Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-06 / 1. szám
Megjelenik minden kedden 0 Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata . Szerkesztőség és administráció: Bratislava, Prafská 9. Tel.: 463-41-45 Postafiók 300 Főszerkesztő: SŐKE JÓZSEF, főszerkesztőhelyettes: STRASSER GYÖRGY, kultúra: TÓTH ElEMÉR, kül- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁRPÁD riporterek MICHAL MÁRTA, ZÁCSEK ERZSÉBET keletszlovákiai szerkesztő és BATTA GYÖRGY sport rovat vezetői: grafikai szerkesztő: GYUFÁK ÉVA Nyomra Západoslovenské tlaciarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52.— Kés, fél évre 26 — 169. negyedévre 13.— Kés 0 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. előfizetni minden postán lehet ® Kéziratok»* nem őrzünk meg és nem adunk vissza 0 A lapot külföldi/ítmára a PNS Ostredná expedicla Bratislava. Gottwaldovo námestie é 48 — ét** btán lehet megrendelni. A rossz ember is szolgálhat^ ót, ha érdekes nem ellenkezni EZ AZ ÉV SEM LESZ KÖNNYŰ Előttünk az 1969-es év csaknem minden napja. Még fülünkben csengenek az újévi jókívánságok. Mindannyian szeretnénk, ha terveink, vágyaink megvalósulhatnának. Az élet realitása azonban higgadtságra, mértéktartásra int. Személyi problémáink, mindennapi gondjaink szorosan összefüggnek a nagy országos problémákkal és gondokkal. Hogy mit gondolnak az ország sorsáról vezető államférfiaink az új év első napján, arról az alábbiakban olvashatnak: LUDVÍK SVOBODA: Az év elején el szoktunk gondolkodni mindarról, amit az elmúlt évben átéltünk. Nem volt ez könnyű év egyikünk számára sem. Nem volt könnyű nekem sem. Gondolatainkban még frissen élnek a tapasztalatok és a benyomások, amelyek arra késztetnek minket, hogy feltegyük a kérdést: a múlt év milyen helyre kerül majd történelmünkben és évkönyveinkben. Nem hiszek a sorsban. A történelmet az emberek formálják, s mindegyikünk legalább bizonyos részt vesz, a jövő alakításában. A jövő olyan lesz, amilyennek mi magunk előkészítjük. Igen, mi közösen. Az elmúlt év történelmi gondolata csakis az lehet, amire népünk, kommunista pártunk és az egész Nemzeti Front törekedett. És ez egészséges, áldozatos és haladó igyekezet volt. Azt a célt követte, hogy hazánkban a szocializmus valóban méltó legyen a nevére. Így kezdődött a múlt év, és ennek jegyében fejeződött is be, ugyanúgy, mint ahogy az új év a tavalyi január gondolataival kezdődik. Az elmúlt év országunkban a nagy társadalmi kritika éve volt. Néha túlságosan szenvedélyes, néha túlhajtott, de lényegében pozitív volt ez. Mindaz, ami egy évvel ezelőtt januárban és utána történt, nem csupán a vezetésben bekövetkezett változás. A nép elszántságának kifejezője volt, hogy véget vessen mindannak, ami fékezi társadalmunk fejlődését. Polgártársaink elsöprő többsége helyesen értelmezte, hogy hazánk új felvirágzása csakis a szocializmus alapelveinek következetes érvényesítésén alapulhat, demokratizmusának, annak a mélységes emberi lényegének fejlesztésén, amelyet a világtörténelembe hozott. Ebből indult ki a mi őszinte igyekezetünk is, hogy a jogtalanságnak és a törvénytelenségnek soha ne legyen helye többé országunkban. Annak érdekében, hogy teljes mértékben kaput nyissunk a nép minden alkotó erejének hazánk javára, s a világ haladó erőinek és a békének előnyére. Ez volt az alapja a nagy nemzeti aktivitásnak. Múltunk legfényesebb hagyományaihoz, a régi nemzedékek küzdelmeiből örömit alkotó, forradalmi értékekhez kapcsolódott ez az aktivitás, amely a szocializmus érték művének folytatása volt. •Jól tudjuk, hogy minden nagy cél nehezen valósul meg. Népünk nagy törekvése is a megrázkódtatások és a