Új Kelet, 2007. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

2007-06-28 / 25. szám

2007. jún. 28. -júl. 4 A repülőút, szállásfogla­lás bonyodalmai után csodá­latos apartmanéiban foglal­tunk helyet két magyar kollé­ganőmmel. Mellesleg a nyolc­van romániai újságíró közül - akiket az Alibaba Tours Ügynökség hívott meg az ötnapos szállodané­zőbe - csupán hárman vol­tunk magyarok. Ezért gyor­san el is neveztük magunkat a „magyar különítménynek". No, nem azért mintha bárki is kivételezett volna velünk, vagy netán magyarságunk végett hátrányos helyzetben lettünk volna, de ez olyan jól hangzott. Sőt, mondhatnám azt is, mi voltunk a szeren­csések, mivel nem volt üres single-lakosztály, kinyitották nekünk a kényelmes kétszo­bás lakosztályt. Utóbb kide­rült, látvány és kényelem szem­pontjából, mi hárman foglal­tuk el a legjobb helyet. A szo­bában a szekrénybe rejtett kis hűtőszekrényben különfé­le üdítő italok és kétféle ás­ványvíz várt, a szobában plaz­maképernyős televízió és te­lefon is volt. Kolléganőim a két külön ágy­as szobát válasz­tották, a nagy franciaágyast pedig átengedték nekem. Mind­két szobának tágas, tengerre néző terasza, ám sokat nem nézelődtünk, hiszen a káprá­zatos látvány után nem volt kérdéses, mivel töltjük az ebéd utáni pihenésre szánt szaba­didőket. Gyorsan átöltöz­­tü­nkés irány a felfedező kör­út, aminek első állomása ter­mészetesen a tengerpart volt. A talpunkat simogató, sely­mes homok, az áttetsző, tisz­ta, kellemesen meleg tenger­víz hamar meggyőzött arról, hogy nem a megfelelő öltö­zetben indultunk Földközi­tenger vizét ízlelgetni. No­sza, gyorsan vissza a szállo­dába, elő a fürdőmést, és vissza a partra. Ráér még a szálloda felfedezése és a ve­zetők által sokat hangozta­tott all inclusive kényelem felfedezése. A parton példás rendben sorakozó gyékény tetejű napozó ernyők egyike alatt ütöttük fel tanyánkat három kényelmes napozóá­gyon. A homokos part szélén álló öltözőfülkében átöltöz­tünk, utólag vettük észre, hogy az „igazi" turisták már a szállodai szobából fürdőru­­hásan jönnek le. A hölgyek legfennebb maguk köré teker­nek egy jókora, mintás török­kendőt. A part csendesebb ré­szein apró víziállatkákat fi­gyeltünk meg, percekig cso­dáltuk, amint egy aprócska tengeri rák araszoló, oldala­zó mozgással igyekszik a ho­mokba fúrt „barlangja" felé. A tenger vize csodálatosan tiszta volt, talán valamikor a Gyilkos-tó vize lehetett eh­hez hasonlatos. A sekélyebb részeken még a tengerfenék is látszott, így figyelhettük meg, amint az egyik kollé­ganő lába mellett ellebegett egy jókora lepényhal. A tal­punkat lágyan simogató sely­mes homok is megér egy-két szót, ugyanis nem véletle­nül ilyen. A napernyő alat­ti sziesztánk során figyel­hettük meg, amint helybéli asszon­yok - akik hagyomá­nyos öltözetben, bő tarka tö­­rökbugyogóban, a fejükön ken­dővel - méterről méterre szi­tálták át a homokot. A Club Voyage szállodában tartóz­kodásunk idején egy reggeli órában a teraszról sikerült is lencsevégre kapni a mun­kálkodó asszonyokat, mert he­vesen tiltakoztak a közelről való fényképezés ellen. Miu­tán kedvünkre pancsoltunk a tengerben, elindultunk fel­fedezni az „all inclusive ké­nyelmet". A szállodában, il­letve a parkban lévő teraszo­kon, italmérésekben különfé­le színű és ízű koktélokat ke­vertek gyakorlott mozdulatok­kal a shekerek, de a snack­­bárokban meg lehetett kós­tolni a kebabot, shaormát is, a cukrászdák pedig a török édességek gazdag választé­kát kínálták. A gyékény te­tejű házikóban még a vízipi­pát is kipróbálhattuk a késő délutáni és esti órákban. Ter­mészetesen mindezért nem kellett külön fizetni, hiszen az ,all inclusive" ellátás men­tesítette a pihenni vágyó tu­ristát a pénz­használattól, a nyaralási csomagért fizetett összeg ezt is magába foglal­ta. Erről pedig meghívónk gondoskodott. Felfedező kör­útunk során a parkban min­denfelé függőágyak, méretes heverőpárnák és kényelmes ülőalkalmatosságok csábítot­tak a lazításra, a paradicso­mi látványt pedig a millió szín­ben pompázó virágágyások, szökőkutak és a gyönyörű tér­plasztikák egészítették ki. Az étkeztetés a többszáz fé­rőhelyes faétteremben, büfé­rendszerben zajlott. A mele­gítő rendszerrel ellátott tála­ló pultokon elénk táruló sok­színű ételféleségek látványá­tól a legelszántabb fogyókú­rázó is felfüggesztette diétá­ját, és azon igyekezett, hogy minél többféle ételkölteményt kóstoljon meg. A kenyérféle­ségeknél harmincig jutottam a számolással, a salátáknál és önteteknél már lemondtam a „leltározásról". Nem sike­rült végigkóstolni az olajbo­gyó és sajtféleségeket, a sok­féle zöldségből készült egy­tálételeket és köreteket, de még a fehérkesztyűs szakácsok ál­tal a vendég szeme láttára készített rostonsülteket sem. Érdekességképpen említem