Uj Idők, 1944 (50. évfolyam, 27-52. szám)
1944-12-16 / 50. szám - Edelsheim Gyulai Ella: Kis tárca. Kályha és fűtőtest / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Kis tárca Kályha és fűtőtest Irta: Edelsheim Gyulai Ella A kályha szerintem a relativitás legtökéletesebb jelképe. Amennyire nem érdekel, mondhatnám hidegen hagy nyáron, annyira örülök neki, mihelyt megkezdődik a fűtés ideje. Kevés kellemesebb érzés van, mint amikor az ember csípős hidegről bejön egy jól fűtött szobába és megpillantja a szoba sarkában duruzsoló kályhát. Lehet az ormótlan öntött vas vagy márványból faragott remekmű, a fő, hogy lássuk ё [UNK] lángot, amely benne lobog és halljuk az égő fahasábok pattogását. Már ettől a látványtól és hangtól is fölenged a bennünk lévő dermesztő hideg. A mondottakból következik, hogy bármennyire egyszerűsíti is fűtési gondjainkat, egyáltalán nem lelkesedem a modern technika vívmányaiért, a központi fűtésért. Ha belépek egy helyiségbe, ahol gőz vagy melegvízfűtés helyettesíti téli napjaink legkedvesebb barátját, a kályhát, úgy érzem, mintha hiányozna innét valami. Nem szeretem a falak mellett húzódó harmonikaszerű valamit, amely duruzsolás helyett száraz, kattogó hangokat hallat és olyan, mint az öreg ember köhögése. A fűtőtest érzésem szerint sohasem fog belekapcsolódni a költészetbe, mint a kandalló, a kályha, vagy a búbos kemence. „Ülj mellém a kandallóhoz fel van szítva melege" ... írta valaha Kisfaludy Sándor- Vájjon hol az a költő, aki ilyen hangulatos, szép sorokat ír majd valaha a fűtőtestről? Mert a kandalló vagy kályha télen több, mint hasznos berendezési tárgy; körülötte alakul ki a család meghittebb, bizalmasabb élete. Egy darabka igazi otthon, amelynek lelki emlékeit magunkkal visszük mindenfelé és ha télen idegenben haza vágyunk, ennek a saroknak képe rajzolódik ki emlékezetünkben. Az ember odahúzza a karosszéket a kandalló mellé, egy jó könyvet olvas, vagy semmit sem csinál, csak bámul a tűzbe. Alkonyatkor fárasztja szemét a villany józan világossága, nem gyújtja fel, inkább csak ül a vörösen izzó tűz mellett, elgondolkozik a múlt és a jelen fölött és gyönyörűséggel figyeli a parazsat, vagy a lobogó lángok árny és fény-játékát a falon. Mindez egy kis színt, egy kis hangulatot kever életünkbe. De végezetül is ki tagadná, hogy ezek a megfoghatatlan kis semmiségek adják az élet értelmét, legszebb perceit, a testi és lelki jóérzés legteljesebb harmóniáját. Mit tud mindebből a fűtőtest? Odatapad a falhoz, de nem igyekszik a környezethez simulni. Kiugrik abból az egységből, amelyet a bútorok, szőnyegek, képek, lámpák alkotnak s a legjobb, ha egyáltalán nem veszünk róla tudomást vagy eltakarjuk, hogy ne rontsa az összhatást. A legcsúnyább vaskályha is megszépül, ha lobog benne a tűz. A fűtőtest csak test, amelyből hiányzik a lélek. Van rajta egy csavar, amellyel szabályozhatjuk meleget, kinyithatjuk, elzárhatjuk. De igazában csak gép, amelynek működése majdnem független tőlünk. Nem vesz részt életünkben, nem hallja lelkünk rezdülését, nem nyeli el leveleinket, papírfoszlányainkat, melyeket mint örök titkot rábízunk. És főleg hiányzik a vele való kapcsolat. Váratlanul hűvös őszeleji estéken, vagy nagyon hideg téli napokon részvétlenül nézi kínlódásunkat, nem hajlandó segíteni rajtunk, mint primitív rokona, a kályha- Ebből is látszik, hogy sohasem lesz belőle igazi barát, vagy családtag. Csak hűvös