Uj Idők, 1937 (43. évfolyam, 27-52. szám)

1937-12-26 / 52. szám - Narkotikum / Versek

mögött azt is érezte, hogy felszabadult; gonosztet­tét a néhány perces késés mindörökre elnyelte és nyomtalanul feloldotta az idő mélyében. 5. A villanyóra még két napig járt hibásan. Még két napig intette türelemre a sietőket és nyugtala­nokat. Még két napig ajándékozta meg a környéket tíz percnyi idővel, amely független volt a min­denütt uralkodó, könyörtelenül múló időtől. Azután egy pedáns és mérges férfihang felhívta telefonon az üzem központját: — Nagyon csodálkozom, kérem! Azt mondják, hogy a villanyórák pontosan járnak s itt meg itt áll a sarkon egy óra és csekély tíz percet késik! Az üzemből kiment egy szerelő, helyére állí­totta a mutatókat. Attól kezdve ez az óra is józa­nul és kíméletlenül mutatta a valóságos időt, úgy, mint a többiek, szerte az egész városban. Narkotikum Itt van egy cigaretta! Szívjad! Vagy itt e könyv. Modern, leköt. Ha jazz szól, táncolj! Elfelejted, Hogy az élet hová lökött! Nem fogod te látni a tengert, Sem a hófedett hegyeket, S ezer szeme a tian tavaknak Sohasem szikrázik neked. India kincse, Észak fénye, Kékbársony ég Memphis felett! Fűszerszigetek, Hellas romja! Se napnyugat, se napkelet! l­ágódj a hontalan reményen, Ami élned türelmet ad! A feledés hazug homálya Kitárt karokkal befogad. Bambán, süketen, elveszetten Feledetsz álmaid pamlagán, Mint a kínai, kit a mámor Besodor opiumopál Tengerébe a Nirvanának És a halál öblébe visz. Hasztalan vágyak rabszolgája Leszel örökre majd te is! Szelíd mérgek kábulatában Apró egyességek között Vérzik el hited és felejted Hogy a sorsod hová lökött. Csillagaid sorra kihánynak, Fényük sötétlő, halovány S a lét tengere meg se rezdül Eltűnő életed nyomán. LADÁNYI LÁSZLÓ Csillagok útja — Regény — írta: Fóthy János Copyright by Singer ée Wolfner 13. folytatás — Opitz úr! Igazán? — Madárka hangja fel­csillan, Jani kimondhatatlan öltözetben előlép a spanyolfal mögül: na, gyerünk, gyerünk... — Mázlitok van. A Sisters Starling nem érke­zett meg Prágából, az egyik lánynak kificamodott a bokája, vagy tudomisen mije, a góré csudára zabos volt, de aztán addig dumáltam neki, amíg a sister­sek helyére titeket prolongált... — Nagyszerű! — Csakhogy, persze, nem az eddigi gázsival. Ad nektek az eddigi harminc helyett húszat. Mielőtt Madárka megszólalhatna, Jani már oda is vetett egy szót Opitz úrnak. Ez a szó nem valami finom, de annál határozottabban kifejezi vélemé­nyét a dologról. — No nézd csak — mondja Opitz és nem tud el­titkolni a hangjában egy kis elismerést — no nézd csak, miből lesz a cserebogár! Egy hónappal ezelőtt még ennyinek is örültetek volna, csak az én remek dumámnak köszönhetitek, hogy fel tudtam srófolni a gázsitokat harmincra. De ha jobb nektek szerző­dés nélkül, mint ez a fix húsz, akkor... ... Opitz úr most szintén mond valamit, ami szintén nem nagyon finom, de szintén a leghatáro­zottabban kifejezi véleményét a dologról... Madárka menekülni szeretne, — ezt a hangot nem bírja, még sokkal kevésbbé bírja, mint a démon­maszkot, amelyet viselnie kell. És úgy fáj neki, hogy Jani ennyire elsajátította ezt a tónust, bár érzi, tudja, hogy nem lehet másképp... ez a levegő nem a mimózalelkeké... az ilyen Opitzokkal a saját nyelvükön kell beszélni, hogy értsenek a szóból... — Azzal maga ne törődjön, hogy nekünk mi jobb, — veti oda Jani a spanyolfal mögül — Ma­dárka, segíts öltözni! Lekésünk! Aztán, nyakkendőjét igazgatva, cigarettával a szájában, szétterpesztett lábakkal megáll Opitz előtt és nagyon magasról mondja: — Az eddigi harminc, vagy nem dolgozunk. Ezt mondja meg a górénak... — és gőgösen kilép az ajtón. — Ne hallgasson rá, Opitz úr — súgja a lány a lihegő hájgömbnek, — csak csinálja meg a szerző­dést, amint lement a számunk, aláírjuk — és megy ő is kifelé dolgozni. .... Dolgozni! Madárka mindig szégyeli magát, ha itt ezt a szót hallja vagy mondja. Dolgozni! Mintha vala­rajta Az új esztendő hírnökei készenlétben. 1. Az álkémény­seprő: „Telefonhívásra házhoz jövök". 2. Szerencsét hozó növények. 3. Szerencsepatkók. 4. Az újévi malac a nagy jelenet előtt. Mühlbeck Károly •987

Next