Új Katedra, 1996-1997 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1997-01-01 / 5. szám

KÖNYVTÁRI OLDAL JÁTÉKOS KÖNYV-, KÖNYVTÁR- ÉS KRITALÓGUSHASZNÁLAiT A könyv-, könyvtár- és katalógushasználat igényé­nek kialakítása és gyakorlatának bensővé válása a gyerekekben nemcsak könyvtárosi szándék és tanter­vi követelmény, hanem az ifjú könyvtárlátogatók kí­váncsiságának, segítőkészségének, ébredező hiva­tástudatának és önálló tájékozódási törekvéseinek is természetes velejárója. A könyvtárismertető-órák és a különböző csoportos foglalkozások ilyen irányú isme­retátadásán túl a gyerekek számtalanszor csöppen­nek olyan helyzetekbe, amikor ismeretszerzés céljá­ból merítve, benső indíttatásból kutatják a könyvtári élet titkait. Az új könyveket a Városi Könyvtárból kapom, feldol­gozva, katalóguscédulákkal szerelve. A könyvcsoma­gok felbontását a közös foglalkozásokra szoktam idő­zíteni. Ez a gyakorlat nemcsak a kölcsönző kedvre van jótékony hatással, hanem egyúttal kiváló alkalom a katalóguscédulákkal, jelzetekkel, bélyegzőkkel, lel­tári számokkal való ismerkedésre. A gyerekek érdek­lődve figyelik, melyik gyermekkönyvre milyen színű színcsík kerül, a raktározási táblázatokat böngészve sorjáznak kérdéseik, áhítattal lapozzák a leltárköny­veket. Szívesen segítenek - íratlan törvény, hogy mindenhez hozzányúlhatnak, de mindig, mindenben ellenőrzöm és értékelem a munkájukat, kölcsönözhet­nek, élükre állítva katalóguscédulákat sorolhatnak be, könyvet rakhatnak a helyükre (ezt unják meg legha­marabb), faliújságot szerkeszthetnek könyvborítókból, egy időben folyóirat-ügyeletet is vállaltak és hetente új ajánló könyvkiállítást is rögtönöztek. Időnként ön­maguknak találnak ki játékokat: “leltároznak”, azaz a raktári katalógus alapján egyenként visszakeresik a könyveket a polcokon, egyeztetik a jelzetet és a leltári számot. Amikor a könyv részeivel és adataival ismer­kedtünk, Hadari Szabolcs “könyvet írt”, és rögtön fel is dolgozta. A Bumbala kapcsán a katalógusokkal és a raktári renddel foglalkoztunk, amikor Horváth Niki otthon a saját könyveihez szerkesztett katalógust - meglehetősen egyéni “címleírással”. Komoly alkotómunkára is kaphatók az ifjú könyvba­rátok. Amikor az egyik foglalkozáson a tartalomjegy­zék és a mutatók volt a témánk, a legaktívabban mindjárt a gyakorlatban is hasznosították frissen szer­zett ismereteiket: az akkoriban megjelent “Pom Pom főz” szakácskönyvhöz tárgymutatót, a “Pom Pom meghív uzsonnára” kötethez tárgymutatót és tarta­lomjegyzéket készítettek. Korábban gyerekeknek könyvtárhasználati útmutatót szerkesztettünk a fiók­­könyvtárhoz, minden lapját más-más önként vállalko­zó írta, a végére pedig az alkotók teljesen öntevéke­nyen fogalmazták meg pontokba szedve a könyvtár­­használat szabályait, és “A könyvtárhasználat tízpa­rancsolatát”. PONTSZERZŐ JÁTÉKOK A nyitvatartási idő alatt folyamatosan a fenti néven 4 különböző tevékenységforma áll a vállalkozó szelle­mű könyvbarátok rendelkezésére. Ekkor a feladatok megoldásával pontokat gyűjthetnek, és elegendő pontszám esetén “nyereményhez” juthatnak. (A nyit­vatartási idő heti 24 óra, hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken délelőttönként 2-2 óra, délutánonként 4- 4 óra.) Ezeknek a játékoknak az a rendeltetésük, hogy a gyerekeket öntevékenységre, önművelődésre ösztönözzék. A “Játék a betűkkel” a közismert népszerű játék he­lyi változata: egy-egy papírcsíkon 14 betű szerepel (értelmes magyar szó ábécés sorrendben szedett be­tűi), utána jokerral, ami bármilyen betűt helyettesíthet, alattuk a pontértékükkel. A rejtvényfejtő egy félbevá­gott kis írólapra felírja a nevét, aztán annyi magyar szót ír le a betűk felhasználásával, ahányat csak tud. Végül a kis papírjába tekeri a betűcsíkot, és a “Játék a betűkkel” feliratú dobozba helyezi. Ez a leg­könnyebb az összes rejtvény közül; könyvekből is le­het “puskázni” hozzá, sőt “betűpiramisunk” is van: gyufásdobozokból készült 22 évvel ezelőtt, és mind­egyik fiókjában hatalmas mennyiségű azonos betű ta­lálható. Az igényesebb “betűzők” ebből válogatják ki - és a végén ide osztják vissza - a betűcsíkjukon sze­replő betűket. Már az elsősök is próbálkoznak ezzel a játékkal, de a könnyű sikerre vágyó nyolcadikosok sem kerülik ki. Csak egyéni megoldást fogadok el, “társszerzős" művet nem. Nyerni első alkalommal 300 pontnál lehet vele, aztán mindig 500-500 pontot kell gyűjteni a nyereményhez. A “Kukkantó” kézikönyv- és katalógushasználati já­ték a szombathelyi főiskoláról ered, Czimbalmos And­­rásné, Lenke néni és tanítványai jóvoltából. Amikor Sopronban munkába álltam, ez már ismert és nép­szerű volt a gyermekkönyvtárban és a Kurucdombi FI- KATEDRA 30

Next