Új Idők, 1947 (53. évfolyam, 27-52. szám)

1947-11-22 / 47. szám - Hevesi István: Beszélgetés az atomerőről / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Beszélgetés az atomerőről 1945 augusztus 6-án légiriadó volt a négyszázezer lak­osú Hirosima japán városban. Az emberek, akik akkor­tájt megszokták az ilyesmit, kíváncsian tekintettek fel az égre s azt mondták: semmi, csak zavaró repülés. Hiszen csupán egy nehézbombázót lehetett látni. Déli tizenkét óra volt. Ebben a percben fejeződött be tulaj­donképen a második világháború és ebben a percben kez­dődött tulajdonképen a civilizált világ új korszaka. A repülőgépről dobták le az első atombombát, amely egy virágzó várost szinte eltörölt a föld színéről. dést: Azóta mint titkot, csodát, reménykedést, félelmet, kéz­feleletet emlegetik az emberek az atomenergiát... Azonban nagyon kevesen vannak tisztában az atomerő mibenlétével... Megkértük dr. Koczkás Gyula miniszteri tanácsos, egyetemi magántanárt, a Tervhivatal egyik ve­zetőjét, aki az atomkérdés hivatott és alapos szakértője, tájékoztassa az Új Idők olvasóközönségét az atomkér­désről. A tanár úr fiatal, jóképű (és nem nagyképű), kedves ember. — Mit jelent az atombomba veszedelme? — Az atombomba veszedelmét nem szabad túlérté­kelni. Az emberiség mindig hajlamos arra, hogy higyjen a tudomány előtte érthetetlen természetfölötti hatalmában. Így keletkezett az a túlzó és téves elgondolás, hogy egy­két atombombával meg lehet nyerni egy háborút. Az atom­bomba egy úgynevezett «csodafegyver», de nem megoldás. Tulajdonképen úgy vagyunk vele, mint a múlt világ­háborúban a tankokkal. — Tehát, mint ahogy a tankok ellen megtalálta, az atombomba ellen is meg fogja találni az emberiségi a megfelelő védőintézkedéseket? — Minden bizonnyal. Azonban — hála Istennek — ezek a kutatások csak elméletben folynak, mert atom­bombát mindössze kétszer használtak. — Mielőtt rátérnénk az atomerő fizikai elemzésére, szíveskedjék néhány szót mondani az úgynevezett «atom­betegségről». — Az atombetegség tulajdonképen két síkon mozog. Az egyik az atom fizikai rombolóhatása, amely hirosimai megfigyelések szerint, sokszor két-három hónap múlva is jelentkezett. Fizikai magyarázata tulajdonképen nem más, mint akár a röntgensugár, vagy más rádioaktív anyagok gammasugárzása, mely a fényképezőlemezt megfeketíti. Ugyanígy az atombomba is radioaktív hatású. Ennek leg­beszédesebb tanúsága az, hogy Hirosimában a bomba le­dobása után egyes helyeken az emberekből nem maradt más, mint egy földre fényképezett árnyék. •— Melyik az atombetegség másik síkja? — Az a lelki állapot, mehet az embereknek és a töme­geknek az atombombától való félelme okoz. — Reméljük, hogy az Új Idők közönsége a tanár úr szakszerű adagolásában ezzel a cikkel áldásos hatású lelki gyógyszerben részesül. Most térjünk át talán a részletekre. Mi az atomerő? — Az atomerő nem más, mint az atomban, főleg az atommagban levő részecskék kilövése rádióaktív úton, vagyis neutronok elemátalakítása által. — Tehát ezek szerint az anyagmegmaradás elve meg­dőlt a fizikában. Atomerő által az anyag átalakul. — Igen. Ezért nevezik az atomfizikát modern alchimi­án­ak. A modern alchimia elméletben már ott tart, hogy megoldja a titkok titkát, megtalálja a bölcsek kövét, mert az anyag átalakításának elve alapján például higany­ból aranyat lehet csinálni. — Mi az atomerő jelentősége a békében? — Az atomerő hatósugara, energiaereje elképzelhe­tetlen és kiszámíthatatlan. A tudományos világ most az előtt a probléma előtt áll, hogy lehet ezt a belövési sebességi folyamatot lelassítani. Ha ezt a kérdést sikerül megoldani, akkor az atomerő békés felhasználása bizto­sítva van. — Elképzelhető atomenergiagazdálkodás? — Igen. Az atomenergiagazdálkodás teljesen új per­spektív­a elé állítja egész gazdálkodási rendszerünket. Megfelelő módon felszabadított atomerő — ez természe­tesen évszázados folyamat lesz — feleslegessé teszi majd a tervgazdálkodást. —• Ez a mi életünkben mit jelent? — Megegyezéses békés fejlődés esetén az atomenergia termelésben való felhasználásával tíz éven belül az élet­színvonal 30—40o­0-al emelkedik. — Mi az atombomba? — Strassmann és Hahn német tudósok kísérleteik során rájöttek, hogy ha neutronokkal «bombázzák» az urán egyik izotópját (olyan elem, mint az urán, csak atomsúlyban különbözik), a 435-ös uránt, akkor ott fel­szabadul két­­ neutron és így atomátalakulás következik, mely a következő atomot bontja. Ez egy úgynevezett láncreakció, mely az atombomba borzalmas, minden eddigi lövedékét hasonlíthatatlanul felülmúló hatását okozza. De meg kell jegyeznem, hogy természetesen az titkát sok vonatkozásban még egyáltalán nem atombomba ismerjük. •— Kik az atomkutatás nagy egyéniségei? — Az említett két németen kívül egy harmadik emigráns, Einstein Albert, elméleti atyja az atomfizikának. — Ki végezte az első atomrombolást? — Rutheford professzor 1919-ben. Rajta kívül jelentős tudósa ennek a kérdésnek Niels Bohr dán tudós. — Az Új Idők olvasóközönségét érdekelné, hogy nő nem akad ezek között az emberek között? Az életet adó nő a jövő tudományának megszületésében részt vesz-e tevékenyen? — Igen. Egyik legeredményesebb és legsikeresebb kísérletező Lise Meisner­, akinek szintén Németországból kellett Amerikába menekülnie. — És a magyarok? A magyar tudós, akit mindenkor, mindenütt meg lehet találni? — Sajnos, országunkban még ezideig nem volt mód arra, hogy tudósaink atomkutatással foglalkozzanak. Jelen­leg Bay Zoltán és Gombás professzor azok, akik szakértői e kérdéseknek. — Külföldön dolgozó magyarjaink? — Világhírességek Lánczos Kornél, Neumann János és Szilárd Leó berlini, majd amerikai egyetemi tanár. •­­A A rádióaktivitás mérése a kísérleti bombán, egy héttel a robbanás után 498

Next