Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-03 / 27. szám

I Június 22-24-én rendezték meg a csehszlovákiai magyar dolgozók XXIV. országos kul­turális ünnepélyét Gombaszögön. Részletes beszámolót az eseményről lapunk követ­kező számában hozunk. Fotó: Prandl Sándor ám ismerem a fesztiválok légkörét. Nemcsak én, olvasóink közül többen is. Részt vettem számos járási ifjúsági találkozón, országos fesztiválon, sőt még egy VIT-en is, és ta­paszta­latból mondom, hogy a fesztiválok hangulata visszaadhatatlan. — itt énekelnek, amott táncolnak, egy utcával odébb meg éppen zsákbanfutás van, a sportstadionok lelátójának közönsé­ge hol az egyik, hol a másik táborhoz tartozó versenyzőt buzdítja. Minden feszti­XXVIII. évfolyam 1979. július 3. Ára 1,— korona vált a fiatalok tesznek mozgalmassá. Vi­dámmá és hangulatossá. Ma befejeződött hazánkban a csehszlo­vák-szovjet fiatalok fesztiválja. Egy hetet­­­ töltöttünk velük, Másával és Szerjozsával, Nyinával és Iljával, valamint a többiekkel, akiknek legfeljebb csak a nevüket jegyez­tük meg, sok esetben még ezt sem, hi­szen az idő rövidsége miatt csupán néhá­­nyukkal kötöttünk szorosabb, őszinte ba­rátságot, évekre szőlőt. (Folytatása a 4. oldalon) 1 -SS H­­« ^ fi , '« -TIO O ;SVb oo.; BELEKÓSTOLNI AZ ÉLETBE Két héttel ezelőtt érdekes levelet kaptunk a szerkesztőségbe. A kislány, aki írta, 17 éves, és kéri, sürgősen foglalkozzunk a serdülőkorúak „fo­gaival“. De ha nem is foglalkozunk velük, ő ak­­kor is elmegy nyári építőtáborba. Olvasónk problémája abból adódott, hogy szülei nem akarták elengedni osztálytársaival idény­munkára. „Féltenek... — írja levelében —, és megtiltották, hogy otthon egy szót is szóljak szün­idei programomról. Majd ők megszervezik. Hát nincs nekem jogom a szabad időmhöz?“ Ica — így hívják a kislányt — szülei bizonyá­ra tudják, mitől féltik lányukat, én csak sejtem, annyit viszont mondhatok, hogy alaptalanul. Rossz forrásból ered a tapasztalatuk, az építőtáborok a diákok nyári szünidejének legfontosabb „tantár­gya“, értéke a meghitt osztályfőnöki órák bálvá­nyosa, és aki csak egyszer is részt vesz egy ilyen táborozáson, annak utána már üres a szünideje egy háromhetes építőtábori munka vagy szakmai gyakorlat nélkül. Ez az, amire a tanárok azt szok­ták mondani: életkóstoló. Annak ellenére, hogy az építőtáborok szervezői a SZISZ-szel karöltve igye­keznek minden szükségeset biztosítani a diákok­nak, szeretném hangsúlyozni, hogy nem az össz­komfortba, a kényelembe kóstolnak bele, hanem a hétköznapi kemény munkába, ahol megtanulhat­ják, hogy a kenyérkeresés a világ legnehezebb dolga. Tudom, hogy nincs jogom beleszólni tizenhét é­­ves levélírónk szüleinek döntésébe, ezért csupán egy kérdést teszek fel nekik. Ki segítsen aratás­kor, ki főzze be azt a rengeteg gyümölcsöt, ami többek között az önök kertjében is megterem, ki segítsen az idénymunkákban, ki álljon be helyet­tünk, szabadságoló munkások helyett a gyárak szalagjaihoz, ha nem diákjaink, többek között Ica is?! Zácsek Erzsébet \

Next