Új írás, 1970. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 6. szám - VITA - Erki Edit: A történelmi igazságért
ERKI EDP" A történelmi igazságért özv. Bajcsy-Zsilinszky Endrénével vitám nem volt és nincs. Vitám Vigh Károlylyal volt és van. Bajcsy-Zsilinszky özvegyének férjéről alkotott képét nem áll szándékomban megmásítani, én a történész Vigh Károly tévedéseit tettem szóvá. Történetszemléleti kérdésekben és bizonyos - szerintem a tudományos erkölcsöt sértő — módszereit illetően. Sajnálom, hogy formálisan mégsem vele vitatkozhatom. A válaszcikk torzítással vádol, amiért azt állítottam, hogy Bajcsy-Zsilinszky „az 1919 -es szegedi ellenforradalmi szervezkedés vezető alakja". Hiányos ismereteimmel magyarázza azokat a mondataimat, melyek szerint: „Nemzeti érdekek védelmezőjévé válik egy korszakban, melyben a hatalmon levő osztályok következetesen nemzetellenes politikát folytatnak, így jön létre az a nagy paradoxon, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki a nemzeti függetlenség gondolatát nem kapcsolta a társadalmi forradalom szükségességéhez, aki nem az uralkodó osztályok ellen, hanem éppen azok uralmának folytonossága érdekében szándékozott volna politizálni, a magyar kommunisták politikai szövetségesévé vált - és éppen ennek a szövetségnek folytán lett nagy politikus —, a kommunistáké, mert az uralkodó osztály, amelyhez tartozott, a nemzeti érdekek nyílt árulójává vált, és a kommunisták által vezetett Népfront volt az egyetlen reális erő, amellyel Magyarország függetlensége érdekében szövetkezhetett." Azt veti a szememre, hogy az ötvenes évek szektás-dogmatikus szemlélete alapján ítélem meg Bajcsy-Zsilinszky Endre személyét és politikai pályáját. Ennek a szektás képnek a korrekcióját és Bajcsy- Zsilinszky „a nemzet érdekében végigküzdött útja fanyalgás nélküli" elismerését követeli. Ezek a nekem címzett vádak azért lepnek meg, mert Bajcsy-Zsilinszky Endre pályájának rövid felvázolásában nem saját kutatásaimra, hanem történettudósok publikációira támaszkodtam. Mindaz amit leírtam nem korrekciós szándékból fakadó egyéni leleményem, hanem a történettudomány eddig szintetizált kollektív álláspontja. Állításaimat nem a személyi kultusz Bajcsy-Zsilinszkyre vonatkozó brosúráiból merítettem (azt hiszem nem is voltak ilyenek), hanem például a Magyarország története című kétkötetes munkából, amely 1964-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál. Ennek 445. oldalán a következő sorok olvashatók Bajcsy-Zsilinszky Endréről és Szekfű Gyuláról: „Mindketten aktív szerepet játszottak az ellenforradalmi rendszer megteremtésében. A német imperializmus veszélyének felismerése azonban Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Szekfűt addigi politikájuk felülvizsgálatára, majd a németekkel való szembefordulásra késztették. Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki a húszas években még a Gömbös-féle csoporthoz tartozott, becsületesen és bátran levonta a szükséges következtetéseket és eljutott a kommunistákkal való együttműködés és később a fegyveres ellenállás útjának vállalásáig." Az illető fejezetet Berend T. Iván és Ránki György írta, az a Ránki György tehát, akire a vitacikk befejező része egyetértően hivatkozik. Az én fogalmazásom talán annyiban tér el az idézett szövegtől, hogy az 1919-es szegedi ellenforradalom vezető alakjaként említem Bajcsy-Zsilinszkyt. Tehettem ezt pedig azért, mert Dernei Kocsis László Bajcsy-Zsilinszky című 1966-ban a Kossuth Könyvkiadónál megjelent könyvében azt olvastam, hogy 1918-ban a forradalom megdöntésére Gömbös Gyula, Marton Béla és Bajcsy-Zsilinszky Endre szervezte meg a Magyar Országos Véderő Egyesületet (MOVE-t), hogy 1919 tavaszán le is tartóztatták Bajcsy-Zsilinszkyt, és hogy - 1943-ban Kállay Miklós miniszterelnökhöz írott saját levele tanúsága szerint - ő vetette fel elsőnek Horthy Miklós kormányzósága gondolatát, hogy arcán a kardvágás Horthy védelmében esett stb. Ezeket a közléseket sem a szak- sem az egyéb sajtóban sem Vigh Károly, sem más nem kifogásolta és valótlanságukat nem bizonyította. Ezek a tények egyébként nem a történettudomány „bizalmasan kezelt" adatai, hanem lexikon és napisajtó szinten is 124