Új Kelet, 2009. július-december (12. évfolyam, 26-51. szám)

2009-09-10 / 36. szám

2009. szeptember 15-16. Kolléganőnk jelenti Budapestről: Elkezdődött a tanítás az iskolákban Néhol már hullatják leveleiket a fák, és az időjárás is mind hűvösebb lesz - ezek a természeti jelenségek is jelzik, véget ér a nyár, itt az ősz. Ez az évszak sokak kedvence, de az iskolába járók többsége jobban örülne, ha még nem szeptembert írnának a naptárak. Romániában is készülnek az oktatók és tanulók, hiszen nemsokára becsöngetnek, Magyarországon pedig szeptember elsején már elkezdődött a tanítás. Diákéveim tanévkezdeteit visszaidézve számtalan ked­ves és szomorkás hangulatú emlék is „rámköszön" a múlt­ból. Az első nap, amikor Sep­­siszentgyörgyön az akkor még 2-es számot viselő általános is­­kolaiitípusát léptem át édes­anyám kezét szorongatva. Én izgatott voltam, ő inkább félt, vajon hogyan birkózik majd meg csendes kislánya a tanin­tézményben ráváró kihívások­kal. Julianna tanító nénire bí­zott, aki nemsokára mosolyog­va újságolta, nem is olyan szóf­ián az a copfos leányka, sőt, talán neki van a legnagyobb szája. Hamar elröpült a két és fél év, és a harmadik osztály téli vakációja előtt elbúcsúz­tam első iskolámtól, és min­denkitől, aki ott kedves lett számomra. Várt rám Magyar­­ország, egy budapesti tanin­tézmény, Zsuzsa tanító néni, és 15 rendkívül csintalan osz­tálytárs. Hamar beilleszked­tem, főként, miután sikerült hathatósan elmagyarázzam, semmi közöm Ceausescuhoz, és az itt-ott sérülést szenvedő nagyszájúak lettek a barátaim. Az ötödik osztály Anna tanító nénivel, és jónéhány új osztály­társsal kezdődött, és bár jól bi­ciklizni a túrázások ellenére sem tanultam meg, az iroda­­lom új szeretetét magammal vit­tem. Közgazdasági szakközép­­iskola kapuját léptem át azon az őszön, tele nagy remények­kel, világmegváltó szándék­kal. Nagyon szép évek voltak, élményekkel gazdagok, ku­darcok és sikerek váltakoztak. A külkereskedelmi osztálytól sok tanár tartott, nem mi vol­tunk a legcsendesebbek az is­kolában. A jó közösség, a bu­lik és néhány tanár kiváló ok­tatása, amikre azóta is szíve­sen emlékszem. A többit pe­dig igyekszem nem előhívni a múlt képei közül. A vakációk, a nyarak azonban mindig a szívemben élnek. Az utazások háza, Gyergyószentmiklósra, a Békény-parti kalandok, játé­kok, barátságok és szerelmek a legszebb emlékeim. A tanév­kezdés miatti búcsú mindig keserű volt, az első napok az iskolában pedig nagyon szo­morúig .Soha nem vártam a visszatérést az iskolapadba, ellentétben néhány mai diák­kal, aki örül, ha ismét koptat­hatja oktatási intézménye fo­lyosóit. Ballagás, majd érettsé­gi, és a nagy betűs élet. Valami akkor vitathatatlanul véget ért. Hiába következtek utána a továbbképzőn, majd az újság­író akadémián töltött évek, a sikerélmények, az ismert taná­rok, a máig hasznos tanítások, a jópofa társak, a gondtalan­ság már tovaszállt. Tanévkezdéskor gyakran e­­szembe jutnak azok az évek, amelyeket én is iskolapadban töltöttem, így volt ez most is. Szeptember elsején Magyaror­szágon több mint 1 millió 300 ezer diák számára csengettek be, közülük közel 100 ezren elő­ször lépték át az iskola kapuját. Az anyaországban a tanítás minden év szeptember első munkanapján kezdődik, és jú­nius 15-én fejeződik be, így most az