Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
BOTRÁNY A LÁTHATÁRON MEGVÁSÁROLTÁK-E AZ OLASZOK A VB EGYIK MÉRKŐZÉSÉT? Az a gyanú érte a hivatalos labdarúgó-világbajnokot, Olaszország válogatottját, hogy a spanyolországi mundiaton valaki megvásárolta számára a Kamerun elleni mérkőzést. [Mint ismeretes, ennek a mérkőzésnek az eredménye 1:1, tehát döntetlen volt. — Ránk most bizonyos körök erős nyomást gyakorolnak, azt akarják, hogy többé egy betűt se írjunk erről a botrányos esetről — jelentette ki Roberto Chiodi, az az újságíró, aki ezt az egész botrányt felfedte. Roberto Chiodi és egy másik újságíró, Oliviero Bedha, annyi anyagot gyűjtött össze, amennyi egy könyv kiadásához szükséges. A kéziratokat átadták a Ferrinelli kiadóháznak, ott a könyvet ki is nyomtatták, a szerzőknek kifizették a tiszteletdíját, de az utolsó pillanatban valaki intézkedett, hogy a könyv ne kerüljön az olvasók kezébe. Most minden a római városi bíróságtól függ, csak az döntheti el, hogy megjelenik-e a könyv szabad árusításban. Felvetődött a kérdés, ki is az a Chiodi, s van-e neki bármilyen köze a sporthoz, labdarúgáshoz. Íme, mi derült ki: Chiodi a bírósági krónikát szerkeszti a Republicca nevű római napilapban, illetve korábban más lapokban. De van valami köze a sporthoz, gyermekkora óta szereti a labdarúgást. Ma is tagja az olasz újságírók labdarúgó-válogatottjának. Tizenegy éves korában, Cataniában, annak a klubnak a kölyökcsapatában játszott, amelyet Bearzot, az olasz labdarúgó-válogatott mai szövetségi kapitánya edzett. — Őt mindig tiszteltem. Ma is. Ö nemcsak a focira tanított meg, hanem arra is, hogy a játékban a becsületesség a legfontosabb erény — mondta Chiodi. Az Epoca képes újság több hónapos nyomozást folytatott a híresztelésekkel kapcsolatban. Az említett lap hamarosan nyilvánosságra hozza az ügy részleteit. Ezekben a cikkekben állítólag magas rangú kameruni személyiségek is megszólalnak majd. A titkolózások ellenére egyes részletek máris kiszivárogtak, az egyik ilyen Philippe Koutounak, a kameruni titkosszolgálat magas rangú tisztségviselőjének a nyilatkozata, aki elmondta, hogy az 19R2. június 23-án Vigóban 1:1-re végződött összecsapás után megbízatást kapott, hogy vizsgálja ki ennek a döntetlennek a furcsa körülményeit. A kameruni válogatottban ezen a mérkőzésen hat amatőr és öt profi szerepelt, közöttük az európai hírnévnek örvendő Milla és N’Komo is. Állítólag éppen ők ketten adták el az egyik pontot, amiről Koutou a következőket mondta: “ Azok, akik pénzt fogadtak el, később be is vallották tettüket, köztük van Milla, N’Komo és még három játékos. Feltűnt nekünk akkor, hogy noha a döntetlennel kiestünk a további versengésből, egyes labdarúgóink nagyon is elégedettek voltak. Arra a kérdésre, hogy erről tudtak-e az olaszok, Koutou így válaszolt: — Természetesen, hiszen a közvetítő egy olasz volt, aki közel állt a szakvezetőségünkhöz is meghitt barátságban volt Millával és N'Romóval, akik az idő tájt a korzikai Bastiában játszottak, ahol a szóban forgó olasz is élt. Az Epoca újságíróinak ez az ember beismerte, hogy a találkozó előtt beszélgetett egy igen elegáns személlyel, aki nagyon odavolt, hogy a Kamerun—Olaszország összecsapás döntetlenül végződjék. Ezekre az állításokra élesen reagált Enzo Bearzot olasz szövetségi kapitány, aki többek között ezeket mondotta: I — Inkább elveszítek egymás után 1000 mérkőzést, mintsem hogy valami hasonlóhoz folyamodjak. Mind a 87 találkozó, amelyen az olasz válogatottat vezettem, mentes volt az ilyen mesterkedésektől. Szavamat adom rá, hogy a világbajnokságon aratott diadalunkat sportszerű eszközökkel értük el. Egyesek azonban, úgy látszik, szívesen a sárba tipornák tekintélyünket, válogatottunkat, és ezért úgy vélem, hogy az UEFA-nak is közbe kellene lépnie. N’Komo, a kameruni kapus azt állítja, hogy a pénzről mit sem tud, azt a kameruni válogatott vezetői és az