Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-12-04 / 49. szám
~ JÁN KOSTRA: Ének a kommunista pártról Kigyűlt a hajnal s a régen várt új nap kirobbant belőle. Légy üdvöz forrón szeretett párt, szabadság győztes szülője! Bölcs vezetésed mellett bátran vasát lerázta mind a nép — s új hajnala zöld májusában kibontja munkás életét. Dicsőség neked munkásosztály nagy pártja, újra alkotónk! Tűzben edződtél, csiszolódtál, vezérlő csillagunk te voltál és győztes lobogónk! A munkásosztály erősödik — rohamban lecsap vasökle. ran a nyomor — töredezik: komor századok öröké. Adóját rótta verítékkel: népé a föld, neki terem. Pacsirta zeng versenyt a géppel szövetkezeti földeken. Dicsőség neked munkásosztály nagy pártja, újjáalkotónk! Tűzben edződtél, csiszolódtál, vezérlő csillagunk te voltál és győztes lobogónk! Ahol a nap kél, ott a védőnk, ereje bizton karol át, a béke őre, a jog őre, a feltárt fényes igazság. Fénye hazánkat csinosítja, virágba borít kerteket Hála virága, mind kinyílva köszöntse a nagy Szovjetet! Dicsőség neked munkásosztály nagy pártja újjáalkotónk! Tűzben edződtél, csiszolódtál, vezérlő csillagunk te voltál és győztes lobogónk! SÍPOS GYŐZŐ fordítása ■n ■ 'o J><0m o IA9> öO S䞎 Véget ért nagy rejtvényversenyünk, amelyben több ezer fiatal vett részt A végső kiértékelésnél azok között sorsoltuk ki a főnyereményeket, akik legalább négy fordulóban nyolc kérdésre helyes választ adtak. A nyeremények és a nyertesek a következők: 1. díj- négynapos magyarországi út, nyerte Vámos Margit, Mafad 82. 2. díj: Flexaret fényképezőgép, nyerte Pongrácz Ernő, Nagymegyer 503, 3. díj: Prim gyártmányú karóra, nyerte Ravasz Szilveszter, Préslavice u Olomouci 4. díj: síléc bottal, nyerte Burecz László, Komárom 5. díj: ébresztő óra, nyerte Fóty Mária, Bíňa 446. 6. díj: sátor, nyerte Válássá László Milanovce 8. 7. díj: hálózsák, nyerte Seffényi Júlia, Farna, 8. díj: utazótáska nyerte Karaska Anna, Lucatín, 9. díj: hátizsák, nyerte Forgács Rozália, Galanta, Magyar óvoda, 10. díj: röplabba, nyerte Szalay Erzsébet, Tardoskedd 671. Egyenként 5-5 darab könyvsorsjegyet a következők nyertek: Szilas Kornélia, Somorja 146, Takács Lajos, Šafárikovo, SPTŠ, Fabrik Erzsébet, Nová Vieska, 14., Czápa László, Érsekújvár, Kvetná 19., Oravec Pál, Milanovce, Szurdi Emil, Kravany n/Dunajom, Kiss Béla, Galanta, PMŠ, Németh László, Komárom, il. Práce NIII, Tóth Miklós, Hrušov 98., p. Jablonov, Varga Éva Kvetoslavov. S xo kje cffosSfl Az irodalmi színpadról indított ankétünkhöz ismét egy örvendetes konkrét hozzászólás: a bodrogköziek új műsora, mellyel a pártkongresszust köszöntik. S így is helyes ez, hiszen vitatkozhatunk mi heteken, hónapokon, éveken keresztül, értelme csak úgy van minden vitának, ha a gyakorlatban segít valamit, s ha a gyakorlati élet visszhangozza az elméletileg feltett kérdéseket. Mit mondjunk a bodrogközi irodalmi színpad legújabb műsoráról? Általában: jó. Ha viszont azt vesszük, hogy ez immár a második összeállításuk, s hozzátesszük, •hogy nagyon jó volt, az első szintén akkor talán nem esünk a ló másik oldalára, ha azt mondjuk, hogy jobb is lehetett volna. Vagyis: több tanulságot kellett volna levonni az előbbiből, s ezeket jobban hasznosítani ebben Ezzel kapcsolatban szeretnénk néhány széljegyzetet tenni. Örvendetes dolog volt, hogy a Leleszi Művelődési Otthon az utolsó helyig megtelt közönséggel, ami nyilván az előbbi műsorok sikerét bizonyítja. Ügyelni