Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 1. szám

Van miről tárgyalnunk2 Mikro-inform XO ^5 A Thália bemutatója kapcsán 6 Leltár 19883 Van-e még öt percünk?4 Rocklaboratórium8 Eddig! És tovább?9 A rekordok kön­yvébe valók 12 Olvasótól, olvasóknak Ismét Itt egy új év. Ismét itt a lehetőség el­­suttogni az ezerszer megfogadott ígéreteket, hinni abban, hogy tán épp most, épp ebben az évben sikerülni fog a végtelen búcsúzások és vi­sszatérések sodrásában önmagunkra találni. Tán ez lesz az az év, amikor nem kell könnyez­nünk a világatlasz fölé hajolva és reménytelenül elmondani: Ne romboljatok! Tán már elindult va­lahol útjára az a fénysugár, amely képes lenne szétfeszíteni az emberek közötti jégtömböket, s megszüntetni a Tóth Árpád-i vászonterítős ma­gányt Tán ez lesz az az év, amikor fölkereshetjük egykori tanárainkat, s elmondhatjuk nekik. Ha büszke is a világ, megvan benne az a gyöngy­­szemnyi értelem. Igazság, amelyről olyan szépen tudtak beszélni, s ma már a földön eggyel több olyan ember él, aki ezt megtalálta. Tán ez lesz az az év, melyben meg tudunk hajolni önmagunk előtt, kimondva azt az egy szót: Tisztellek! Bele tudunk nézni a tükörbe anélkül, hogy megrettennénk önmagunktól. Em­beri kapcsolatainkban nem várunk arra, hogy beteljék a pohár, hanem biztos kézzel kiöntjük az eddig felgyülemlett méregkeveréket olyan helyre, ahol senkinek sem árthat, s a poharat tisztán tesszük az asztalra, hogy abból mindenki ihassék, aki éppen szomjazik a megértésre, sze­­retetre, támaszra. Tán éppen most sikerül. Ehhez kívánok én erőt. A sötét helyett világosságot. Kívánom, hogy rohanó másodperceink nőjenek egy hosszú évvé, mely tele van gyöngyöző örömökkel, mosolyok­kal, soha nem látott virágokkal, olyan kezekkel, amelyek akkor is a felszínre emelnek, ha már a mocsár bűzös terhét érezzük magunk fölött, a amelybe akkor is lehajolnak értünk, ha már ránk bánat és tehetetlenség véres tömege készül letelepedni. Azt hiszem, azért egy kis szenvedés is kell az embernek. Azért, hogy csiszolódjék énünk, hogy a láthatatlan sár és apró rögök, amelyeket mivoltunk hosszú vándorútján szed­tünk össze, leperegjenek, s maradjon a tükör­sima álom. Kívánom, hogy gondolataink ötvözete csak jól szolgálja. Ne akarjunk mindenáron világi mí­n­tosszá válni. Legyünk önmagunk mítoszává, ön­magunk élő, lélegző mítoszává, amely valóbb s igazabb mindennél. így tán sikerül szeretnünk mindenkit: téged, őt, titeket, őket és engem is éppúgy­, mint a többi milliárdot, hisz éppúgy ta­posom az izzó láva-, gáz- és kőtömeg összeölel­kező elemeit, a Földet, éppúgy reszketek, mint te, ha bántani akarnak. Balog Beáta Tettekben gazdag legyen az új év Egy év tanulságaitól megokosodva, az új évi­ jókívánságoktól elrugasz­kod­­va, mindnyájan egy fontos, nem kön­­­nyű­, de annál izgalmasabb évnek né­zünk elébe. Elsősorban az ifjúságot érintő társadalmi folyamatok — ame­lyeknek tanúi lehetünk — jónak je­lentős feladatokat a SZISZ minden tag­jára. Megtisztelés és kihívás számunk­ra, hogy a CSSZSZK kormánya biza­lommal fordul az ifjúsághoz a gaz­dasági átalakítás céljainak elérésében. Tény, hogy ezáltal társadalmunk tág teret ad ah­hoz. Ifjúsági Ifjúság önmegvalósítása­törvény készül, amely meghatározza az ifjúság helyét a tár­sadalomban. Megvannak tehát a felté­telek ahhoz, hogy aktívan vegye ki a részét a munkából az ifjúság és a SZISZ. A SZISZ IV. kongresszusától több mint egy év telt el. Ez az időszak nem kis mértékben tette próbára szer­vezetünk életerejét. Sok esetben bizo­nyítottunk, helytálltunk. Nem célom aprólékosan elemezni a sikereket, csak leszögezem, hogy egész sor tiszteletet érdemlő eredményt értünk el, jó né­hány kiváló szisz-tagunk van. De saj­nos vannak köztünk még sokan olya­nok is, akik eddig nem váltak sem szervezetünk, sem a társadalom moz­gató erejévé. Az egy éve kitűzött fel­adatok közül nem mindet sikerült meg­valósítani. Mindenekelőtt a szervezeti életben és annak megszervezésében el­követett régebbi és újabb keletű hi­bák az okozói a különböző területeken jelentkező gondjainknak. Nem szándé­kom az aktivitás-passzivitás párhuza­mos elemzése sem. Ezt minden fölös­leges részletezés nélkül, mindenkinek a saját énjével, saját alapszervezeté­­ben kell elemeznie. Egy azonban bi­zonyos: minden dolgozni, szórakozni, tenni kívánó fiatalra szükség lesz a SZISZ-ben az új évben is. A SZISZ SZKB 5. ülésén kidolgozta 1989-es prog­ramj­át, amelyben elsőren­dű feladatként jelöli meg az évzáró taggyűlések és konferenciák sikeres megvalósítását, és olyan kitűzését, amelyek növelik programok szerveze­tünk tekintélyét. Nagy jelentőséget tu­lajdonítottunk a szabadidő hatékony kihasználásának. Fő feladatként kezel­jük az ifjúság szociális kérdéseinek megoldását, a lakáskérdés enyhítését. Foglalkozunk a diákság gondjaival, a felvételik objektívvé tételével, az if­júság elhelyezkedésével. Gazdasági lehetőségeinkhez mérten kevesebb lesz a központi rendezvény. A megspórolt eszközöket az alapszer­vezeteknek folyósítjuk, így több időnk és pénzünk lesz hozzájárulni alapsejt­jeink munkájának javításához. Munkatervünkből nem hiányzik­ XIII. Világifjúsági Találkozó méltó elő­­­készítése és a Pionírszervezet megala­kulása 40. évfordulójának megü­nnep­­lése. Ezek a céljaink — nagy­­ vonalakban felvázolva — csak úgy érhetők el, ha magunk is kivesszük részünket a szük­séges gazdasági alap megteremtéséből. Természetesen akkor is, amikor a mun­kahelyen, az iskolában vagyunk, de akkor is, amikor a szabadidőnket hasz­náljuk ki segítségre. A módját minden SZISZ-alapszervezet megtalálhatja. Ott, ahol ezt sikerül összehangolni, ered­ményes lesz a munka. A SZISZ alap­­szervezeteknek nem azért kell működ­niük, mert ezt a felsőbb szervek el­várják, mert „így szokás“. Csak olyan taggyűlésnek, csak olyan szervezeti életnek van és lesz értelme, amely ki­elégíti tagságának szükségleteit, és képviselni tudja érdekeit. Magáért a tagságért. Romain Roland mondta: „A tetten kí­vül minden hazugság.“ Igaz legyen az 1989-es év!

Next