. — TIMI­SOARA. 523. — D. TERÉZ. 159. — SZ. ZOLTÁN, VAC. 244. Kérjük, közöljék pontos címüket, mert le­vélben szeretnénk válaszolni. FARSANG 1936. — 916a. Azt pana­szolja a Nagyságos Asszony, hogy az idén nehezebb a meghívásokat lebonyo­lítani, mint valaha, mert tömérdek el­kerülhetetlen kiadásuk mellett a ven­déglátásra alig maradt valami, viszont már elfogadtak egy csomó és nem akar adós maradni meghívást senkinek. Nem kell ebből nagy problémát csinálni. Egy kis bátorság, egy kis energia és simán fog menni minden. Nemcsak az Ön társaságában, de a fővárosban másutt is, mindenütt megcsappant a társasélet. Míg tavaly ilyenkor a meg­hívások hullámai valósággal összecsap­tak a társaséletet élő ember feje fölött, az idén teljes visszahatás mutatkozik. Akik a tavalyi szezonban négy-öt nagy estélyt rendeztek, az idén csak immel­ámmal látnak hozzá egynek a megszer­vezéséhez és azt sem teszik a késő esti órákra. Mert a megcsappant társasági kedv nemcsak abban mutatkozik, hogy kevesebb a meghívás, hanem abban is, hogy az emberek nem szeretnek a késő esti órákig fennmaradni. Notórius lum­pok, akiknek még tavaly „csak hajnal vetette minden este végét", az idén már éjfél előtt ásítozni kezdenek és a más­napi korai felkelést emlegetik. Ennél­fogva, mi úgy tapasztaljuk és sokfelől azt halljuk, hogy a budapesti középosz­tály társadalmi élete az idén jelentéke­nyen csökkentette lázas iramát és egy­szerűbb formákat öltött — egyszerűbbet még a tavalyi, tavalyelőtti „Mirjam­cigarettára áthangolt" társaséletnél is. Konkrét példákkal szolgálunk. Az egyik helyen az esti tízórai tea helyett, dél­utáni cokcktail partyt rendezett a házi­asszony. Körülbelül ötven ember volt meghíva, ötven embernek teával való ellátása, egy szobalánnyal, még ha se­gít is a házikisasszony, nem könnyű dolog. A teát folytonosan frissen kell forrázni, míg ajtót nyit a lány, lese­gíti a vendégekről a kabátot, hócipőt, ruhatári számot ad stb.,­ a tea kihűl, megfeketedik. A cocktailt viszont össze lehet keverni előbb, jégre lehet tenni és délután semmi dolog vele, csak po­harakba kell önteni és tálcán körülhor­dani. (A cocktailnek persze pontos re­ceptje van; ha kívánja, legközelebb el­küldjük.) A cocktailhez szükséges ita­lok ugyan nem olcsók, de ötven ember számára jó teát adni, cukorral, rum­mal, tejszínnel — az sem sokkal olcsóbb. A cocktailhez szendvics volt, nem na­gyon sokféle és apró, száraz, sós süte­mény. Édesség alig, csak mignon, ami­hez nem kell tányér, evőeszköz, amit állva is bekaphat az ember. A vendé­geknek körülbelül a fele kilenc óra kö­rül elment. Akik ottmaradtak tovább, azok sem kaptak nagyszerű, hideg büf­fét, mint tavaly, hanem csak virslit. Az apró teavirslit, forróvizes, lefödött tálban, a kerekes asztalon tolták körül. Az asztalon voltak a tányérok, papír­szalvéták, torma, mustár, kenyér. A virslihez sör járt, úgynevezett „családi sör", nagy üvegben, mert az olcsóbb, mint a palackozott. Mindenki jóllakott, mindenki meg volt elégedve. Később feketekávét kaptak a vendégek, egye­bet semmit. A háziasszonynak kevesebb volt a dolga, kevesebb a kiadása és a vendégek megkönnyebbülten sóhajtot­tak fel: „Jaj, hála Istennek, nekem sem kell lukullusi lakomát rendezni". Egy másik háznál, ahol tavaly még szintén százhúsz személyes estélyek Pontos cím járták, negyvenszemélyes délutáni teá­kat adott az idén a háziasszony. A teához sonkát, kocsonyázott húst, ke­nyeret. Egyebet semmit, még vajat sem. Később (minthogy persze a hatórai tea Pesten még mindig