kell azonban arra, hogy ha már egyszer ennyi embert sikerült összehozni, akkor ezek valóban jól érezzék magukat, s máskor még többen jöjjenek. A hideg leleszi kultúrházban azonban aligha lenne kedve valakinek még egyszer végigülni a két órát. S ehhez még egyet: az irodalmi színpadok legnagyobb ellensége: az unalom. Ha ez felüti a fejét, vége az előadásnak. A bodrogköziek műsorában volt ugyan néhány szürkébb, unalmasabb vers, az egészre mégsem lehetne ráfogni az unalmasságot. S voltak mégis, akik hosszúnak, egyhangúnak ítélték az egészet. Miért ? Azt hiszem, az már tisztázódott, hogy az irodalmi színpad nem szavulóest. Vagyis: nemcsak versek egymásután való felmondása. Rejtélye, közönséghódító sikere elsősorban a sokszólamúságban, a változatosságban van. Vers és zene, szín és hang, fény és mozgás: mindez hozzátartozik az irodalmi színpadhoz. Ha valamelyik hiányzik ezek közül, azonnal észrevesszük. Ami mindebből a bodrogköziekre vonatkozik: az első dolog, amit tudatosítaniuk kell: az irodalmi színpad komplex művészet. S ebből következik, hogy nem egy embernek a munkáját követeli, hanem egy közösségnek az egybehangoltságát. Ajánlatos hát, ha nem egy és ugyanaz az ember csinálja az összekötő szöveget, rendezi a darabot, de még a technikai dolgokért is felelős. S szögezzük le mindjárt, hogy egy kiváló, szakmáját és a művészetet egyaránt értő technikus van legalább olyan fontos szereplője a műsornak, mint a rendező vagy az előadók. S azt is felvetettük már, hogy milyen fontos a zenei szerkesztő. S milyen fontos lenne egy, a mozgásművészettel legalábbis alapjaiban tisztában lévő rendező. Mindezt ismét csak azért tesszük, hogy a legközelebbi alkalomra levonhassuk a tanulságot: mi volt jó, mi nem volt jó. S ami a közreműködőket illeti: Török Elemér állította össze a műsort, s ő írta az összekötő szöveget. Eltekintve a már említett szürkébb verseknek a beiktatásától, általában elmondhatjuk, hogy hozzáértő kéz nyomai látszanak az összeállításon. S hogy a „kivitel“ kevésbé sikerült, azért, mint említettük, nem csak az „aktív" munkatársat illeti a szemrehányás, hanem azokat is, akik nem segítettek neki ebben a nehéz munkában, csupán kritizálták. A szereplőkről: lelkes, csupaszív emberek valamennyien. Példaképül szolgálhatnak mindenkinek: ahhoz, hogy valamit alkossunk, a legfontosabb szív, az akarat. S még valamit, a ami a bodrogközieknél már nem újdonság, hiszen praktizálták már előbbi műsorukban is: eredményesen kísérleteznek a kétnyelvű irodalmi színpaddal. Vagyis: a szlovák, a cseh verseket eredetiben adják elő. Dicséret illeti ezért a bodrogközieket, s külön Knapik Ladislav elvtársat, a királyhelmeci szlovák tannyelvű iskola igazgatóját, aki szívvel-lélekkel segíti a magyar szereplőket is. Úgy hisszük, ez az egyik legnagyobb pozitívuma a bodrogközi irodalmi színpad műsorainak.cs „Sörökké A BODROGKÖZI IRODALMI SZÍNPAD ÚJ MŰSORA Majkrics Mária Pelő Éva OKTOBER 7. Rég nem volt olyan kellemes napom, mint a mai. Elkészült a ház, amelynek építésében kezdettől részt veszek. Ez az első épület, amelyben ott az én kezem munkája is, amely évtizedekig őrzi majd emlékem. Mindig szívesen gondolok rá és hogy soha el ne feledjem, iderajzolom a naplómba. Nem valami ragyogó szépség, nem az álmok pa olája. Homlokzatán nincsenek cirádás díszek, sőt homlokzata sincs. Tetejéről nem szökken magasba karcsú torony, nincs rajta semmi fölösleges cafrang, de belül tágas és világos