Új írás, 1970. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 6. szám - VITA - Özv. Bajcsy-Zsilinszky Endréné: A koronatanú megszólal...
123 zat szociális demagógiája sodorta őt előbb jobboldali ellenzéki pozícióba, majd a 20-as évek végétől fokozatosan bal felé, egy demokratikus ellenzéki politika irányába, így jutott el a munkásosztállyal és pártjaival való szövetségig. ad 4) Erki Edit hamisít - amikor azt állítja, hogy Vigh Károly férjemnek „A Szovjetunióra vonatkozó antikommunista kitételeit" idézi és rágalmazza a szerkesztőt, hogy ilyennek helyt ad tanulmányában, sőt azt „tárgyilagos ellenzéki bátorság elismeréseként idézi.” Ezzel szemben a bevezető tanulmányban ez olvasható: „A bolsevista ész, szervezettség, rendszer, rutin, tömeg, lélektani éleslátás, pénz, politikai lángész és nagyszabású terv ellen pár vegyes zokszó, keresztény nemzeti langyos vizű öblögetés?" (17. old.) Vajon ezek „antikommunista" kitételek? ad 5) A kiadvány bírálója megkérdőjelezi Vigh Károlynak azt a megállapítását is, hogy férjem eljutott „a munkásság osztályharcának történetileg indokolt elismeréséig" és Bajcsy-Zsilinszky bírálatot a „Nemzeti radikalizmus" című politikai programjában, valamint más írásaiban „feudális előjelű antikapitalizmusával" magyarázza. Erki Edit kísérlete, hogy férjemből - legjobb esetben - valamiféle XX. századi Jókai-hőst faragjon, eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Úgy vélem, hogy valamennyi állítása közül ez a legképtelenebb és a legkönnyebben cáfolható. Férjem cikkeinek, megnyilatkozásainak egész sora, politikai útja a demokratikus polgári ellenzék köréből a szociáldemokrata politikusokkal létesített parlamenti együttműködésen keresztül a kommunistákkal kötött antifasiszta, népfrontszövetségig, amelyet Sopronkőhidán vérszövetség pecsételt meg, vaskos és súlyos cáfolata Erki Edit meggondolatlan és minden tárgyi alapot nélkülöző megállapításainak. Még fajvédő korában, 1920. március 7-én „Békét az egész munkássággal!" címmel írt vezércikket a Szózat hasábjain és abban - többek között - ezt olvashatjuk: „Mi mai hatalmunkkal nem élhetünk vissza a lélek szabadságának rovására és nem kívánhatjuk, hogy a szociáldemokrata munkásság egy csapásra szakítson egész eddigi ideológiájával... Mi nem prostituálni akarunk lelkeket, hanem bizonyságot adni, hogy szívünkön fekszik az egész osztatlan magyar nép sorsa." Aki a magyar szervezett munkássághoz így tudott szólni 1920-ban (!), az eljutott 1941-ben és 42-ben az antifasiszta népfront programjának megvallásáig és a munkásosztály történeti szerepe felismeréséig. A „feudális előjelű antikapitalizmus" nevetséges vádjának megcáfolására végül hadd idézzem férjemnek Nagy István erdélyi kommunista íróhoz 1941. március 27-én írt levele alábbi passzusát: „Mindig azt tartottam, hogy az új nemzeti harmóniát nem az osztálykeretek lerombolásával, hanem a jól kiépített osztályautonómiák fölé boltozott felsőbb nemzeti összefogással kell megalkotni. S ebben a tökéletesebb és felsőbbrendű nemzeti politikában szerintem mérhetetlen szerep vár a szocialista nevelésben részesült munkásságra, a parasztság és a középosztály színe-java mellett, részben előttük." Cáfolatunk végéhez értünk. A fentiek alapján - úgy vélem - nyugodtan bízhatom annak eldöntését az olvasóra, hogy mi tartozik „a történelemhamisítás fogalomkörébe": Erki Edit kritikai módszere, vagy pedig Vigh Károly munkája. Ebben a vonatkozásban részemről és szerzőtársaim részéről egyetértünk Ránki Györgynek, a MTA Történettudományi Intézete h. igazgatójának az értékelésével, aki a Népszava január 17-i számában így írt: „Vigh Károly, aki az elmúlt esztendőkben nem kis lelkesedéssel, valóban a téma szépségéhez és nagyságához méltó szeretettel fogott Bajcsy-Zsilinszky történelmi alakjának megrajzolásához, a megjelent kötetben még nem annyira saját, mint a kortársak szemével próbálja a politikus, az ember, a küzdő, a mártír Bajcsy-Zsilinszkyt bemutatni." A mártírhalál negyedszázados évfordulója alkalmával megjelent memoárkötet, amellyel a magyar történettudomány és könyvkiadás régi adósságot kívánt leróni Bajcsy-Zsilinszky Endre emléke előtt, nem az Erki Edithez hasonló fogadtatást érdemel.