Uj Idők, 1947 (53. évfolyam, 1-26. szám)

1947-05-10 / 19. szám - Major Ottó: Levél / Versek

szín­ház A tisztességtudó utcalány — Androklesz és az oroszlán — A Nemzeti Színház kettős bemutatója a Magyar Színházban — A Nemzeti Színház kirándulása a Magyar Színházba elsősorban a színház ínyenceinek szólt, de a jelekből ítélve a nagyközönség is szívesen fogadta. A két bemutató közül Sartre, francia filozófus-író «A tisztességtudó utcalány» című egyfelvonásos színműve különös izgalmat keltett az új szel­lemi áramlatokra, s külföldi irodalmi pikantériákra min­dig érzékenyen reagáló budapesti színházi közönség körében. Sartre egy új filozófiai rendszer, az úgynevezett exiszten­cializmus kidolgozója; sok híve és ellenfele van, s tanítása különösen a francia fiatalság körében erős visszhangot keltett. Egy új és lelkiismeretesen felépített filozófiai rendszer mindig jelentős állomása volt az emberiség szellemtörténeté­nek. Az emberi életformán és magatartáson sok nyomot ugyan egyik sem hagyott, de valamennyi nyugtalanságot keltett a világon, mert egy «más» életlehetőség, egy jobb, tisztább, öntudatosabb élet alkalmát csillogtatta meg. Az alkalommal eddig nem igen élt az ember, s valószínű­leg ezután sem fog élni. Ezért sokan hajlamosak arra, hogy a filozófiát inkább művészetnek, mint tudománynak tekintsék; az irodalom egy műfajának, az ihlet és a logika különös termékének. «A tisztességtudó utcalány» Sartre első jelentkezése Budapesten, s az érdeklődés, amely megelőzte, nemcsak a jó drámaírónak szólt, hanem a sokat emlegetett és tet­szetős exisztencializmusnak is. Sartre műve azonban nem sokat árul el filozófiájából. Akik új igazságokat jöttek hallgatni a Magyar Színházba, valószínűleg csalódtak volna, ha a darab grand-guignolszerű feszültsége, nyers és egy­értelmű mondanivalója, s e mondanivalók közlési módjának erőteljessége és szuggesztivitása nem feledtették volna csaló­dásukat. Egy amerikai négerlincselés körül forog a történet, mely kitűnő alkalmat ad a szerzőnek arra, hogy bemutassa a «történelmi uralkodó osztályok» félelmetes romlottságát, s uralmuk fenntartásának eszközeit. E módszerek között — Sartre szerint — leghatásosabb a tömeg indulatainak és gyűlöletének a legkisebb ellenállás irányába való terelése. Itt a legkisebb ellenállást a négerek jelentik, ők felelősek hát mindenért, őket kell irtani a «nemzet nevében». Kár, hogy a megoldással adósunk maradt a filozófus-szerző, és meséjét alig elviselhető happy-enddel oldja fel. Az ártatlan néger legvadabb üldözője, a velejéig romlott szenátorcse­mete — és az üldözött négernek menedéket adó, nemeslekű utcalány a végén érzelmes körülmények között kezet nyúj­tanak egymásnak. Hogy mi lesz a négerrel, akit a szerel­mes ifjú golyója elhibázott ugyan, de akit odalenn az utcán a vérszomjas tömeg dühe vár — arról hirtelen boldogsá­gukban mindketten megfeledkeztek. Lehet, hogy ez a darab­ban az exisztencializmus ? Tolnay Klári játssza az utcal­ányt. Lényének természetes, finomsága átüt a sokkal közönségesebbre festett színpadi figurán, de éppen ez teszi olyan izgalmasan vonzóvá, gaz­daggá és színessé alakítá át. Somlay szenátor-figurája pon­tosan érzékelteti, mi a titka egy kiélt, elzüllött osztály uralmának, amely mindent elfelejtett már, aminek köze van az alkotáshoz, de egyet megtanult, az uralkodás mű­vészetét. Ladányi képviseli az utoló generációt, amelyben a züllöttség mellett már csak a gőg maradt. Kitűnő alakítás: Patakx űzött négere az üldözés és halálfélelem kísérteties reminiszcenciáit ébreszti fel a nézőben. Az előadás szív­dobogtató tempója Gellért Endre rendezői kezét dicséri. Ugyanezen az estén Shaw «Androklesz és az oros lány című színjátékát is bemutatta a Nemzeti együttese. Shaw ötven év előtt írta ezt a szatirikus színpadi játékot, mely­nek örökérvényű bölcseségei kissé megkoptak félszázad alatt. A színház választása mégis helyes volt, mert a shawi ko­média kitűnően egészíti ki Sartre mondanivalóit. Shaw históriája majdnem két évezreddel korábban pergett le, mint Sartre-é, de a lényeges különbség talán csak annyi, hogy az üldözötteket akkor keresztényeknek hívták. Hogy is mondja Kosztolányi: «Itt az igazság pusztán alaki, — Mindég kell a börtönbe valaki.» > Shaw sokrétűbb, színesebb és tanulságai közlésében óvatosabb, mint Sartre, tehát könnyebben félreérthető. A néző sohasem biztos benne, hogy kin mulat és kinek a rovására. Éppen ezért műve, ez az alig megszerkesztett, sziporkázó mesejáték talán Sartre darabjánál is több kér­dést és nyugtalanságot hagy a nézőben. A darab sok szereplője közül Rátkai Mártont veszi csak körül hamisítatlan shawi levegő. HÁMOS GYÖRGY A tisztességtudó utcalány. A Nemzeti Színház bemutatója a Magyar Színházban. (Tolnay Klári, Pataky Miklós, Ladányi Ferenc) Androklesz és az oroszlán. A Nemzeti Színház bemutatója a Magyar Színházban. (Kőműves Sándor és az oroszlán) á50 l­it a n­ic-keringő — Musatescu vígjátéka a Madách Színházban — A Román-Magyar Társaság rendezésében előadott M­u­satescu-d&r&h ízig-vérig színpadi munka. Az író a román irodalom egyik legkiválóbbja s népszerűsége már régen túlszárnyalt a határokon. A bemutató zajos sikere arra enged következtetni, hogy a kitűnő írónak Magyar­országon is nagy hívei lesznek. A darab egy romániai vidéki tisztviselőcsalád kedves, de mélyreható szatírája. Az apa, a kötelességtudó hivatal­nok nem akar karriert, de annál inkább óhajtja a gaz­dagságot, a rangot a család. A nagy örökség beteljesíti a álmaikat. A mil­iomos rokon halála jómódba juttatja őket; jámbor tisztviselőből, akarata ellenére, képviselő lesz. A családban levő, szerelemkörüli s egy törvénytelen gyerek személyében jelentkező bajok is kielégítő megoldást talál­nak, a pénzben­­ és két házasságban.

Next