Új írás, 1981. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám - KÖRKÉP - Nagy Miklós: Bérczy Károly, az elbeszélő

NAGY MIKLÓS Bérczy Károly, az elbeszélő Bérczy Károly rövidre mért életéből igazában másfél évtized jutott a szépprózára: 1­858-ban megjelent karcolatéval (Egy róka emlékiratai) búcsút mondott a novel­láknak, e téren már csak egyetlenegyszer próbálta meg erejét A gyógyult seb (1863) megírásával. Rövid pályáról is lehet fejlődésrajzot adni, de szándékom nem ez, azt kívánnám megmutatni elsősorban, milyen főélmények, Bérczy számá­ra irányt szabó írói eszmék köré csoportosíthatók jellegzetes alkotásai, írásainak egy részében felháborító igazságtalanságokra figyelhetünk fel, szív­telenül kijátszott emberek lépnek elénk, tollától olykor még a nyomor és elaljaso­­dás képe sem idegen. Arisztokrata kasztgőggel áthatott családapákat, elcsábított kedvesük vérét ontó, szerencsétlen közkatonákat, szegénynegyedeket bőven lát­hatott a környező világban -hogy csak a Beszély a vasúton. Az álgyöngyök vagy az Egyszerű történet hőseire utaljak. Ám mindezt el is feledhette, áttételesebben is megörökíthette volna, ha nem csatlakozik olyan írói csoporthoz, amelynek alapel­ve, életeleme a sebek föltépése, a nyugtalanítás. A Tízek Társasága, Petőfi, Jókai, Pálffy Albert írói szövetsége avantgárd volt. Újat, addig Magyarországon soha­sem hallottat akartak nyújtani, rikító környezetábrázolást, zsarnokság ellen izgató disszonáns sorsokat, kalandos lüktetést történeteik minden porcikájában. Művé­szetük a francia romantika legutolsó hullámát, Dumas-t, Victor Hugót, az utópista szocialistákkal együttérző George Sand-t és Eugéne Sue-t követte. A Tízek akkori prózatermésében — s ez Jókaira is áll — a szándék tiszteletre méltóbb a színvonal­nál. Csekély még a fiatalok életismerete, a külföldi minta elfödi előlük a hazai való­ságot, a szónoklat, a harsány hang a kelleténél jobban rabul ejti őket. Mégis, kez­deményezéseik nélkül,nem jött volna létre Petőfi Az apostola, s talán maga Bérczy sem jutott volna el egy fontos visszatérő motívumának hangsúlyos megfogalma­zásához. A Stand-Bérczy család múltját tekintve német nemes, azonban a magyar előjo­gokat a névmagyarosítás miatt nem kapta meg, így a jogi egyenlőtlenség, polgár és címeres, paraszt meg nemes szembenállása a fiatal író számára nagyon is kézzel fogható. Kerényi Ferenc figyelmeztet rá, hogy már Bérczy Bitorlóit szerelem című drámai zsengéjében (1840) is tragédiához vezet a gróf fiú szerelme a polgárleány iránt. A rangkülönbség gyakran végzetes következményeinek megjelenítése olyan elbeszélésekben folytatódik, mint az Éji dal. Egyszerű történet, Beszély a vasúton, Életutak, s nem hiányzik a sötétes színezetű, de optimista kicsengésű A gyógyult sebből sem, amelynek főalakja Berg Lajos a felsőbb körökben mint „aristocratafa­­ló vagy legalább mágnáskerülő" ismeretes. Egyik-másik fiatal hősét ugyanily jog­gal nevezhetjük „polgárfaló"-nak. Számos „beszély"-ében panaszkodnak arról a fi­atal hivatalnokok (A játékos, A holló király), hogy szakképzettségük, szorgalmuk ellenére is tengődnek csupán, szóba se áll velük a büszke apa, ha gazdag leány kezét kérik.

Next