bonyodalmak nehéz útján ment át. Kísérletek történtek arra is, hogy szándékainktól idegen törekvések érdekében viszaéljenek vele. Nem voltunk mentesek a hibáktól és következetlenségektől sem. Sokszor előfordult a könnyelműsködés is és kevéssé vettük figyelembe a világ fejlődését és belső eseményeink nemzetközi összefüggéseit. Ezután nehéz, igen nehéz próbát éltünk át. Azonban becsülettel és méltósággal éltük át. Népünk, a felnőttek és a fiatalok, ebben a próbában megértek és kifejlődtek. Köszönet érte mindnyájuknak! ONDREJ KI.OKOC: Ma szlovák nemzet állama itt van a — éspedig nem a világ hatalmasainak szeszélyéből és ármánykodásából keletkezett, hanem a szlovák nép, az egész nemzet akaratából, munkájából, verejtékéből, szorgalmának eredményeként teljesülve a legsajátosabb vágya. A Szlovák Szocialista Köztársaságot szoros szálak fűzik a testvéri cseh nemzethez. köztársaság a közös csehszlovák államiság egyenjogú és szilárd oszlopaként kezdi meg életét, mint a csehszlovák föderáció, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyenjogú tagja. Ezzel valósággá vált a CSKP múlt évi áprilisi akcióprogramjának egyik leglényegesebb pontja. Teljesült és valósággá vált az 1968-as évben elénk tornyosuló minden akadály ellenére. Vajon nem azt bizonyítja-e ez is, hogy hasonlóképpen valóra válthatjuk további szándékainkat is. Ha azok valóban nemzeteink és a szocialista jövő felé vezető út érdekeit szolgálják? Olyan esztendőbe lépünk, amelyben ezeket a szándékainkat fokozatosan szeretnénk megvalósítani. Ez nem lesz könnyű munka, és utunk nem lesz rózsákkal szegélyezve. Egyedül csak az könnyítheti meg ezt számunkra, és egyedül csak az segíthet, ha egységesek leszünk, és a CSKP KB múlt évi novemberi és decemberi határozataiban megjelölt úton haladunk. Józanul nézzük munk életét, amely nincs orszáés nem is lehet elszigetelve környező világtól, hogy utánnkon feleslegesen ne botladozzunk, hogy feleslegesen sebeket ne kapjunk, hanem bátran dolgozzunk szeretett hazánk gazdagabbá tételéért, a Szlovák Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért és ezzel egész csehszlovák hazánkért és annak népéért. JOSEF SMRKOVSKI: Most a következő évre gondolok, arra, hogy ez mit hoz nekünk. Talán mindnyájan szeretnénk, ha a következő év tovább fejlesztené mindazt, amit ebben az évben jól csináltunk. Tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű, de azt is tudjuk, hogy mi segít, hogy mi segített eddig is a legjobban: a bizalom, a kölcsönös bizalom. Egy bölcs ember azt írta, hogy a bizalom előfeltétele a biztonság. És ha közöttünk kialakult a bizalom, akkor annak éppen az a biztonság volt az alapja, amely 1968 feledhetetlen januárjából most azt kívánom fakad. Ezért Önöknek, cseheknek, szlovákoknak, mindenkinek — és bocsássanak meg a szerénytelenségért — önmagamnak is: számunkra ne változzék a naptár, kezdődjék a jövő év is januárral, annak szellemében, a közösen alkotott legjobb szellemben. Ennek nevében szilárduljon a bizalom a nép és vezetőség között, hogy bizonyosan tudhassuk, a megkezdett útról nem térünk le, hogy mi, a vezető funkcionáriusok a néppel egy nyelven beszélünk, azonos célokért küzdünk és ne maradjunk csupán a szavaknál. Önök csak úgy mint mi, és mi csak úgy, mint önök. Erre gondolok, amikor most felemelem poharamat. Erre gondolok, amikor minden szándékunk sikerére, az egészségre, az élet szépségére, szeretett hazánk felvirágoztatására iszom. Ürítem poharam a Csehszlovák Szocialista Köztársaságra, amelynek boldogságára törekszünk mindnyájan, akik benne és vele éljük a jó és a kevésbé jó napokat. Barátaim, legyen minél több jó nap a jövő esztendőben.