Új írás, 1962. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám

1962-01-01 / 1. szám - VITA - Hozzászólások a Kultúra és életforma c. cikkhez (Földeák János, Baktai Ferenc ikke; részletek az olvasók leveleiből)

VITA Hozzászólások a „Kultúra és életforma” c. cikkhez FÖ­LDEÁK JÁN­O­S HŰSÉG A NÉPHEZ ÉS A MARXIZMUS —LENINIZMUSHOZ ! S A kultúra és életszínvonal problematikája annyira sokrétű, kölcsönhatásuk ' ' elemzésénél oly sok ideológiai és anyagi vonatkozású érv kínálkozik, hogy külön gondot okoz a vita szempontjából legcélravezetőbbeknek a kiválogatása. Csak „a valóság­ parancsa” lehet az alap; csak a mai valóságunk adta tényekből és a körülöttünk alakuló világ fejlődéséből és tempójából lehet kiindulni. S ez a fejlődés oly széles területű, az igények fokozódása oly változatos skálájú, és a tempó oly rohamos, hogy majdnem előreszaladásnak látszik a költő aggódó köve­telése: „írók, művészek, hol van a mi húszéves tervünk?” A mozgósítás sürgetően aktuális, és nem túlzás az írók és művészek húsz évre mért tervezése, mert elég a közelmúltat fölmérni, még ha nem is világviszony­latban, csak hazánk és népünk elmúlt húsz évének viszonylatában, akkor is men­ten kiderül, hogy a közelmúlt ideológiai és anyagi fejlődésének gazdagságát és tempóját még puszta krónikásokként sem tudtuk követni. Tehát kétszeres a köte­lezettségünk: törleszteni kell adósságunkat, és határozottabb, gyakorlatibb irány­ban­ kell megtervezni új feladatainkat. Mindkét kötelezettségünk természetes vele­járója, hogy írástudói érdeklődésünket teljesen a valóság felé kell fordítanunk. Válaszolni azokra az izgalmas és gyötrően aktuális problémákra, melyeknek summázott lényege az, hogy mit tegyünk az anyagi ellátottság egyre gazdagítóbb viszonyai közé jutó ember kulturális igényeinek növelése és kielégítése érdekében, hogy életformájának kialakulása mentes legyen a polgári vagy kispolgári élet­forma külsőségeinek és belső értelmezésének szokásaitól és hatásától? — rend­kívül bonyolult feladat, s méginkább az, ha mai életünk egyes jelenségeiből, a szórakozási igények alpáriasodó irányaiból (tánc, táncdal, humor stb.), az öltöz­ködés sokszor minden célszerűséget mellőző szélsőségeiből, az anyagi „szerzés” eluralkodott mohóságából vagy a társadalmi együttélés értelmezéséből a polgári és kispolgári szokások hatása árulkodik. De lehetne még sorolni az ilyen, jogos aggodalmakat keltő jelenségeket, melyek, különösen a fiatalabb nemzedékeink soraiban észlelhetők. Ha közhely­szerűen hangzik is, a kultúra és életszínvonal problematikájának szocialista szellemű megoldása, és a kommunista társadalmon belül való harmo­nikus kölcsönhatás­ának biztosítása közoktatásunk marxista-leninista telítettsé­gétől függ. De nemcsak az ideológiai nevelés majdnem kizárólagos fundamentu­mára kell építenünk, hanem közben fokozatosan kell rombolnunk a magunk és az előttünk járó nemzedékek szemléletében és értelmezésében is a polgári és kis­polgári létforma kísértő csökevényeit. Életszínvonalunk emelkedésének nem lehet egyedüli fokmérője, hogy mennyiben értük el a polgárság hajdani „életszínvonal

Next