meg, hogy például padlizsán alapú főzelékféléből több mint tíz fajtát számoltam össze. Az édességes pultért még min­­dig fáj a szívem, és a mesés sütemény­, torta és fagylalt különlegességek kóstolgatása közben értettem meg igazán, mitől váltak a török édessé­gek világhírűvé. Summa sum­marum, a török konyhára leginkább a sokféle zöldség, gyümölcs és fűszer művészi használata jellemző. A lucul­lusi ízeket pedig kóstolni kell, mert leírni egyszerűen lehe­tetlenség. (folytatjuk) Jánossy Aliz Törökországi naplójegyzetek (5.) All inclusive kényelem Örömmel nyugtázhatom - ha nem túlságosan gyakran is - néha rám mosolyog a szerencse. Utóbb, két román és egy török utazási ügynökség meghívására és költségén tehettem néhány napos utazást a Török Riviéra káprázatos világában. Kirándulásom élményeit - indulástól a hazaér­kezésig - a Törökországi naplójegyzetek soro­zatban osztom meg az Új Kelet olvasóival. Reggel a török-tengerparton 21. oldal Siti­án életmentő műtét előtt ill Segítsünk rajta! A mellékelt felvételen látható Sikó Éva (34 éves), akit Önök közül sokan személyesen ismernek, a Soros Okta­tási Központban titkárnőként dolgozott. Bár évek óta sú­lyosbodó vesebetegséggel küzd, munkáját mindig kifogás­talanul végezte, mi több, mindenkinek készséggel segített, mindannyiunkhoz volt biztató szava, kedves mosolya. Most neki van szüksége biztatásra, segítségre. Jelen­leg vesedialízis alatt áll, és veseátültetésre vár. Ha meg­van a megfelelő­ donor, ami­re reméljük, mielőbb sor ke­rül, az életmentő műtéti, il­letve az ezt követő kezelési költségekre mintegy 50 000 lejre (20 000 dollárra) lesz szüksége. Ennek az összegnek az összegyűjtésében kérjük az Önök szíves segítségét. Éva számlaszáma: Sikó Éva: R038 RNCB 0152 0424 2834 0001, BCR, Csíkszereda. Éva telefonszáma: 0366-102. 567. Adományaikat fogad­juk a Soros Oktatási Köz­pont titkárságán is. Tel.: 0266-371.799. Ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket, és reméljük, hogy segítségükkel Éva mie­lőbb meggyógyulhat. Tisztelettel, munkatársai és barátai Nézzük szembe a malinkkal - Kik vagyok, „menyit ertik”? Gyergyói nemesek, rangos családok névjegyzéke 14 ’ Az eltelt évszázadok során számos család nemesi vagy más rangokra emelkedett, melyek elnyerésével az érintettek különböző elismerésekben részesültek. Sajnos, az eltelt évek alatt e rangokat sok család elvesztette, majd a különböző rendszerek miatt „feledésbe" merült némelyek rangja, előnevei Sorozatunkban az KELET olvasottsági térségében született, vagy más településről itt letelepedett különböző rangú családok rövid leírását közöljük, alapul véve Nagy Iván (1824-1898): „Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal" című könyvét, mely 1857-ben látott napvilá­got, valamint a Kempelen Béla (1874-1952): „Magyar nemes családok" című 11 kötetből álló munkájában fellelhető adatokat, mely 1911-1932 között jelent meg. E könyvek összességükben több mint 120 ezer család rövid leírását tartalmazzák, emellHTRlt Tenkely család. Csíkszékből Göröc­­falvából származott Gyergyóba, és dit­­rói Tenkely Máté 1591-ben több társával Báthori Zsigmondtól kapta primipilaris levelét. Lukács család. Régi nemesi család. Lu­kács József, Kolozsvár követe az 1790-es Erdélyi Országgyűlésre, míg György Ko­lozsvár városi tanácsosa volt. Csiby család. Csiby István, Balás, Já­nos és idősebb Mihály hadi érdemeikért, melyeket I. Rákóczy Györgynek, főleg ma­gyarországi hadjáratakor tettek, nevezett erdélyi fejedelem által több családbeli­vel együtt Fogaras várában 1646.-i jan. 5-én kelt darabonti (pixidarius) levelet nyertek. Majd a család lófőséget is ka­pott. 1815-ben Csiby Ferencz Gyergyó­­szék ülnöke, míg egy másik Csiby Fe­rencz nevezetű vesztegházi biztos volt. Siklódi család. A család címerpecsét­je a marosvásárhelyi Állami Levéltárban megtalálható. Puskás család. Címeres levelüket 1744. május 15-én kapták. Puskás Jakab 1794- ben Gyergyószék assessora, míg Puskás Alajos 1815-ben ugyanott assessor. 1846- ban Puskás Ferencz aljegyző. Gyitrai Portik család. Címerpecsét­jük a marosvásárhelyi Állami Levéltár­ban van kiállítva. Csiky család. Nemesi levelet ifjú Csi­­ky János kapott több családdal együtt 1646-ban Rákóczy Györgytől. Sorozatunk jövő­ heti kiadásában a gyergyóremete születésű vagy ide kötő­dő­ nemesi származású családok névjegyzékét közöljük. A rovat szerkesztője: Czirják Károly A múlt örökösei (242.) Emlékez(tet)ő képeslapok Rovatunk e heti kínálatát Czirják Károly kollégánk bocsátotta a rendelkezésünkre. Ezúttal a képeslapunkról mindössze annyit tudunk, hogy 1917-ben készült Gyergyóremetén, és hát nem nehéz kitalálni, hogy kilencven évvel ezelőtt igen fontos szerepet játszott a gyergyói nagyközséghez kötődő emberek szívélyes üdvözlésében.

Next