Új írás, 1970. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-06-01 / 6. szám - VITA - Özv. Bajcsy-Zsilinszky Endréné: A koronatanú megszólal...

123 zat szociális demagógiája sodorta őt előbb jobboldali ellenzéki pozícióba, majd a 20-as évek végétől fokozatosan bal felé, egy demokratikus ellenzéki politika irá­nyába, így jutott el a munkásosztállyal és pártjaival való szövetségig. ad 4) Erki Edit hamisít - amikor azt ál­lítja, hogy Vigh Károly férjemnek „A Szov­jetunióra vonatkozó antikommunista kité­teleit" idézi­­ és rágalmazza a szerkesztőt, hogy ilyennek helyt ad tanulmányában, sőt azt „tárgyilagos ellenzéki bátorság elismeréseként idézi.” Ezzel szemben a bevezető tanulmányban ez olvasható: „A bolsevista ész, szervezettség, rendszer, rutin, tömeg, lélektani éleslátás, pénz, politikai lángész és nagyszabású terv ellen pár vegyes zokszó, keresztény nemzeti langyos vizű öblögetés?" (17. old.) Vajon ezek „antikommunista" kitételek? ad 5) A kiadvány bírálója megkérdő­jelezi Vigh Károlynak azt a megállapítását is, hogy férjem eljutott „a munkásság osztályharcának történetileg indokolt elis­meréséig" és Bajcsy-Zsilinszky bírálatot a „Nemzeti radikalizmus" című politikai programjában, valamint más írásaiban „feudális előjelű antikapitalizmusával" magyarázza. Erki Edit kísérlete, hogy fér­jemből - legjobb esetben - valamiféle XX. századi Jókai-hőst faragjon, eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Úgy vélem, hogy valamennyi állítása közül ez a leg­képtelenebb és a legkönnyebben cáfol­ható. Férjem cikkeinek, megnyilatkozá­sainak egész sora, politikai útja a demok­ratikus polgári ellenzék köréből a szociál­demokrata politikusokkal létesített parla­menti együttműködésen keresztül a kom­munistákkal kötött antifasiszta, népfront­szövetségig, amelyet Sopronkőhidán vér­szövetség pecsételt meg, vaskos és súlyos cáfolata Erki Edit meggondolatlan és minden tárgyi alapot nélkülöző megálla­pításainak. Még fajvédő korában, 1920. március 7-én „Békét az egész munkás­sággal!" címmel írt vezércikket a Szózat hasábjain és abban - többek között - ezt olvashatjuk: „Mi mai hatalmunkkal nem élhetünk vissza a lélek szabadságá­nak rovására és nem kívánhatjuk, hogy a szociáldemokrata munkásság egy csapás­ra szakítson egész eddigi ideológiájával... Mi nem prostituálni akarunk lelkeket, hanem bizonyságot adni, hogy szívünkön fekszik az egész osztatlan magyar nép sorsa." Aki a magyar szervezett munkás­sághoz így tudott szólni 1920-ban (!), az eljutott 1941-ben és 42-ben az anti­fasiszta népfront programjának megvallá­­sáig és a munkásosztály történeti szerepe felismeréséig. A „feudális előjelű anti­­kapitalizmus" nevetséges vádjának meg­cáfolására végül hadd idézzem férjemnek Nagy István erdélyi kommunista íróhoz 1941. március 27-én írt levele alábbi passzusát: „Mindig azt tartottam, hogy az új nemzeti harmóniát nem az osztályke­retek lerombolásával, hanem a jól kiépített osztályautonómiák fölé boltozott felsőbb nemzeti összefogással kell megalkotni. S ebben a tökéletesebb és felsőbbrendű nemzeti politikában szerintem mérhetetlen szerep vár a szocialista nevelésben része­sült munkásságra, a parasztság és a közép­­osztály színe-java mellett, részben előt­tük." Cáfolatunk végéhez értünk. A fentiek alapján - úgy vélem - nyugodtan bízhatom annak eldöntését az olvasóra, hogy mi tartozik „a történelemhamisítás fogalom­körébe": Erki Edit kritikai módszere, vagy pedig Vigh Károly munkája. Ebben a vo­natkozásban részemről és szerzőtársaim részéről egyetértünk Ránki Györgynek, a MTA Történettudományi Intézete h. igaz­gatójának az értékelésével, aki a Népszava január 17-i számában így írt: „Vigh Károly, aki az elmúlt esztendőkben nem kis lelke­sedéssel, valóban a téma szépségéhez és nagyságához méltó szeretettel fogott Bajcsy-Zsilinszky történelmi alakjának megrajzolásához, a megjelent kötetben még nem annyira saját, mint a kortársak szemével próbálja a politikus, az ember, a küzdő, a mártír Bajcsy-Zsilinszkyt bemu­tatni." A mártírhalál negyedszázados évfor­dulója alkalmával megjelent memoár­kötet, amellyel a magyar történettudomány és könyvkiadás régi adósságot kívánt leróni Bajcsy-Zsilinszky Endre emléke előtt, nem az Erki Edithez hasonló fogad­tatást érdemel.

Next