alkalmazott, aki a hivatalos órák leteltével, a mondat közepén leteszi a tollat... Színház A december első napjainak színházi esemény torlódásából az első elismerés adassék a fővárosba menekült vidéki színi társulatoknak. Több mint tizenkét vidéki társulat tagjai tartózkodnak Budapesten és ezek közül a kolozsváriak, a szegediek és a kecskemétiek állandóan előadásokat tartanak. A kolozsvári Nemzeti Színház operai és drámai együttese estéről-estére felváltva játszik, tanúsítva azt, hogy méltó annak a szent tűznek a szolgálatára, amelynek őrzésére elhivatott. A menekült színtársulatokról annál szívesebben emlékszik meg elismeréssel a kritikus, mert a budapesti színházak csak hosszas huzavona után jutnak el egy-egy bemutatóhoz, vagy felújításhoz. * így például a Vígszínház nehéz előkészületek és a fő női szereplő csereberéje után érkezett el Lagerlöf Selma Portugália császára című bemutatójához. Ez a színmű a Nobel-díjas írónő A császár című regényéből készült és a színpadi változat társszerzője Poul Knudsen svéd író. A Vígszínház a vezető női szerepet először Szörényi Évával akarta játszatni, majd Tolnay Klárira gondolt s hosszú hetek után úgy oldotta meg a bonyolult kérdést, hogy Klára Csilla Gallaborg szerepét felváltva Fényes Alice és Tóth Júlia játsza. A Portugália császárát Hegedűs Tibor fordította és rendezte. A nehéz és komor, északi környezetben játszódó színpadi történet a mese és az őrület irreális határait súrolja s főhőse, aki leánya tragédiája miatt lelki egyensúlyát elveszti, az egyszerű emberek naiv hitével és az őrültek szent fanatizmusával képviseli az emberi jóság és igazságszolgáltatás magasabb eszméit, itt-ott megcsillogtatva az északi ember vágyódását a déli égtájak kék ege és virágai után. A darab magán viseli a világhírű svéd írónő művészi kézvonásait, de kissé túlteng benne az epikai elem a dráma hátrányára. A címszerepet Somlay Artúr alakítja közismert művészi fölényével és egyszerűségével. Fényes Alice néhány próba után vette át a vezető női szerepet, amelyben ezúttal is fölényes és öntudatos művésznőként mutatkozik be. Tóth Júlia, akit eddigelő filmről ismertünk, rokonszenves egyéniség és sok drámai erővel rendelkezik. A többi vezetőszerep Orsolya Erzsi, Ladomérszky Margit, Greguss Zoltán, Bihary József és Delly Ferenc kezében a legjobb helyen van. Neogrády Miklós díszletei szépek és kifejezőek. Bemutatót adott a Madách-színház is, amely Az én fiam, a Szerető fia, Péter című film színpadi változatát adja Fendrik Ferenc átdolgozásában. A darab tulajdonképpeni szerzője Szabó Sámuel vidéki színész és filmjét pár hétig játszották, amíg felsőbb intézkedésre be nem tiltották. Cselle Lajos színháza Kiss Ferenc művészi rendezésében viszi most a közönség elé a dunántúli történetet, amelynek két hőse, a földbirtokos törvényes és törvénytelen fia. A törvényes fiú testileg, lelkileg beteg, a törvénytelen mindkét vonatkozásban őserőtől duzzadó. Kettőjük párharca a dráma magva, amely körül a mezőgazdasági munkásság problémái sűrűsödnek. A három vezető szerepet három vendég, Toronyi Imre, Lánczy Margit és Perényi László játsza kitűnően. Meglepetés a beteg fiú szerepében Kállay Ferenc s egy flapper-leány alakításában Christian Angela. Az együttesből Palócz Ágnes, Egyed Lenke, Danis Jenő, Szakáts Zoltán, Tompa Béla érdemel még dicséretet. Bercsényi Tibor díszletei közül főleg a kastély-interieur művészi. 506 •