Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
Van miről tárgyalnunk2 Mikro-inform XO ^5 A Thália bemutatója kapcsán 6 Leltár 19883 Van-e még öt percünk?4 Rocklaboratórium8 Eddig! És tovább?9 A rekordok könyvébe valók 12 Olvasótól, olvasóknak Ismét Itt egy új év. Ismét itt a lehetőség elsuttogni az ezerszer megfogadott ígéreteket, hinni abban, hogy tán épp most, épp ebben az évben sikerülni fog a végtelen búcsúzások és visszatérések sodrásában önmagunkra találni. Tán ez lesz az az év, amikor nem kell könnyeznünk a világatlasz fölé hajolva és reménytelenül elmondani: Ne romboljatok! Tán már elindult valahol útjára az a fénysugár, amely képes lenne szétfeszíteni az emberek közötti jégtömböket, s megszüntetni a Tóth Árpád-i vászonterítős magányt Tán ez lesz az az év, amikor fölkereshetjük egykori tanárainkat, s elmondhatjuk nekik. Ha büszke is a világ, megvan benne az a gyöngyszemnyi értelem. Igazság, amelyről olyan szépen tudtak beszélni, s ma már a földön eggyel több olyan ember él, aki ezt megtalálta. Tán ez lesz az az év, melyben meg tudunk hajolni önmagunk előtt, kimondva azt az egy szót: Tisztellek! Bele tudunk nézni a tükörbe anélkül, hogy megrettennénk önmagunktól. Emberi kapcsolatainkban nem várunk arra, hogy beteljék a pohár, hanem biztos kézzel kiöntjük az eddig felgyülemlett méregkeveréket olyan helyre, ahol senkinek sem árthat, s a poharat tisztán tesszük az asztalra, hogy abból mindenki ihassék, aki éppen szomjazik a megértésre, szeretetre, támaszra. Tán éppen most sikerül. Ehhez kívánok én erőt. A sötét helyett világosságot. Kívánom, hogy rohanó másodperceink nőjenek egy hosszú évvé, mely tele van gyöngyöző örömökkel, mosolyokkal, soha nem látott virágokkal, olyan kezekkel, amelyek akkor is a felszínre emelnek, ha már a mocsár bűzös terhét érezzük magunk fölött, a amelybe akkor is lehajolnak értünk, ha már ránk bánat és tehetetlenség véres tömege készül letelepedni. Azt hiszem, azért egy kis szenvedés is kell az embernek. Azért, hogy csiszolódjék énünk, hogy a láthatatlan sár és apró rögök, amelyeket mivoltunk hosszú vándorútján szedtünk össze, leperegjenek, s maradjon a tükörsima álom. Kívánom, hogy gondolataink ötvözete csak jól szolgálja. Ne akarjunk mindenáron világi míntosszá válni. Legyünk önmagunk mítoszává, önmagunk élő, lélegző mítoszává, amely valóbb s igazabb mindennél. így tán sikerül szeretnünk mindenkit: téged, őt, titeket, őket és engem is éppúgy, mint a többi milliárdot, hisz éppúgy taposom az izzó láva-, gáz- és kőtömeg összeölelkező elemeit, a Földet, éppúgy reszketek, mint te, ha bántani akarnak. Balog Beáta Tettekben gazdag legyen az új év Egy év tanulságaitól megokosodva, az új évi jókívánságoktól elrugaszkodva, mindnyájan egy fontos, nem könnyű, de annál izgalmasabb évnek nézünk elébe. Elsősorban az ifjúságot érintő társadalmi folyamatok — amelyeknek tanúi lehetünk — jónak jelentős feladatokat a SZISZ minden tagjára. Megtisztelés és kihívás számunkra, hogy a CSSZSZK kormánya bizalommal fordul az ifjúsághoz a gazdasági átalakítás céljainak elérésében. Tény, hogy ezáltal társadalmunk tág teret ad ahhoz. Ifjúsági Ifjúság önmegvalósításatörvény készül, amely meghatározza az ifjúság helyét a társadalomban. Megvannak tehát a feltételek ahhoz, hogy aktívan vegye ki a részét a munkából az ifjúság és a SZISZ. A SZISZ IV. kongresszusától több mint egy év telt el. Ez az időszak nem kis mértékben tette próbára szervezetünk életerejét. Sok esetben bizonyítottunk, helytálltunk. Nem célom aprólékosan elemezni a sikereket, csak leszögezem, hogy egész sor tiszteletet érdemlő eredményt értünk el, jó néhány kiváló szisz-tagunk van. De sajnos vannak köztünk még sokan olyanok is, akik eddig nem váltak sem szervezetünk, sem a társadalom mozgató erejévé. Az egy éve kitűzött feladatok közül nem mindet sikerült megvalósítani. Mindenekelőtt a szervezeti életben és annak megszervezésében elkövetett régebbi és újabb keletű hibák az okozói a különböző területeken jelentkező gondjainknak. Nem szándékom az aktivitás-passzivitás párhuzamos elemzése sem. Ezt minden fölösleges részletezés nélkül, mindenkinek a saját énjével, saját alapszervezetében kell elemeznie. Egy azonban bizonyos: minden dolgozni, szórakozni, tenni kívánó fiatalra szükség lesz a SZISZ-ben az új évben is. A SZISZ SZKB 5. ülésén kidolgozta 1989-es programját, amelyben elsőrendű feladatként jelöli meg az évzáró taggyűlések és konferenciák sikeres megvalósítását, és olyan kitűzését, amelyek növelik programok szervezetünk tekintélyét. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szabadidő hatékony kihasználásának. Fő feladatként kezeljük az ifjúság szociális kérdéseinek megoldását, a lakáskérdés enyhítését. Foglalkozunk a diákság gondjaival, a felvételik objektívvé tételével, az ifjúság elhelyezkedésével. Gazdasági lehetőségeinkhez mérten kevesebb lesz a központi rendezvény. A megspórolt eszközöket az alapszervezeteknek folyósítjuk, így több időnk és pénzünk lesz hozzájárulni alapsejtjeink munkájának javításához. Munkatervünkből nem hiányzik XIII. Világifjúsági Találkozó méltó előkészítése és a Pionírszervezet megalakulása 40. évfordulójának megünneplése. Ezek a céljaink — nagy vonalakban felvázolva — csak úgy érhetők el, ha magunk is kivesszük részünket a szükséges gazdasági alap megteremtéséből. Természetesen akkor is, amikor a munkahelyen, az iskolában vagyunk, de akkor is, amikor a szabadidőnket használjuk ki segítségre. A módját minden SZISZ-alapszervezet megtalálhatja. Ott, ahol ezt sikerül összehangolni, eredményes lesz a munka. A SZISZ alapszervezeteknek nem azért kell működniük, mert ezt a felsőbb szervek elvárják, mert „így szokás“. Csak olyan taggyűlésnek, csak olyan szervezeti életnek van és lesz értelme, amely kielégíti tagságának szükségleteit, és képviselni tudja érdekeit. Magáért a tagságért. Romain Roland mondta: „A tetten kívül minden hazugság.“ Igaz legyen az 1989-es év!