Uj Idők, 1942 (48. évfolyam, 27-52. szám)
1942-10-10 / 41. szám - Rab Gusztáv: Herczeg Ferencnél Badacsonyban / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Megmondta azt is, hogy micsoda náció fia, de gazdájának kemény szívét ezzel sem tudta meglágyítani, így került aztán a helyére Lepény, aki most biztos kézzel röpít bennünket a Lábdihegyen fölfelé, Herczeg Ferenc szellőjébe. A kocsiban velünk van Lurkó, a drótszőrű borzeb. Roppant szereti gazdáját, ami természetes is egy ilyen ragaszkodó állatnál. Van egy feltűnő egyéni tulajdonsága, amit másnap, amikor elbúcsúztam Herczeg Ferenctől és hazajöttem Budapestre, magam is megfigyelhettem: ujjongva felugrál gazdájára és a kezét nyaldossa örömében, hogy a vendég végre elment. Így szolgálja urát, mintha tudná, hogy a vendég a munkájában zavarta. Mert, amint később elárulta nekem a ház kedves, ősz úrnője (Herczeg Ferenc sógornője), az író a badacsonyi pihenést is munkával tölti: egész délelőtt és délután dolgozik, naplementéig. Maga az író erről szívesebben hallgat, s egyelőre a vendégházba vezet, ahol vár a szobám. Nádfedeles házikó, fehérre meszelt falakkal. Rögtön szemembe ötlik néhány furcsaság. Az egyik egy Mussolini-kép a fehér falon, mindjárt az ajtónál. Olaszországban láttam ilyeneket lépten-nyomon. Nagy W betű, ami evivát jelent, s alatta a jellegzetesen kemény arc: a Duce képmása. Ez is ilyen, helyesebben: ugyanaz. Herczeg meg is magyarázza: olasz kiadóját kérte meg, hogy szerezze meg neki a „patron"-t, amivel az arcképet az itáliai városokban a házakra pingálják. A kiadó el is küldte, s az író, a „patron"-t a vendégház falára illesztve, egy perc alatt odavarázsolta Mussolini arcát. A Duce ezt aztán valamiképen megtudta és— dedikált fényképével ajándékozta meg Herczeg Ferencet. A másik, ami mindjárt feltűnik, a padlásfeljáró ajtaja: kék-piros alapon hatalmas címer. Szégyelem, hogy nem ismertem meg rögtön és házigazdámnak kellett felvilágosítani: Rákóczi címere, II. Rákóczi Ferencé, akinek alakját senki sem ábrázolta olyan megragadó erővel, mint ő. A címert akkor festette meg, amikor a Pro libertate-t írta, amint mondja: festegetett „időtöltésből" és azért is, mert a padlásajtó szürke és rideg volt. Aztán van még valami, ami tüstént elárulja, hogy ez itt nem olyan présház, mint a többi. A vendégházzal szemközt áll egy másik alacsony ház: itt laknak a vincellérek és Lepény, s a garázs is itt van. A meszelt falba beépítve, vasrács és üveg mögött Magyarországi Szent Erzsébet gyönyörű kőszobra áll, amint épp kenyeret nyújt egy beteg nyomorultnak. Nem tudom, Szent Erzsébet alakja foglalkoztatja-e mostanában az írót. Erről nem esett szó köztünk, de nem csodálkoznék rajta, ha így volna. Körülnézek a szobámban. A falakat és a mennyezetgerendákat apró tárgyak díszítik, csupa olyan holmi, amit fel lehet akasztani: korsók, tányérok, gyertyatartók, babérkoszorúk, tréfás képek, mulatságos rajzok. Herczeg azt mondja: idehozott mindent, ami otthon, a Hűvösvölgyben felesleges. Nézegetem a „felesleges" dolgokat. Néhány plakát a falon. Az egyiken a Teatro Manzoni hirdeti: oggi, azaz ma bemutató előadás, L'ultimo ballo, az Utolsó tánc. A másik, amit sajnos, nem értek, a szereplő színészek arcképeit is bemutatja. Kibetűzni is komoly munka: Kausallisteatterin, nyilván ez a színház neve, előadja Ferenc Herczeg darabját, a Salaperäinen nainen-t. Ki gondolná, hogy finnül ilyen hosszan mondják ki testvéreink ezt a két rövid magyar szót: Kék róka. Leteszem útitáskámat és követem a házigazdát, aki bevezet a harmadik házba, ahol éppen most terítettek meg ebédre. Bemutat a két rokon hölgynek, akik háztartását vezetik és legközvetlenebb tanúi az író badacsonyi életének. Aztán itt is a tárgyakra pillantok, a barátságos nagy szoba magyaros bútoraira, a sok cserépre, ami jóformán a lakás minden zugát beborítja. Elragadó környezet a nádfedél alatt, igazi magyar otthon, ahol a népművészet bájos tarkasága keveredik a könyvek komolyságával. Ahol most tarka abroszon vastagtalpas poharak várják Herczeg Ferenc pincéjének legjobb borát, egyszersmind munkaasztal: többnyire itt szokott dolgozni az író. A másik helyiség, mely innen nyílik, a hálószoba. Szemközt egy ajtó kivezet a verandára, ahonnan elragadó kilátás tárul elém a Balatonra és Szigliget felé. A „présház" udvara 422