első és az utolsó nap is keddre esik. Az általános is­kolások 183 reggel mennek az oktatási intézménybe, a kö­zépiskolások eggyel kevesebb­­szer. Még mindig az általános iskolások alkotják a közokta­tásban tanulók nagyobb részét, hiszen a nyolc évfolyamon ösz­­szesen 775 820-an vannak. Te­hát, közel 100 ezer főből áll egy-egy évfolyam, míg a kö­zép- és szakiskolába járók több mint félmilliós létszáma - 203 360 gimnazista, 236 230 szak­középiskolás, 123 720 szakis­kolás és 9770 speciális szakis­kolás - kissé bővebb évfolya­mokat takar. Ennek egyik oka, hogy a demográfiai hullám­völgy főként az általános isko­lákat érte el. A tanévnyitókon hangsúlyozták, hogy szeptem­ber elsején nyugodt, kiszámít­ható tanév kezdődött, hiszen jogszabályi változás ezúttal nem nehezíti a munkát. Az el­múlt 20 évben általában min­den tanévben módosították a rendszert Magyarországon, csak az elmúlt négy évben közel 160 alkalommal módosultak a közoktatással kapcsolatos tör­vények. A magyar oktatási rend­szer ráadásul sokak szerint az összeomlás szélén van, mert az elmúlt négy évben 120 mil­liárd forintot kellett megspó­rolnia, és a mostani tanévkez­déskor is elvonásokkal kell szembesülni, hiszen a készülő jövő évi költségvetés sem sok jót ígér. Magyarországon az első félév 2010. január 15-ig tart. Az őszi szünet október 26- tól 30-ig, a téli december 23-tól 31-ig tart, míg a tavaszi 2010. április 2-6. között lesz­. Magyarországon már becsen­gettek, a diákok számára elkez­dődött a sok tanulást igénylő időszak. Otthon, Hargita me­gyében még sok tanuló igyek­szik kihasználni az utolsó na­pokat, gondtalanul játszanak, rúgják a labdát, de számukra is megállíthatatlanul ketyeg az óra: nemsokára itt az új tanév, megszólal a csengő. Barabás Orsolya 5. oldal Tatárul is imádkoztak Tatár nyelven is imát mondtak azon a múlt szom­bati megemlékezésen, ame­lyet az 1658. szeptember 6-i tatárdúlás sikeres vissza­verésének tiszteletére szerveztek immár második alkalommal a gyergyó­­szárhegyi ferencesek. A szentmisével kezdődő meg­emlékezésen Böjte Csaba fe­rences atya ismételten az ösz­­szefogásra és az ősök tiszteleté­re szólította fel az egybegyűl­teket. „A múltra egyházme­gyei szinten ezer évre tekin­tünk vissza, amikor Szent Ist­ván döntése alapján, Gyulafe­hérvár központtal megalapítja az egyházmegyét. A egyház­­községek múltjában nem tu­dunk ilyen messzire visszate­kinteni, de azt biztosra tudjuk, hogy már hétszáz évvel ezelőtt Gyergyóban léteztek, mert már az 1300-as években eljutott in­nen az adomány Rómába" - hangoztatta prédikációjában Portik-Hegyi Kelemen, gyer­­gyószentmiklósi főesperes-plé­­bános, az esemény ünnepi szó­noka. Kifejtette, hogy a szé­kely nép szenvedésének kuta­tójaként még teológus hallgató korában rájött arra, hogy a ne­hézségek és megpróbáltatások ellenére a székelységben min­dig megvolt az erő az újrakez­désre, a lerombolt javaik újra­építésére. A mise végén Tatár Mária­ Magdolna Mongóliában dokto­rált keletkutató történész tar­tott szemléletes történelmi át­tekintést a Gyergyószárhegy és Gyergyóditró határában le­zajlott csatáról. A történész ki­hangsúlyozta, hogy II. Rá­kóczi Ferenc fejedelem idején, 1958-ban mindössze három olyan település létezett, ahol sikeresen visszaverték a fosz­togató tatár hadakat. Ezek a