Hetvenkét családnak nyújt meleg fészket, biztos otthont, nyugodt zugot az egésznapos fárasztó munka után. Ha egyszerű is, de csinos ez a ház. Megakad rajta az ember szeme, a járókelők tekintete. Nem egy bókot kapott eddig is. Mert szinte elmondani se lehet mi volt itt az elmúlt napokban. Jöttek a jövendő lakók, mind látni akarta a lakásokat. A festék- és mészszagú szobákban órákig jártak le s föl, megvizsgálták, kipróbálták mindent, keresték a hibákat. Volt közöttük egy, nagyon jól öltözött, harminc körüli szemüveges fiatalember, aki stopperórával a kezében mérte, mennyi idő alatt telik meg a fürdőkád vízzel és mennyi idő alatt ürül ki. Ott ült a fürdőkád szélén és leste az óráját. A szerelő, egy kopaszodó, gömbölyű arcú ember mérgesen rámordult. — Ja, ha maga mindent úgy megnéz, akkor másképp kéne, hogy fizessenek bennünket. tik — Miért? Talán rosszul fizemagukat? Maga például mennyit keres? — Mi köze hozzá? — Mégis? — Háromezerötszázat. — Akkor megértem ... — Hogyhogy? — Úgy, hogy minőségi munkát végezve nem lehet ennyit keresni. — Hogyan? A szerelő értetlenül nézett rá. A szemüveges fiatalember elmosolyodott. — Érthető ... — Nem értem mit akart mondani. — Csak azt, hogy a maga normáját úgy állapították meg, hogy minőségi munkát végezve teljesíthesse. De ha maga nem végez minőségi munkát, persze hogy magasan túlszárnyalja normáját. Sokat keres, de poncsék munkát végez. A szerelő fülig pirult, gömbölyű feje szinte lángolt és zavarában az ajtón dobolt, de csak káromkodott, mert semmi okosat nem mondhatott. Ráadásul a szemüveges fiatalember ezt is kisütötte, hogy fürdőkád lefolyócsöve nem felel meg az előírásnak. Kisebb átmérőjűt szereltek be és így a víz lassabban folyik ki a kádból, mint kellene. Tehát jól kereső szerelő barátunk csúnyán leégett. Pár perc múlva mindenki tudott az esetről, mindenki rajta nevetett. Hihetetlen, hogy némelyek milyen jól kiismerik magukat az építészet előírásai és anyagnormái közül. A konyhák talaját xiloittal kellett volna leönteniük. Csakhogy xiloitot a vállalat nem kapott. Nem várhattunk,amíg kapunk. Egyszerűen piros festéket kevertek a betonba és azzal öntötték ki a konyhákat. — Úgyse veszi észre a kutya se! — mondták az építkezés vezetői. Csakhogy az átadásnál nem is egy lakó jött rá. Természetesen a laikus ember az ilyen csalásokat soha se veszi észre. A a beton is piros xiloit is piros, ha festéket kevernek bele. Mégis ég és föld a különbség a kettő között. A szakember azonnal észreveszi, mert ismeri mind a kettőt és ismeri az állami előírásokat. Ilyesmik történnek az átadásnál. Mi kőművesek, az egész brigádunk büszke lehet rá, hogy a munkánkban semmi kivetni valót nem találtak. Pedig mondom, hogy mindent alaposan megnéztek. A mi munkánk mindenféle szempontból megfelelt a követelményeknek. Legalábbis én nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy sehol sem végeztem felületes munkát. Mindent úgy csináltam, ahogy azt megtanultam: gyorsan és pontosan. A sok izgalom után, amikor láttuk, hogy minden jól sikerült, a klubban összejött a brigád. A férfiak bort hoztak, mi harapnivalóról gondoskodtunk. Bekapcsoltuk a magnetofont és táncoltunk. Örültünk, mint falusi aratás vagy szüret után. (EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) 31. Sokat nevettünk. Mindenki el- Az öregek tanakodtak a vAL mondta életének legmulatságosalat vezetőivel, vitatkoztak, sabb esetét, helyzetét szenvedélyesen hadartak, bi-