edző, Blagoje Vidinics osztották el egymás között. A két olasz újságíró ellen eddig senki sem emelt vádat, noha mindenki arról beszél, hogy azonnal le kell tartóztatni őket. Chiodi még elmondta, hogy nemcsak Blagoje Vidinics, a kameruni válogatott jugoszláv edzője keveredett bele a botrányos ügybe, hanem még két másik jugoszláv személy is. A legújabb hírek szerint dr. Nitto Palma, a római ügyész helyettese vizsgálati eljárást indított annak kiderítésére, hogy a Kamerun—Olaszország labdarúgómérkőzés eredményét előre megvásárolta-e valaki. Francesco Rulelli, az olasz parlament radikális párti képviselője az, aki feljelentést tett egyelőre ismeretlen személyek ellen, akik nyerészkedés miatt visszaéltek hivatali megbízatásukkal, több embert megvesztegettek. Dr. Palma elsőként azt a két újságírót hallgatta ki, aki eddig erről a botrányos ügyről írt az olasz lapokban. Ezek a tanúk a bíróság rendelkezésére bocsátották több mint hatórás filmanyagukat a kazettákban. Az újságírók igen jó hangulatban hagyták el a bírósági épületet. Csak annyit jelentettek ki: ők eddig egyetlen helyen sem írták le azt, hogy ezt az „üzletet“ az Olasz Labdarúgó Szövetség funkcionáriusai ütötték volna nyélbe. Közben az egyik tanú — eddig még nem hallgatták ki — kijelentette, hogy az egész ügyet az olasz válogatott szurkolói vállalták és intézték, s több idegen állampolgár szolgálatát is igénybe vették, s itt utalt arra, hogy az egyik idegen éppen Blagoje Vidinics, aki korábban több évet töltött Kamerunban mint az ottani labdarúgó-válogatott edzője. A vizsgálat tehát megkezdődött. Egyidejűleg két vonalon: az egyiket a FIFA folytatja, a másikat pedig az olasz főváros igazságügyi szervei. t • Maja, emlékszik még a romániai tornára? — Emlékszem, hogyne emlékeznék. Romániába édesanyámmal, Nelli Pavlovnával utaztam, s mivel nem akartam lemaradni a tanulásban, egy halom könyvet is vittem magammal. Lehetséges, hogy éppen azért igyekeztem lejátszani minden mérkőzésemet függők nélkül, hogy a szabadnapokon tanulhassak. • Édesanyja minden tornára elkíséri ... — Édesanyám a legnagyobb támaszom, pszichológusom, orvosom. Végeredményben a Grúz SZSZK érdemes sakkedzője, közvetlen barátnőm, nélküle el sem tudnám viselni a sakkvilágbajnoki címért folyó küzdelem mérhetetlen terhét. • Elégedett-e a döntő volgográdi szervezésével? — Nagyon elégedett vagyok. A város, amely pedig nem rendelkezik nagy sakkhagyományokkal és tapasztalattal, nagyszerűen látta el nem könnyű feladatát. • Szakmai szempontból szerzett-e újabb tapasztalatokat? — Feltétlenül. A felkészülés során az edzőkkel való közös munka nagyon gyümölcsözőnek bizonyult. Időnként teljesen átértékeltük beidegződött sakkszokásaimat. A Gennagyij Kuzmin nemzetközi nagymesterrel való kapcsolat megváltoztatta sakk-világnézetemet, remélem, jobb irányban. • Sokan azt mondják, hogy egy okos nő tudat alatt bosszúságot vált ki a férfiakban. Minek is sakkoznak a nők? S ráadásul újabban a férfiak legyőzésére törekszenek... Ön például több férfiversenyt is nyert. Mi a véleménye azokról a férfiakról, akiket legyőzött? . — Sokkal jobb, mint azokról, akiktől kikaptam... Nyilván hallották, hogy létezik „Vera Mencsik-klub“. A klub könyvébe bekerül azoknak a nagymestereknek a neve, akiknek a „sakkönérzete“ csorbát szenvedett a nők elleni tornákon. Nos, én arra törekszem, hogy ne legyenek ilyen klubok, s a nők győzelme férfisakkozó fölött ne számítson szenzációnak, hanem legyen természetes. Férfi nemzetközi mesteri címem van, s az a vágyam, hogy megszerezzem a nagymesteri címet. Úgy gondolom, sok olyan sport létezik, ahol a nők összemérhetik tudásukat a férfiakkal. Nagyon boldog lennék, ha a világon annyi női sakkozó lenne, mint férfi. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy férfiak is kivegyék részüket a házi munkából... • Maja, igaz, hogy Grúziában a menyasszonyok nászajándékként Rusztaveli hős eposzát, a Tigrisbőrbe bújt daliát és egy készlet sakkot kapnak? — Igaz, de hozzá kell tenni, hogy ez egy menyasszonynak elég kevés. Komolyra fordítva a szót, az ősi játék nemcsak népszerű Grúziában, tekintélyes állami támogatást is kap. A köztársaság vezetősége ugyanis nagy gondot fordít a sakkozás fejlesztésére. Ennek a bizonyítéka a megannyi klub, a fiatal sakkozók ezrei, akik minden feltétellel rendelkeznek tehetségük kibontásához. Lehet, hogy ez magyarázza a grúz női sakkiskola fölényét. Különben köszönettel t tartozom földijeimnek, minden ismerősnek és ismeretlennek országunk bármely zugából, akik gratuláltak győzelmem alkalmából. Elolvastam például Nana Hvedelidze levelét, s könnyes lett a szemem. A kislány arról ír, hogy hozna nekem virágot, de nem tud mozogni, az én győzelmem azonban erőt kölcsönöz neki. Újra és újra elolvasom a levelét, de nem bajnokként, hanem immár mint jövendő orvos. • Tudjuk, hogy a tbiliszi orvosi egyetem ötödéves hallgatója. Könnyen megoldja-e a feladatot, hogy a versenyzés mellett tanul, vizsgázik? — Nem. Ez nagyon nehéz. Kellemetlen érzés, ha valamit nem tudok, s netán nem sikerül letenni a vizsgát. Tőlem mindenki sikert vár. • Milyen szakot választ? — Valószínűleg kardiológus leszek. Igaz, efelől egyelőre kevés ismeretem van. De szeretném például, ha „megmenthetném“ két edzőmet, amikor a játszma kedvezőtlen állásnál függőben marad. Olyankor gyakran mondják nekem: „Maja, mit csinált? Mindjárt szívinfarktust kapok.“ Humorral igyekeztünk mindig egymást gyógyítani, s a vesződséges elemzéshez csak azután fogtunk hozzá. • Mi a könnyebb: megnyerni vagy megvédeni a világbajnoki címet? — A győzelem ünnep, amely azonban nem tart soká. A sportban ez már egyszer így van, hogy minden győzelem előbb-utóbb történelemmé válik. A győzelem egyúttal kötelezettség, ezért nehezebb megismételni. • Milyen érzés fogta el a világbajnoki győzelem után? — Először örültem, hogy minden ilyen szerencsésen végződött. Aztán jöttek a gondolatok, hogy már 1986- ban meg kell védenem a világbajnoki címet és arra idejekorán fel kell készülni. • Jár-e diszkóba? — Ahhoz már nem vagyok elég fiatal, elmúltam huszonhárom éves. Van azonban más szenvedélyem, amelynek szabadidőmet szentelem,ez a történelem, irodalom, különösen az ókori irodalom. Talán emiatt fogtam hozzá a görög nyelv tanulásához. Szerencsémre Görögországban lesz az idén a sakkolimpia. Remélem, nemcsak jól fogok játszani, hanem gyarapíthatom a nyelvtudásomat is. • Mi a véleménye a divatról? — A divat olyan gyorsan fejlődik és változik, hogy a sakkasztal mellől képtelen vagyok vele lépést tartani. • Boldog? —• Nagyon szeretném azt mondani, hogy igen. Egy valami mégis zavar. Az 1988. évi világbajnokságra máris meg kell kezdenem a felkészülést, mert az talán még nehezebb lesz. M. J. A trónfosztás elmaradt CSIBURDANIDZE harmadik koronája Amikor a Szovjet Sakkszövetség tíz évvel ezelőtt a romániai Brassóban rendezett női sakktornára elküldte a nevezést, a szakértők fejcsóválva fogadták, hogy az erős mezőnybe egy ismeretlen, tapasztalatlan, rom éves kislányt jelöltek. Hamarosan megtanulták azonban a tizenhat évét, mert Maja Csiburdanidze, az a bizonyos tizenhárom éves kislány fölényesen megnyerte a tornát, és a szerzett pontok tekintetében rekordot állított fel. Azóta már az egész világ ismeri a nevét, mert egymás után háromszor — utoljára az elmúlt napokban — ült fel a női sakkvilágbajnoki trónra. Sokan sajnálják, hogy a Maja Csiburdanidze — Irina Levityina párharc a Karpov — Kaszparov férfidöntővel egyidőben zajlott, és emiatt kissé háttérbe szorult. Pedig ez az összecsapás is színvonalas küzdelmet hozott. Az eredmény is változatosan alakult, és a védő csak a hajrában kerekedett felül kihívóján, Levityinán. Maja Csiburdanidze a 13. játszmában szerezte meg a cím megvédéséhez szükséges 8 pontot. A 14. játszma döntetlent hozott, így Csiburdanidze 8,5:5,5 