háromszéki Tamásfalva, To­rockó, Nagyenyed és Gyer­gyószárhegy. Ám ugyanekkor felégették a gyulafehérvári székesegyház levéltárát, kifosz­tották Brassót és a szász váro­sokat, Kolozsvár pedig hatal­mas hadisarcot fizetett, hogy a tatárok elkerüljék a várost. Elő­adása végén felszólította Por­tik-Hegyi Kelemen főesperes­­plébánost, hogy a csatában el­hunyt székelyek és tatárok lel­ki üdvösségéért imádkozzék el tatárul is a Miatyánkot. A misét követően közös ebé­den és szórakoztató programo­kon vehettek részt az érdeklődők. Jánossy Aliz ■i Sandru elvtárs tollából Hl Újabb magyarellenes kirohanás került napvilágra Köztudott, hogy a Maroshévízen lakó Ilie Sandru 1990 után magyarellenes írá­sai révén vált ismertté. Ezen cikkek a me­gyei román lapban és néhány bukaresti újságban láttak, látnak napvilágot. Az említett firkálmányok egytől egyig soviniszta írások, alapjuk elsősorban a magyar nép elleni uszí­tás, és a bennük foglaltak többnyire nem felelnek meg a valóságnak. Nemrég egy újabb írása jelent meg, természetesen ez is magyarellenes. Ezúttal a közel­múltban alakult Dr. Urmánczy Nándor Egyesüle­tet támadja. Cikkében felháborodásának ad hangot, kifejtve, nem érti, hogy az egyesület bejegyzését miért engedélyezte a törvényszék és a közjegyzőség. Sand­ru elvtársat főként az zavarja, hogy az alapszabály­zatuk tartalmaz egy cikkelyt, miszerint az egyesü­let támogatja a székely nép önrendelkezési törekvé­seit. Az elvtárs egyáltalán nem ért egyet az auto­nómia szóval, neki ez egy nem létező fogalom, nem létező „jelenség". Ezennel megragadom az alkalmat, és figyelmébe ajánlom, hogy Európa számos demok­ratikus országában évtizedek óta igen jól működő szervezési forma. Csak néhány országot említek: Olaszország, Spanyolország, Svájc,­ Nagy-Britan­­nia, Svédország, Finnország, Hollandia, Belgium stb. Emlékeztetni szeretném, hogy 1968-ig Romániában is létezett Magyar Autonóm Tartomány, és ez nem zavarta a kommunista vezetőket. Sandru elvtársnak az sem tetszik, hogy az alapszabályzat egyik cikkelye értelmében az egyesület vállalja Urmánczy Nándor örökségének gondozását. Továbbá kihangsúlyozza: Románia alkotmánya szerint nemzetállam. Felten­ném azonban a kérdést Sandrunak, ha Románia nem­zetállam, akkor itt nem élnek magyarok, németek, ruténok, oroszok vagy más nemzetiségű népek? A tavaly első alkalommal megrendezett Urmánczy Nándor Emléknapon hárman emeltek szót a ren­dezvény ellen, köztük volt a nyugdíjas maroshévízi tanár is. Az idei emléknap közeledtének ismereté­ben Sandru elvtárs két hete felkereste a Kulturális Központ igazgatóját, és kérte, ne engedélyezze a ren­dezvény megszervezését. Az igazgató azonban ör­vendetes módon nem befolyásolható. Érdekesség­ként megjegyezném, hogy minden évben az Ur­mánczy kastélyban rendezik a Miron Cristea Na­pokat, ez nem zavarja az illető személyt, csak az Urmáncy Nap ellen van kifogása. Czirják Károly HŰSÉGESEKNEK - FŐNYEREMÉNY! Hűséges olvasóink számára folyamatosan kínálunk pénznye­­reményes játékot. Játékszabá­lyaink változatlanok: az itt talál­ható szelvényt kell kiollózni he­tente, és összegyűjteni az adott hónap folyamán közreadottakat. Egy szelvény értéke 30 lej, így szeptember hónap fődíjasa 120 RON boldog tulajdonosa lesz. Jelszavunk nem változott: Hűség - főnyeremény!

Next