Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 1. szám

\ i 365 NAP , EGY ÉV, AZ 1976. A XV. pártkongresszus évét és az új ötéves tervet is kezdjük január el­­tagja'f*k’azé’tartozik^^észt*^^^^^ fejével. Mit várunk tőle, mit szeretnénk megvalósítani az alatt a rengeteg nem egy beszélgetésükön, és idő alatt, amely 365 napból áll. Ezt a kérdést olyan fiataloknak tettük fel, számtalan meglepő kérdést tő­­­akik köztünk élnek, és válaszainkban akaratlanul is felfedezhetjük önma­­ga bor bácsi elmondhata gunkat. Kifejezték gondolatainkat, és meglehet, hogy titkos kívánságaink­ magáról, hogy ismeri a­r­ról is szóltak. NINCS IDŐ A SZERELEMRE? ..Szeretni annyi, mint gyö­nyörűséget lelni abban, hogy láthatjuk, érzékünkkel érinthetjük, minden élvezetjük azt, aki nekünk kedves, s aki ben­nünket szeret.“ (Stendhal) Több embert megkérdeztem, mi a véleménye a szerelemről. Csak egy lány válaszolt József Attila soraival, a többiek ret­tentően furcsállották a kérdést, és aki tudott is szép szavakat mondani a legszebb érzésről, arról később kiderült, hogy csak a könyvekből ismeri a szerel­met. — Nem nagy ügy. Mi szé­gyellnivaló van azon, ha szere­tek egy lányt, és azt akarom, hogy az enyém legyen? Csak a felnőttek kényeskednek a testi­ségei. Pedig ők is csináltak ____ annakidején, csak sunyin; ha­zudoztak összevissza, nekünk­­ meg adják a példás életű szen­­jét... — A srácok mint „azt" akar­­ják, pedig „az“ a legkevésbé szép a sze­relemben. lődznek, és aki nemet Követe­­mond, azt lehelyezik és dobják— És ez máris megtörtént. Testiség, érzelmi zűrzavar, — Ha csak egy kicsit is A férfi és a nő viszonya mér- pesszimizmus csak egy egészen szimpatikus vagy­ bármely lány hetetlen változásokon esett át. kicsi igény a legnagyobb érték elmegy veled, nem kell könyö- Azzal, hogy a nő a férfi egyen­ iránt. Vagy itt a másik szélső­rögnád. Kétségbeejtő... Nem rangú pertnere lett, a szerelem se; ha a lány túlságosan ige­válogatósak, legfeljebb a külső­ is levetette álszent, előítéletek­­ségek érdeklik őket: ne lég tűi­ből rákényszerített köntösét kövér vagy náluk alacsonyabb. Felszabadult a vallás és a tár­sadalmi szokások tilalmai alól. Igazabb és tisztább lett. De hol a határ az igaz érzés és az atomszerelem között! Ve­­szített-e nyes, akkor pártában marad, ha pedig a fiú ilyen, kinevetik. Nem állítom, hogy tapaszta­­lataim általános érvényűek. Sőt! Szeretném, ha ti is feltennétek magatoknak sok-sok kérdést. . . amelyek a szerelemmel k­apcso­latjából, szépségéből latosak, és megpróbálnátok rá­­szerelem? üresebbek, szegé­­ny^ válaszolni. Ez a téma mind­kopasz vagy túlságosan öreg. Ha úgy jön, még a kezedet is megkérik. Sok lánnyal jártam egy­­időben. Nem kötődtem egyik­hez sem, ha meguntam valame­lyiket, otthagytam, és kös­,­nyebbek lettünk-e valami na­ nyájunkat érdekel, és ne is i­e­ Most csak egy lánnyal járok, gyen fontossal, az egymásért részeljétek azt mondani, hogy de annyit kínlódok, hogy az vívott küzdelemmel, az egymás­ gem­mi közötök hozzá, már embertelen. Szimatolok u­­ért éléssel? Fucsa kérdések, tu­tána, gyanúsitgatom, mocskos döm. Talán térdetem, de az is Várjuk leveleiteket. Hogy dolgokat sejtek körülötte, pedig meglehet, hogy azok tévedtek, megkülönböztethessük tudom, hogy én vagyok a gyá- akik csak úgy meggondolatlan levéltől, rajzoljatok rá, a többi mond­va. Nem merem kiszolgáltatni m­i „megdobtak“ a válaszukkal, juh, egy szívet... magamat neki a múltam miatt, mert félek, hogy megaláz. At­tól tartok, hogy korán elpusztí­tottam magamban valamit, a­­m­ire más feltétlenül szükségem lenne. — Én nem merek járni se­ Olyasmikről beszedek, amiktől Nyitrai Húskombinát dolgozó­ csütörtököt kineveznék afféle > ^ ...nmhnfvnk? várhatom, hogy a tinédzserek én megijedek. Nem tudnék­­ szama­relmesek lenni, csak lassan