Uj Idők, 1937 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1937-05-02 / 18. szám - Rumi Erzsébet: Vándordal / Versek

A A dilettáns és a tehetség „dilettáns" lélekrajzát még senki sem írta meg, azonban külö­nösen a modern irodalomban, na­gyon sok jellemző megjegyzés for­dul elő róla. Összegyűjtöttünk né­hány véleményt a dilettáns típus­ról. Ezekből kiderül, hogy ez az emberfajta nem nagyon rokon­szenves, — legalábbis korunk leg­kiválóbb szellemei előtt. A dilet­tánsok felett azonban a ítéletet még nem mondták végleges ki; jövő valamelyik nagy esztétájára a vagy pszichiáterjére vár a feladat, hogy megállapítsa: — hasznos vagy káros lények-e? A dilettáns helyes magyar fordí­tása: akarnok (s nem: kontár!), mert nem az jellemzi, hogy nem érti a mesterséget, amelyet folytat, hanem az, hogy olyasmit akar, ami­hez nincsen tehetsége. RIEDL A dilettáns olasz eredetű szó s a zene kedvelőit nevezték egy időben dilettánsoknak. Újabban gúnyos ér­telemben használják s azokra alkal­mazzák, akik a művészet valame­lyik ágát űzik, anélkül, hogy hiva­tottság lenne bennük. SZINNYEI A dilettánsnak mindig önző cél­jai vannak és azokat szolgálja. Az igazi tehetség, — függetlenül céljai­tól — csak a tehetsége szolgálatá­ban áll. BOURGET A dilettánsnak semmihez sincs esze, csak önmagához. Az igazi te­hetségnek mindenhez van esze, csak önmagához nincs. SURÁNYI Az akarnok könnyebben boldogul, mint a tehetséges ember, mert ké­pességei nem akadályozzák, kön­­nyen viseli a könnyű terhet. A mű­vész görnyedezik tehetségének sú­lya alatt és nehezen jut előre. SURÁNYI A szorgalom a művésznél gyanús körülmény. Főként dilettánsok tu­lajdonsága szokott lenni, akik azt hiszik, hogy szorgalommal pótolni lehet azt, ami pótolhatatlan: a te­hetséget. KAYSERLING Ismertem egy megátalkodott kon­tárt (dilettánst), aki ugyan ügyes ember volt. Olyan hülyének tetette magát, hogy sokan azt hitték róla: zseni. SHAW Az irodalom kis „arszlánjai" ki­tüntetésekre vadásznak. A kontá­rok általában szeretnek minden olyan külsőséget, amely megkülön­bözteti őket az egyszerű polgárok­tól. A zseni csak önmagát szereti kitüntetni és restelli, ha más tün­teti f ki. BALZAC Vannak tehetséges dilettánsok és dilettáns tehetségek. Csak egy ár­nyalati különbség van közöttük. Mindketten: félemberek! (Gens rates.) A. DAUDET CERUZAJEGYZETEK Nem szabad összetéveszteni az amatőröket a dilettánsokkal. Az amatőr olyan hajlamokat követ, amelyek megvannak benne. A di­lettáns azonban hajlamairól azt hi­szi, hogy azok képességek , és ér­vényesülni akar. Az amatőr jó ro­kona a művésznek, a dilettáns az ellensége. FAGUET A dilettánst sokkal nehezebb meggyőzni arról, hogy tehetségte­len, mint a tehetséget arról, hogy tehetséges. SURÁNYI A dilettáns az az ember, aki gyű­löl minden igaz tehetséget. SHAW Vannak emberek, akiknek a mű­vészet a „mellékfoglalkozásuk." Ezek vagy dilettánsok, vagy pedig tehetségük árulói. Sohasem lehet­nek boldogok, mert nincsen boldog­ság áldozat nélkül. BARRÉS A dilettánsokra szükség van. Nagy hasznot hajtanak a postának és a közlekedési vállalatoknak. Azonkívül megnehezítik a tehetsé­gek érvényesülését, akiket módon munkára serkentenek. Ilyen FRANCE A sportágak bajnoki versenye Melyik a legnépszerűbb sportág? Látszólag könnyű a felelet: a fut­ball. Magyarországon valóban a futball a legnépszerűbb sportág, mert