Uj Idők, 1941 (47. évfolyam, 1-26. szám)

1941-06-08 / 23. szám - Pajzs Elemér: Engraxadoria / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Engraxadoria Ne csak a görög pótlósok, akik görögre jártak, azok se szégyeljék magukat. Az engraxadoria nem gö­rög szó, hanem hamisítatlanul por­tugál. Engraksadoriának ejtik és fényesítést jelent. Aki járt Nápolyban, akit a Piazza del­la Borsa-n, a Museo Nazionale előtt megrohamoztak a cipőtisztí­tók, az is csak bajosan alkothat fo­galmat arról, milyen népszerű fog­lalkozási ág ez Lisszabonban! A szakma legtöbb művelője kar­ján, hátán cipeli a műhelyét. Egy­szerű, puritán bakok mellett, ame­lyek éppen csak arra jók, hogy az „ügyfél" megpihentesse rajtuk a ci­pőjét, nagyobbakat is látsz, dísze­seket, párnázottakat, rézvereteseket, amelyeken maga az ipa­rűző is he­lyet foglal és mintha csak egy ne­mes paripa nyergében ülne, lovagló pozitúrában űzi az ipart. Hogy hányfokú szög alatt kell tartani az ecsetet, milyen ritmusra kell csúsztatni a kefét, érzés, dolga. A szakirodalom szegény. Az ipar­nak nincsen főiskolája, képesítés se kell hozzá, éppen ezért bőven akad­nak kontárjai. De a kontárok mel­lett mennyi nagyszerű mesterember, sőt művész is, nem egy, istenál­dotta művész, akinek kedvéért az igényes kliensek kilométerekre el­zarándokolnak! A PraCa do Commercio árkádjai alatt székelő fényesítő-sztár a szo­kásos fél, vagy egész escudo he­lyett másfelet kér. Amikor megle­pődünk magas tarifáján, megbán­tottan döngeti a mellét: — Én művész vagyok, uram, érti? Művész!... Remélem, nem akar mindenféle jöttment alakkal össze­hasonlítani!... — szól és sértődöt­ten piszkálja a tégelyeit. Hogy kibékítsem, ráfektetem ci­pőmet a piedesztálra: — önnek nem tisztítok! mondja a „művész" szigorúan. Úgy kell nekem! Örüljek, hogy nézőnek megtűr. Mert az vagyok: néző. Ámulattal nézem a varázsla­tot, mint lesz egy matróz fülig sá­ros cipőjéből olyan fénycsoda, amely mellett a tükör is szürke hályognak hat. Ami igaz, az igaz, Senhor Alvarez valóban művész­ Itt, ezen a helyen kérek bocsánatot tőle, hogy megbántottam. Ha leülsz egy padra az Avenida pálmái alatt, ha kirakatot nézel a Chiado-n, ha jegyet váltasz egy mozi előcsarnokában, ha az opálo­san csillogó Tejot bámulod, min­denütt engraxadorba botlasz. Meg­szólítanak, rádkacsintan­ak, ujjukkal a cipőd felé böködnek, letérdepel­nek eléd, ne ki győz? A régi Portugália. A batalhai monostor Az új Portugália. Portugália vezére: Salazar, átadja a Camoens-díjat Gonzague de Reynold svájci írónak 698

Next