kép­telenek lesznek rá, fáradtak. — Nincs időm a szerelemre... Először csak jópofa bemon­dásnak szánják, és csak később veszik észre, mennyire igaz, a­­mit mondanak. Életünk ritmu­sa megfelel századunknak. túlműszakiasított Mindenre futja az időnkből, csak a legfonto­sabbra nem, az érzelmekre. Végtelenül okos tudósok meg­próbálták már az érzelmeket is engedelmességre bírni. Undorí­tó! A rideg képleteknek enge­delmeskedő emberek viszonyát atomszerelemnek nevezték. De vajon embereknek nevezhetők-e még azok az élőlények? Nem hiszem. Ugyanúgy nem hiszem el azt sem, hogy jövője lehet egy olyan gépnek, amely a be­léjük táplált emberi érzések a­­lapján futószalagon hozza ös­­­sze a házastársakat. A szere­lem mint érzés nem pusztulhat ki az emberekből, de szenved­het sérüléseket.­­Is­rván szólva alkalmazkodh­­at a korhoz. ELSŐ RIPORTALANYAI A legnagyobb kívánság: A VILÁGBÉKE MEGŐRZÉSE MONDOK GÁBOR n^gdíjas A Dunajská Streda-i (duna­­szerdahelyi) járás fiataljai tud­ állandóan fiatalokat, mintha köztük élne... — Igen. Megbecsülnek ben­nünket, és ez nagyon jó érzés. Szeretek kíszéjük járni, mert a velük töltött órák meggyőznek arról, hogy a céltam, értelmes és szép cél volt. Államunk is messzemenő­en gondoskodik rólunk, öregek­ről. Tavaly emelték az alacsony nyugdíjakat, és épp a múltkor olvastam, hogy az idén ismét várható valamilyen emelés. I­­lyen nyugodt és anyagilag biz­tosított öregségről valamikor még talán álmodni sem mertem volna. — Mit jelentett ön számára az elmúlt év? — Városunk vezetői megkér­— Ismertek középiskolás ko­rok, hogy vegyek részt Duna- radiról. Akkor mindig éjfélkor szerdahely közélete irányítása­ ültél a tankönyvekhez. Nyilván is bevált ez a tanulási mód­szer? — Furcsán hangzik, de mint­ha a főiskolán nem lenne ak­kora hajtás. Futja az időmből mindenre. Sokat olvasok, tanu­lok, sőt sportolok is. És ka­paszkodj meg: a SZ­ISZ-minntá­­ról sem mondtam le. — Hát ez csodálatos! De mi­vel foglalkozol legfőképp? —• Jelenleg a beszámítókkal és vizsgákkal. De ha ezeken túlnézek, akkor elsősorban az i­­rodalomról kell szólnom. Sokat tanulok, és magam is próbálga­tom az erőmet, tu­dod, sok fia­tal azt hiszi, hogy a világot csak azzal lehet megváltani, ha a versük egy központi lapban lát napvilágot Én a Csallóköz­be, a dunaszerdah­elyi járási lapba küldözgetem a „monda­nivalóm“. Itt sem ment azon­nal minden. A szerkesztők so­kat foglalkoztak velem, biztat­tak. Kifogásaik is voltak, miért is tagadnám? De biztattak a komolyabb munkára, és amikor átadtam, óriási örömömre talál­tak benne valamit, amire azt mondták: ez eredeti hang. Szá­momra eddig ez volt a legfan­tasztikusabb honorárium. Kell ez a biztatás, mert nagyon sok fiatal tehetség kallódik el kellő támogatás hiányában. — Eddig csak az iskoláról és az irodalomról beszéltél. Bizo­nyára velük kapcsolatosak új évi terveid, kívánságaid is­ ban. Sokáig töprengtem azon. — Tudom, hogy küzdelmes hogy képes­­ lennék-e ellátni és hányatott életet élt. Ennek egy igényes funkció feladatait, ellenére sikerült mindent elérnie. Ma mindenütt nagyok a köve- Van-e konkrét elképzelése az telmények, az emberek különös 1976-os évről? sen sokat várnak a közéleti — Egy kívánságom van. Az­­személyektől, és sajnos, én már éltem két háborút, és a pusztí­­ts.in. magamban elég erőt a tász a legocsmányabb emberi­­e , ame­l­y az­ feladatok megoldásához, cselekedetnek tatom. Szeretném. Ez nem megfutamodás, hanem ha a mai fiatalok minden ere­csak a teherbírásom és az erőm­jükkel küzdenének a világ­béke mérlegelése, megőrzéséért _____________ _________ ___ ^ LELKES VINCE főiskolás — Tudod, itt a főiskolán na­gyon nehéz valakivel az iroda­lomról beszélgetni Talán el sem hiszed, de sok fi­atal közül csak egyet érdekel a mai iro­dalom. Többségük a klasszikus kor hívei. Sőt! Ismerek