arányban nyert. Győzelme után, amely a világbajnoki cím megvédését jelentette, sok-sok kérdést intéztek hozzá. I Ha valaki Gellén (Holice na Ostrove), ebben az 1800 lakosú csallóközi községben a sportélet iránt érdeklődik, először nem kis büszkeséggel megmutatják neki a pompás stadiont, hozzátéve, hogy közös erővel építették. Gyepszőnyege tökéletes, túlzás nélkül vetekszik a világ legnagyobb stadionjainak gyepével, lelátója alatt pedig többszáz néző kényelmesen ülve nézheti a találkozókat. A lelátó alatt öltözők, mosdók, klubhelyiség áll rendelkezésre, minden, ami egy egyesület jó működéséhez szükséges. S a gellei sportegyesület most több mint fél évszázados fennállása óta legnagyobb virágzását éli. A sportszervezet elnökének, Molnár Ottónak a szavai szerint mindez a megfelelő gondoskodás, a község és a szövetkezet elöljáróságának köszönhető. Cséfalvay Tibor, a pártalapszervezet elnöke, Kmotrik Ferenc mérnök, a hnb elnöke vagy Mészáros József elsz-elnök mindig élénken érdeklődik a sportszervezetben uralkodó viszonyok iránt. A hnb tanácsának nem múlik el egyetlen ülése, hogy ne kerülne szóba a sportélet. Sőt, még a pártalapszervezet is napirendre tűzi időnként a sportszervezet munkájának kérdését. — Valóban nem panaszkodhatunk a feltételekre — mondja az egyesületi elnök. — Minden segítséget megkapunk. Ezt a szép stadiont is ezzel a támogatással és közös összefogással hoztuk létre. Az idősebbek emlegetik is, hogy még soha ilyen virágzó nem volt Gelle sportélete, mint most. Bűnös dolog lenne, ha nem használnánk ki kellőképpen az adott lehetőségeket. Virágzó sportélet Szerencsére Gellén kihasználják. Az első számú sport természetesen itt is a labdarúgás. A csapat csak három éve került fel a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási labdarúgó-bajnokság II. osztályába, de azóta állandóan előkelő szerepet játszik a nyugati csoport mezőnyében. Tavaly a második helyen végzett, most, az őszi idény után a tabella élén telel át. Nem is titkolják, hogy feljebb akarnak jutni. — Remek együttes jött most össze — lelkesedik az egyesületi elnök. — Egy idő után először az egész keretet saját nevelésű játékosaink alkotják, s képesek szívvel-lélekkel küzdeni a falu dicsőségéért. A legjobb, hogy valamennyien fiatalok, a korátlag huszonkét év, de van köztük négy tizenhét éves srác is. Máris olyan ügyesen mozognak, mint az idősebb tapasztalt játékosok, s mi lesz, ha beérnek. Azt hiszem, most végre sikerül feljebb jutnunk, az általános légkör is kedvező hozzá. Sajnos, megtudtam, hogy az ifjúsági csapatról, amelyik ugyanabban az osztályban játszik, már nem mondható el ennyi sok jó. Alig-alig tudnak összeszedni egy csapatra való játékost, akkora az érdektelenség. — A mai gyerekeknek annyi a szórakozási lehetőségük, hogy valahogy nincsenek oda a fociért — véli Malnár Ottó. — Mondják is az idősebbek, hogy bezzeg, ha nekik ilyen eszményi lehetőségeik vannak, megmutatták volna. Reméljük azonban, hogy a felnőtt csapat sikere a fiatalabb nemzedéket is magával sodorja. Persze, a tagok és a lakosság részéről is egy kicsit több támogatást várnánk. Meglehetősen passzívan viszonyulnak a sporthoz. A vezetőség tagjai szép összhangban dolgoznak, de rajtuk és a község elöljáróságán kívül alig-alig akad valaki, aki segítene a sportmozgalmi munkában. Nem értem ezt a közönyt, mert végeredményben az egész község jó hírén munkálkodunk, és azt akarjuk, hogy mindenki kedvére sportoljon, vagy hasznosan, kellemesen töltse az idejét a sportversenyeken. Gellén ezt nemcsak szóban, hanem a gyakorlatban is igyekeznek megvalósítani. A minap fejezték be a teniszpálya építését. Nyomban spartakiádtornát rendeztek rajta. Szólni kell a női kézilabdacsapatról, amely Major Dezső irányítása alatt szorgalmasan készül, hogy jövőre benevezhessen a rendszeresen folyó bajnokságba. Ezzel tovább gazdagodik Gelle amúgy is virágzó sportélete. PALÁGYI LAJOS