Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-06 / 1. szám

Megjelenik minden kedden 0 Ki­adja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóválla­lata . Szerkesztőség és admi­­nis­tráció: Bratislava, Prafská 9. Tel.: 463-41-45 Postafiók 30­0 Főszerkesztő: S­ŐKE JÓZSEF, fő­­szerkesztőhelyettes: STRASSER GYÖ­RGY, kultúra: TÓTH El­EMÉR, kül- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁR­PÁD riporterek MICHAL MÁRTA, ZÁCSEK ERZSÉBET keletszlovákiai szerkesztő és BATTA GYÖRGY sport rovat vezet­ői: grafikai szer­kesztő: GYUFÁK ÉVA Nyomra Západoslovenské tlaciarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52.— Kés, fél évre 26 — 169. negyedév­re 13.— Kés 0 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. előfizetni minden postán lehet ® Kéziratok»* nem őrzünk meg és nem adunk vissza 0 A lapot külföld­­i/ítmára a PNS Ostredná expedicla Bratislava. Gottwaldovo námestie é 48 — ét** btán lehet megrendelni. A rossz ember is szolgálhat^ ót, ha érdekes nem ellenkezni EZ AZ ÉV SEM LESZ KÖNNYŰ Előttünk az 1969-es év csaknem minden napja. Még fü­lünkben csengenek az újévi jókívánságok. Mindannyian sze­retnénk, ha terveink, vágyaink megvalósulhatnának. Az élet realitása azonban higgadtságra, mértéktartásra int. Szemé­lyi problémáink, mindennapi gondjaink szorosan összefügg­nek a nagy országos problémákkal és gondokkal. Hogy mit gondolnak az ország sorsáról vezető államférfiaink az új év első napján, arról az alábbiakban olvashatnak: LUDVÍK SVOBODA: Az év e­­lején el szoktunk gondolkodni mindarról, amit az elmúlt év­ben átéltünk. Nem volt ez könnyű év egyikünk számára sem. Nem volt könnyű nekem sem. Gondolatainkban még frissen élnek a tapasztalatok és a benyomások, amelyek ar­ra késztetnek minket, hogy feltegyük a kérdést: a múlt év milyen helyre kerül majd történelmünkben és évköny­veinkben. Nem hiszek a sorsban. A tör­ténelmet az emberek formál­ják, s mindegyikünk legalább bizonyos részt vesz, a jövő a­­lak­ításában. A jövő olyan lesz, amilyennek mi magunk előké­szítjük. Igen, mi közösen. Az elmúlt év történelmi gon­dolata csakis az lehet, amire népünk, kommunista pártunk és az egész Nemzeti Front tö­rekedett. És ez egészséges, ál­dozatos és haladó igyekezet volt. Azt a célt követte, hogy hazánkban a szocializmus va­lóban méltó legyen a nevére. Így kezdődött a múlt év, és ennek jegyében fejeződött is be, ugyanúgy, mint ahogy az új év a tavalyi január gondo­lataival kezdődik. Az elmúlt év országunkban a nagy társadalmi kritika éve volt. Néha túlságosan szenve­délyes, néha túlhajtott, de lé­nyegében pozitív volt ez. Mindaz, ami egy évvel eze­lőtt januárban és utána tör­tént, nem csupán a vezetés­ben bekövetkezett változás. A nép elszántságának kifejezője volt, hogy véget vessen mind­annak, ami fékezi társadal­munk fejlődését. Polgártár­saink elsöprő többsége helye­sen értelmezte, hogy hazánk új felvirágzása csakis a szocializ­mus alapelveinek következetes érvényesítésén alapulhat, de­mokratizmusának, annak a mélységes emberi lényegének fejlesztésén, amelyet a világ­történelembe hozott. Ebből indult ki a mi őszinte igyekezetünk is, hogy a jog­talanságnak és a törvénytelen­ségnek soha ne legyen helye többé országunkban. Annak ér­dekében, hogy teljes mérték­ben kaput nyissunk a nép min­den alkotó erejének hazánk ja­vára, s a világ haladó erőinek és a békének előnyére. Ez volt az alapja a nagy nemzeti ak­tivitásnak. Múltunk legfénye­sebb hagyományaihoz, a régi nemzedékek küzdelmeiből örö­­­­mit alkotó, forradalmi értékek­­hez kapcsolódott ez az aktivi­tás, amely a szocializmus é­­­rté­k művének folytatása volt. •Jól tud­juk, hogy minden nagy cél nehezen valósul meg. Né­pünk nagy törekvése is a meg­rázkódtatások és a