olyan főiskolást is, aki indiánregénye­ket olvas. De te a terveim iránt érdeklődtél. Vannak példaképe­im: Duba Gyula, Zs. Nagy La­jos, Bereck József, Szigeti Zlász­­ló, de azért nem szeretném ő­ ket utánozni. Tanulással, kitar­tással fogom megvalósítani a terveimet. Eddig sok mindenbe belefogtam. Emberekkel ismer­kedtem, és megszerettem őket. A célom még távol van, kizárt dolog, hogy az idén elérjem, de jó lenne megállapodni, mert azt már tudom, hogy mi az, ami­vel foglalkoznom kell: szeret­nék sokat írni és jól. Már 1076 szilveszterére gondol HLAVATY MIKLÓSNÉ, a ha a „húsosok“ mondjuk a m­ertelenre vetkőzni egy fiú e- Hazánkban évente emeik a­ Hozzáállás kérdése az e­lőtt, és azt sem tudom elhin­­dik a húsfogyasztás. Többet frász, és szerencsére ezen se­nt, hogy csak ennyiből áll a termelünk és többet fogyass­ változtatni, sőt szükséges a gyerekek nevelése, szerelem, tuk. Nálunk az üzemben nincs mind-mind egy reális cél tar Riadtan figyelem az újságok megállás. Munkatársaimmal Oj évi kívánságom? Az­­tozékai. És én örömmel látok szívügyi rovatait, amelyek nem­ sokszor csak ámulunk azokon hogy 1978 szilveszterekor kis- majd minden olyan munkám­zsegnek a „mit tegyek, hogy a példákon, amelyeket az új­ lányommal és férjemmel már hoz, amely 1-2 centivel te szeressen" típusú levelektől. Tu- Ságok közölnek a munkaidő az új házban koccintsunk az oább visz az élet útján. dóm hoffv sok az egymásra ta­ kihasználásával kapcsolatban, egészségre, a békés-boldog hTu­fi, de nL^S az^k Mi lenne, ha mi is úgy visz a­ napokra. És az is, hogy ele­sem ,akik várlviink sze­ nyúlnánk a munkához, mint gedett legyek a munkámmal, ’ ■ -­­ ■ azok, akiket bírálnak? Hány ugyanúgy a mesteremnek se család asztalára nem kerülne legyen ellene kifogása, hús szombaton és vasárnap. Hogy a lakások otthonok legyenek TURCAN károly munkás „Jövőre 28 éves leszek, és majd nagyapának szólítanak. Talán ez az egy dolog fáj majd, a többi, a tennivalók, a A Mi vár rám az új évben? Bratislavai Magasépítő Vállalatnál dolgozom. Napon­ta beszélgetünk arról, hogyan lehetne jobban és gyorsabban dolgozni. Fél évvel ezelőtt kapcsolódtunk be a Zlobin -mozgalomba, és az első ered­mények már két hónappal ez­előtt már meg is mutatkoz­tak. Az első átadás zökkenő­mentesen zajlott le, a kisebb hibákat úgyszólván órákon be­lül eltávolítottuk. A lakók az eredetileg kitűzött időpontban költözhettek új otthonukba. A jövő év a pártkongres­­szus éve. Tett a vállalat is fel­ajánlásokat, tett a mi brigá­dunk is. Feleségemmel és na­gyobbik fiammal egy évig a szüleimnél laktunk, és a sa­ját bőrömön tapasztaltam, hogy mit jelent az ha vala­kinek nincs lakása. Ezért minden erőmmel azon leszek, hogy a vállalt kötelezettsége­ket teljesítsük. Van egy ki- Színhely: Zöldsége­sbódé a bra­­vánságom is, szeretném ha a tislavai Piac téren. Csúcsforg a­­lakásokból, amelyeket felépí­­teni, miközben a hőmérő­sí­tünk, mielőbb meleg otthonok husz öt fokot mutat. v állnának. — Parancsol? Öt perc története — Igen, öt percnyi időt ké­rek. — Csúcsforgalomban? — Miért, ilyenkor talán drá­gább? — Természetesen! Nemcsak az én időmet lopja meg, hanem i/.okét is, akik m­aga mögött ülnak. — h­a elfogadja, akkor mun­kával fizetünk az idejéért... — Beáll a pult mögé? .Jó, ,/eretem a kabaré­!... — Mit j­ ár az új évtől, Ga­­pi? — Befejezem az iskolát, és az is m­eglehet, hogy az ősszel már máskép­p fognak hívni... V­an egy kívánságom is: szer'e­tnék végre leg­alább egy türelmes és vidám ves­ őre ak­adni. — Tagja az if­jús­ágs­­z­erve­zetnek. Elégi­deli a szerv'czei te­vékenységével? — Magammal nem vagyok megelégedve, mert csupán elfo­gadom mások ötleteit. di­ tet­szik, amit csináli­nk, m­áskép­p nem járnék a klubba IRT­A­K: ZACSEK Erzsébet KOVÁCS Éva SOMOGYI Ildikó MAZSAR G.ABI elárusító I

Next