azt jelenti, hogy kilencre sem teljes a társaság) frissen sütött farsangi fánk, gyümölcsízzel. Egyéb édesség, semmi, gyümölcs se. Fe­ketekávé, egyféle könnyű bor, ásvány­víz. A társaság éjfélutánig volt együtt, vendégek és háziak kipihenték magu­kat másnap reggelig és a vendéghöl­gyek nagy részének szívéről nagy kő esett le: hála Istennek, hogy valaki el­kezdte! A másodiknak már könnyebb. Ha Angliában lehet így, miért ne le­hetne nálunk is? Tessék erre a mintára megpróbálni, így se a vendégeknek, se a háziaknak nem lesz elviselhetetlen a teher! KÍVÁNCSI. 1079. Minden, hozzánk ér­kezett levelet bélyegzővel látunk el. A bélyegző feltünteti az érkezés és az el­intézés dátumát, továbbá a levél sor­számát. Mindezeket az adatokat az iktatókönyvbe is bevezetjük. Azt, hogy ki hányszor írt és milyen ügyben, nem tartjuk nyilván és nem ellenőrizzük azt sem, hogy aki ír, előfizető-e, vagy sem. Mindenkinek legjobb tudásunk szerint, készséggel válaszolunk. Az elintézett leveleket megsemmisítjük.­­ Ami má­sodik kérdését illeti: a fiatalember túl­ságosan udvarias akart lenni. Az ilyen természetű udvariasságot lehetőleg nem kell elfogadni, vagy legalább is csak a nagyon ritkán. Ha a leány tudja, hogy fiatalember nem fogadja el a jegye­kért járó pénzt, máskor intézze úgy a dolgot, hogy ő váltja meg előre a jegye­ket. — Sokszor hangoztattuk e helyen, hogy nem helyeseljük, ha leányok, fia­talemberektől értékes ajándékokat fo­gadnak el. Visszaküldeni ezeket az aján­dékokat kínosabb, mint el nem fogadni. Úriember, az eljegyzés felbontása után sem „követeli vissza" a küldött ajándé­kokat, a leány viszont, felszólítás vagy „követelés" nélkül is visszaküldi ilyen esetben a kapott holmit. — Minthogy ön még nem hívta „vissza" a barátnő­jét, természetesnek találjuk, hogy másodszor nem hívta meg. Azért Magá­é­nak mégis meg kell hívnia őt, hogy első meghívását viszonozza. Azon nincs joga megsértődni, hogy egy szezonban csak egyszer hívják meg. Valószínűleg maga sem hívja meg minden alkalomra minden barátnőjét. Nem is lehet min­denkit mindig meghívni. Férfiakban nagyobb a hiány, mint nőkben és ha egy háziasszony három-négy zsúrt vagy estélyt rendez is, a társaságnak rende­sen csak a nőtagjai változnak, a fér­fiak többnyire ugyanazok maradnak. Érthető tehát, ha barátnője a bátyját gyakrabban hívja, mint magát. Ne ne­hezteljen, hanem értse meg és gondol­jon arra, hogy maga is kerülhet még hasonló helyzetbe. T. B.-NÉ. 936. Büszkék vagyunk rá, hogy huszonkilenc éve hűséges előfize­tőnk. Hálásan köszönjük jókívánságait és szívből viszonozzuk HÓVIRÁG. 1113. Igaza van, férfit, aki nem ígért házasságot, azt a nem lehet felelősségre vonni azért, hogy a vidám kedély, nyugodt alvás, a jó egészség legfontosabb kifejezői. A táplálkozás mikéntjétől függ erőnk és egészségünk. Mai életrendünk nem a kövér, hanem az izmon, kisportolt, rugalmas nő és férfi ideál,át tartja Ezt az étrendet egészíti ki az Ovomaltine, amely koncentráltan tartalmazza a legnemesebb tápanyagokat és vitaminokat. Acélossá teszi az izmokat, fokozza az idegerőt, növeli az ellenlállóképességet. A ma, nője és férfin, reggelire-uzsonnára Ovomaltines tejjel él. Ingyen Ovomaltine mintát és ismertetést kap, ha az alábbi szelvényt levelezőlapra ragasztva beküldi. 3. SZELVÉNY. T. Dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár r.-t. Budapest, X., Keresztúri-út 30/34. Név : rr­ • * O­r­z r Vászon, fehér-1­riznyai vandorceg ie^z m 1 VPETŐFI SÁNDOR­ UTCA 7. Sz. kelengye­p­e­n­i 329, y­y]

Next