bonyodal­mak nehéz útján ment át. Kí­sérletek történtek arra is, hogy szándékainktól idegen tö­rekvések érdekében viszaélje­­nek vele. Nem voltunk mente­sek a hibáktól és következet­lenségektől sem. Sokszor elő­fordult a könnyelműsködés is és kevéssé vettük figyelembe a világ fejlődését és belső e­­seményeink nemzetközi össze­függéseit. Ezután nehéz, igen nehéz próbát éltünk át. Azonban be­csülettel és méltósággal éltük át. Népünk, a felnőttek és a fiatalok, ebben a próbában megértek és kifejlődtek. Kö­szönet érte mindnyájuknak! ONDREJ KI.OKOC: Ma szlovák nemzet állama itt van a — éspedig nem a világ hatal­masainak szeszélyéből és ár­mánykodásából keletkezett, ha­nem a szlovák nép, az egész nemzet akaratából, munkájá­ból, verejtékéből, szorgalmának eredményeként teljesülve a leg­sajátosabb vágya. A Szlovák Szocialista Köztár­saságot szoros szálak fűzik a testvéri cseh nemzethez. köztársaság a közös csehszlo­­­vák államiság egyenjogú és szilárd oszlopaként kezdi meg életét, mint a csehszlovák fö­deráció, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság egyenjogú tagja. Ezzel valósággá vált a CSKP múlt évi áprilisi akció­programjának egyik leglénye­­gesebb pontja. Teljesült és va­lósággá vált az 1968-as évben elénk tornyosuló minden aka­dály ellenére. Vajon nem azt bizonyítja-e ez is, hogy ha­­sonlóképpen valóra válthatjuk további szándékainkat is. Ha azok valóban nemzeteink és a szocialista jövő felé vezető út érdekeit szolgálják? Olyan esztendőbe lépünk, a­­melyben ezeket a szándékain­kat fokozatosan szeretnénk megvalósítani. Ez nem lesz könnyű munka, és utunk nem lesz rózsákkal szegélyezve. E­­gyedül csak az könnyítheti meg ezt számunkra, és egyedül csak az segíthet, ha egységesek le­szünk, és a CSKP KB múlt évi novemberi és decemberi hatá­rozataiban megjelölt úton hala­dunk. Józanul nézzük munk életét, amely nincs orszá­és nem is lehet elszigetelve környező világtól, hogy után­n­kon feleslegesen ne botladoz­zunk, hogy feleslegesen sebe­ket ne kapjunk, hanem bátran dolgozzunk szeretett hazánk gazdagabbá tételéért, a Szlo­vák Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért és ezzel e­­gész csehszlovák hazánkért és annak népéért. JOSEF SMRKOVSKI: Most a következő évre gondolok, arra, hogy ez mit hoz nekünk. Ta­lán mindnyájan szeretnénk, ha a következő év tovább fejlesz­tené mindazt, amit ebben az évben jól csináltunk. Tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű, de azt is tudjuk, hogy mi segít, hogy mi segített eddig is a legjobban: a bizalom, a köl­csönös bizalom. Egy bölcs ember azt írta, hogy a bizalom előfeltétele a biztonság. És ha közöttünk ki­alakult a bizalom, akkor annak éppen az a biztonság volt az alapja, amely 1968 feledhetet­len januárjából most azt kívánom fakad. Ezért Önöknek, cseheknek, szlovákoknak, min­denkinek — és bocsássanak meg a szerénytelenségért — önmagamnak is: számunkra ne változzék a naptár, kezdődjék a jövő év is januárral, annak szellemében, a közösen alko­tott legjobb szellemben. Ennek nevében szilárduljon a bizalom a nép és vezetőség között, hogy bizonyosan tudhassuk, a megkezdett útról nem térünk le, hogy mi, a vezető funkcio­náriusok a néppel egy nyel­ven beszélünk, azonos célok­ért küzdünk és ne maradjunk csupán a szavaknál. Önök csak úgy mint mi, és mi csak úgy, mint önök. Erre gondolok, amikor most felemelem poharamat. Erre gondolok, amikor minden szán­dékunk sikerére, az egészség­re, az élet szépségére, szere­tett hazánk felvirágoztatására iszom. Ürítem poharam a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságra, amelynek boldogságára törekszünk mindnyájan, akik benne és vele éljük a jó és a kevésbé jó napokat. Barátaim, legyen minél több jó nap a jö­vő esztendőben.

Next