Uj Idők, 1941 (47. évfolyam, 1-26. szám)
1941-06-08 / 23. szám - Pajzs Elemér: Engraxadoria / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Engraxadoria Ne csak a görög pótlósok, akik görögre jártak, azok se szégyeljék magukat. Az engraxadoria nem görög szó, hanem hamisítatlanul portugál. Engraksadoriának ejtik és fényesítést jelent. Aki járt Nápolyban, akit a Piazza della Borsa-n, a Museo Nazionale előtt megrohamoztak a cipőtisztítók, az is csak bajosan alkothat fogalmat arról, milyen népszerű foglalkozási ág ez Lisszabonban! A szakma legtöbb művelője karján, hátán cipeli a műhelyét. Egyszerű, puritán bakok mellett, amelyek éppen csak arra jók, hogy az „ügyfél" megpihentesse rajtuk a cipőjét, nagyobbakat is látsz, díszeseket, párnázottakat, rézvereteseket, amelyeken maga az iparűző is helyet foglal és mintha csak egy nemes paripa nyergében ülne, lovagló pozitúrában űzi az ipart. Hogy hányfokú szög alatt kell tartani az ecsetet, milyen ritmusra kell csúsztatni a kefét, érzés, dolga. A szakirodalom szegény. Az iparnak nincsen főiskolája, képesítés se kell hozzá, éppen ezért bőven akadnak kontárjai. De a kontárok mellett mennyi nagyszerű mesterember, sőt művész is, nem egy, istenáldotta művész, akinek kedvéért az igényes kliensek kilométerekre elzarándokolnak! A PraCa do Commercio árkádjai alatt székelő fényesítő-sztár a szokásos fél, vagy egész escudo helyett másfelet kér. Amikor meglepődünk magas tarifáján, megbántottan döngeti a mellét: — Én művész vagyok, uram, érti? Művész!... Remélem, nem akar mindenféle jöttment alakkal összehasonlítani!... — szól és sértődötten piszkálja a tégelyeit. Hogy kibékítsem, ráfektetem cipőmet a piedesztálra: — önnek nem tisztítok! mondja a „művész" szigorúan. Úgy kell nekem! Örüljek, hogy nézőnek megtűr. Mert az vagyok: néző. Ámulattal nézem a varázslatot, mint lesz egy matróz fülig sáros cipőjéből olyan fénycsoda, amely mellett a tükör is szürke hályognak hat. Ami igaz, az igaz, Senhor Alvarez valóban művész Itt, ezen a helyen kérek bocsánatot tőle, hogy megbántottam. Ha leülsz egy padra az Avenida pálmái alatt, ha kirakatot nézel a Chiado-n, ha jegyet váltasz egy mozi előcsarnokában, ha az opálosan csillogó Tejot bámulod, mindenütt engraxadorba botlasz. Megszólítanak, rádkacsintanak, ujjukkal a cipőd felé böködnek, letérdepelnek eléd, ne ki győz? A régi Portugália. A batalhai monostor Az új Portugália. Portugália vezére: Salazar, átadja a Camoens-díjat Gonzague de Reynold svájci írónak 698