hiába a vívás s újabban vizipoló a „nemzeti sportunk", tö­­­meget csak a futball vonz. Nem ér­dektelen felsorolni néhány orszá­got, ahol más, nálunk kevésbbé vagy teljesen ismeretlen sportágak jutottak egyeduralomra. Franciaországban és Belgiumban a kerékpárverseny a sportágak bajnoka. S nem érthetetlen az sem, hogy Franciaországban tízezer em­ber nézi végig a kosárlabda-baj­nokság döntőjét, nálunk­­ a játé­kosok hozzátartozói. Dániában az ökölvívás a legnép­szerűbb sportág, Amerikában, a minden szezonban százak halálát okozó rugby, amit a pesti argot el is nevezett „gengszter-futballnak". India nemzeti sportja a gyep­hokki s az is köztudomású, Kanadában a jéerhokkinak van hogy a legnagyobb közönsége. Németországban tízezres közön­sége van a kézilabdának (Mün­chenben, például, hetven kézilabda­csapat­ működik) s ennek tulajdo­nítható, hogy a berlini olimpiászon szerepelt először, mint olimpiai sportág, a kézilabda. Finnországban az atlétika és a birkózás a legkedveltebb sport­ágak. A finn paraszt g­erelyt és diszkoszt visz magával földjére és munka után atlétizál a réteken. Délamerikában viszont, akárcsak Közép-Európában, a futball vezet népszerűségben. A futball, mely­nek űzését őshazájában, Angliá­ban, halállal büntették a középkor­ban ... A diplomata százados XV. Lajos francia király uralko­dásának kezdetén a párisi ínsége­sek lázongó tömege tüntető felvo­nulást rendezett. Bourbon herceg parancsot adott az egyik muskétás­csapat kapitányának, hogy löves­sen a csőcselékre. A kapitány kivonult csapatával s a tömeg szeme láttára megtöltette a fegyvereket. Azután a tüntetők elé lépett és így szólt: — Uraim! Parancsot kaptam, hogy éles töltéssel lövessek a cső­cselékre. Kérem tehát azokat, akik nem tartoznak a csőcselékbe, hogy távozzanak, mielőtt „Tűz!"-et vezé­nyelnek. A tömeg azonnal szétoszlott. Mark Twain kortesbeszéde Mark Twain ki nem állhatta a po­litikát. Egyetlenegyszer mondott po­litikai beszédet, még pedig egy Hawley nevű úr érdekében, aki be akarta magát választatni az Egye­sült Államok valamelyik városának a tanácsába. Mark Twain ekkor a következő­képpen ajánlotta Ha­ 7leyt a válasz­tók figyelmébe: — Hawley tábornok méltó az önök támogatására. Tisztaszí­vű, kitűnő, derék férfiú. Az ő ajtajából soha­sem távozik a kerestető üres kézzel. Mindig ad valamit: ha mást nem, legalább ajánló levelet hozzám, amelyben segítségemet kéri a sze­gény, szerencsétlen flótás számára. Rejtélyes versezetek Kedvenc tanyám a poros, öreg padlás, ahol kiskoromban sokszor találkoztam Andersen esernyős em­berkéjével. A cseréptetőn kopogott, kopogott az őszi eső és én csendben ültem egy poros ládán valami kin­cses könyvvel a kezemben. A kincseskönyv, meséskönyv volt. Dörmögő Dömötör vagy May Károly, esetleg Ubrik Borbála szo­morú története, mindegy volt ne­kem. A nagy ládákban egymás há­tán lapultak a könyvek és én sza­badon bányászhattam közöttük. De hát ez rég volt, legalább húsz esz­tendeje. Minap aztán újra felmen­tem erre a padlásra, ismét és böngészés közben felszöktem vásári kis ponyva füzet került kezembe. Címe: „REJTÉLYES VERSEZETEK". Se szerző, se kiadó rajta. Amo­lyan krajcáros apátlan-anyátlan árva kis könyvecske, ami sárga lapjaiból ítélve, még a milleneum előtt jöhetett a világra. No, bele­lapoztam és már az első oldalon RECECSIPKERETÉT. Tervezte: Intődy Tiborné '663

Next