Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)
1948-01-10 / 2. szám - Kósa János: Rossz gyerek / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Az angol újdonság kitűnő előadásban, ezúttal valódban minden ponton megfelelő helyekre állított szereplőkkel pereg le. A vezénylő Ferencsik szuverénül tart késben zenekart és színpadot. A címszereplő Udvariy Tibor, Báthy Anna, Losonczy György, Németh Anna, Palánkay Klára, Kálmán Oszkár, Maleczky Oszkár, s a többiek alakításai is életízűek. Külön hangsúlyozzuk azt a művészi teljesítményt, ahogyan Pless László karigazgató betanításában a kórus oldja meg ritmikai és intonálási nehézségekkel alaposan megtűzdelt feladatát. A színpad, eleven, kifejező mozgalmassága a rendező Oláh Gusztáv érdeme a díszleteket Fülöp Zoltán, a jelmezeiket Márk Tivadar tervezte. Lányi Viktor és Raics István a szöveg avatott fordítói- DÖMÖTÖR ISTVÁN SZÍNHÁZ Peter Grimes — Az Operaház bemutatója — Az európai zene angol égtája alól került hozzánk a Peter Grimes. Külföldi színpadokon, ahol eddig bemutatták, útját komoly siker klísérte s a helyzeet a budapesti Operaházban ugyanaz. Háború utáni mű, zeneszerzője a fiatal angol muzsikusnemzedékhez tartozó Benjamin Britten. Nemzetközi viszonylatokban is számottevő tehetség. Élénken cáfolja azt a tévhitet, amely a mai angol zene határokon túli jelentőségét kétségbe vonta. Az bizonyos, hogy Anglia, a falvakban is virágzó ősi kóruskultusz hazája, társadalmának lelkes és általános zeneszeretete ellenére, a modern zene alakulásába, fejlődésmedetébe nem szólt bele. Operakultúrája régi és díszes tartóoszlopokon nyugodott, de ami operai téren a wagnerizmus után történt, azt inkább csak páholyból nézte, elfogadta fenntartással vagy fenntartás nélkül. A népzenéből is erősítéseket nyerő új nemzedékkel azonban ez az apály-korrszakot elmúltnak kell tekinteni. A jelek szerint s ilyen friss jel a Peter Grimes, az angol dalmű a korszerű megújultság napjait éli, oly úton jár, amely fénylő távlatokkal biztat. Britten operájának jelenetsorozata egy halászfalut elevenít meg a múlt század első feléből, kicsinyes, pletykás társadalmának dickensi alakjaival. Az előtérben Péter áll, a halász, akit ellentétekből szövődő, különc, vadul zabolátlan természete a környezetével végzetes összeütközésbe sodor. Hétköznapi sorsok, a realitás színei, érzelmei és indulatai kapnak itt zenei kifejezést s a közzenékben még valami: a színpadon nem látható, de a halászfalu életébe belejátszó, rejtelmes végtelenségben elterülő és háborgó tenger. Mindjárt a kezdő ütemekkel Britten a történés lényegére tapint, drámai légkört tud teremteni, amelynek keringése végig megmarad, nem oszlik el, hanem újra és újra a néző arcába csap. Zenei fegyverzetének pompás a jellemzőereje, effektusai színgazdagok. Az énekhangot, mint elsődleges színpadi kifejezőeszközt nem nyomja háttérbe, mindig a hangszerek elé engedi. Dallamereje, szélesebb íveléssel főként a kórusokban mutatkozik meg s az a szerep, amit ezeknek juttat, szinte pártatlan a modern dalműirodalomban. Mussorgszking kell visszamenni, amíg operát találunk, ahol ekkora jelentőségű a kórusok drámai zengése. Sok minden keveredik a Peter Grimes zenéjében, amely egyaránt felhasznál régi operai formákat s új és még újabb hangzáseredményeket. Ez a sokféleség mégsem hull darabokra, magasabb egységben oldódik fel, mint egy rendkívüli készültségű és költői erejű operaszerző természetes megnyilatkozása. Lili — Hervé operettje a Magyar Színházban — A Magyar Színház műsortervébe iktatta a «klasszikus» operettek felújítását. Felújítás alatt — mint a Lili esete mutatja — megújítást is értett a színház. A klasszikus operettek, úgy látszik, különösen alkalmasak az ilyen felfrissítésre, mert szövegükben mindig akad valami korszerű, vidám utazás a kor társadalmi és politikai problémáira. Ezek az utalások, az operett gerincét alkotó, hagyományos és érzelmes szerelmi történettel olyan lazán függnek csak össze, hogy tetszés szerint cserélhetők egy újabb kor újabb problémáival. A tehetséges átdolgozók: Gáspár Margit, Anday Ernő és Fóthy János bőven éltek is ezzel a lehetőséggel — s mindig elmésen, ízléssel és meggyőzően. A Lili felújítása tanulságos összehasonlításra csábítja a kritikust a régi «nagyoperettek» és a modern, operettnek nevezett zenés kabaré-előadások között. A LíZí-ben a kötelező szerelmi alaptörténet mellett — mely egy zenélőóra andalgó melódiáira emlékeztet — nemes vígjátéki elemek és bővérű vígjátéki figurák vannak. Ilyen figura Sainte Hipothese márki, aki az első felvonásban még az aggkori elhülyülés legsúlyosabb tünetei között tántorog a színpadon, jogos reményeket keltve örököseiben, majd felvonásról felvonásra fiatalodva, a darab végén családot alapít. És ilyen Mamzell Moral, a nevelőnő, aki negyvenöt éven keresztül három nemzedéket tart rettegésben az erkölcs nevében, míg a végén kiderül róla, hogy több törvénytelen unokája tiszteli. A darab megfiatalítói kitűnő színpadi érzékkel hangsúlyoztak mindent, ami ebben a klasszikusben «klasszikus» és halkabbra fogták, ami operett, operett-Polgár Tibor mindig stílusos és hatásukat soha el nem tévesztő zenei ötletei, s Fóthy János hibátlan formájú, szellemes és üdítő versei telítették meg szénsavval a hetven éves mese és muzsika könnyű, édes borát. Bajor Gizi alakítása fellelkesíti a nézőt, s megindítja a kritikust. A mindenható művészet hatalma ez, mellyel hol tizennyolcévessé, hol hatvanévessé varázsolja magát. Törékeny kis hangján szívszaggatóbban énekel a legdiardalmasabb operett primadonnánál. Ia az operában lépne fel, meg tudná győzni a közönséget arról, hogy kitűnő operaénekes. Mindent el kell hinni neki. Fejes Teri csupa szikrázó gúny, humor és lendület. Mihályi Ernő, Sárdy, a Gőzön—Berki] kettős és az egyre meglepőbben lehetséges Horváth Tivadar irodalmi rangot adnak az előadásnak. HÁMOS GYÖRGY Peter Grimes: Az Operaház újdonsága. Báthy Anna, Varányi Miklós Lili. Felújítás a Magyar Színházban. Sárdy János, Bajor Gizi Kérjük olvasóinkat, hogy lejárt előfizetésüket pontosan újítsák meg. 29