Új Kelet, 2010. július-december (13. évfolyam, 26-51. szám)
2010-11-11 / 45. szám
Kurtán... *fitédia, tábor... 16-an belőletek nem sok akkor, hacsak 1 lejt kell mondjuk fejenként összedobni egy koporsóra. Ennyien voltatok, ti alkottátok a médiatáborunk lényegét, mert ilyenkor nem illendő azokkal kalkulálni, akik itt töltöttük a fejeteket, vért fecskendeztünk az ereitekbe, ostoroztunk, miközben arra ösztönöztünk: ne csak nézzetek, lássatok is, ha már valamire rászegezitek a tekinteteteket! Nyári szünidő van, tombol a jóindulatú dögség, perzsel a nap, csodállak, hogy ti ebben az időszakban bevállaltatok egy cifra katonaságot, s nap mint nap elénk álltatok, kaptákba vágtátok magatokat, s kimondatlanul isesmtettétek: Agytornázunk! " Valamihez számomra nagyon sokan voltatok tizenhatan az elmúlt két hét munkanapjain. Én ritkán látok a mai Gyergyószentmiklóson ennyi értelmes emberkét egyidőben, egy helyen! Olyanokat meg pláne alig látok, akik kivétel nélkül mindent úgy cselekednek meg, mintha élnének. Szeretem, ahogyan égtetek. Úristen, ti éltek! Égettek. A szikra az életünk során mindenhez kell, bennetek meg annyi van, amennyivel lángszórókat lehetne táplálni a jóllakásig. A médiatábor idején engem tápláltatok, remélem, mindenki mindenkitől kapott itt valamit. Szellemiből a morzsányi sem kevés. Soha. A jövőben újabb morzsát gyúrunk, talán veletek vagy közületek sokakkal együtt, új „hallgatókkal", újabb értékes emberkékkel... Mindenesetre azt, amit idén elkezdtünk együtt, azt az egész kenyérig űzzük. Mit szóltok? Akik tudnak dolgozni együtt, azok le tudnak ülni egy étkezőasztal mellé is. Körbeüljük, megkezdjük a kenyerünket. Felszeleteljük, és eszünk belőle. Megesszük! Na, majd akkor, ott beszéljünk ismét arról, hogy minden ember annyit ér, amennyit képes letenni az asztalra. Felmutatni. ...Dehogy koporsóra gyűjtünk. Éljen az alkotás, az igyekezet, égjen bennetek a szikra, akarjatok, égjetek. Égjünk! Péter Csaba Meg lehet ismerkedni a rádiózás, tévézés és újságírás kuliszszatitkaival? - Érdekesnek tűnt, mikor mondták a Fény Pontban. Amikor meghallottam a hirdetést, úgy gondoltam, hogy ezt nekem szervezték. Elkezdtem fantáziáim a táborról. Minden eszembe jutott a táborral kapcsolatban, pozitív és negatív gondolatok egyaránt. Nem akartam túl sokat gondolkodni a táborról, nehogy csalódás legyen a vége. Nem hittem el, hogy kéthetes lesz, egy kicsit álomnak tűnt, mégpedig egy elérhető álomnak. A nyár előtt nyilatkoztam, hogy nem akarok menni táborba, még csak hallani sem szeretnék róla. Mivel bentlakásban lakom Gyulafehérváron, egy év pontosan elég a bentlakásból. Nem akartam még nyáron is bentlakásban lenni, nekem nyugalomra van szükségem, nem pedig zajra. De ez? Médiatábor Gyergyóban és nem is bentlakásos.. Jó reggelt Zsolt! Ezt nem hagyhatod ki! - mondtam magamnak. És nem is akarom kihagyni, mert erre vártam, amióta a média érdekel, és végre itt van. Rendben van, tudtam, hogy menni fogok, ezt egy belső hang súgta meg. Ennek a belső hangnak nagyon sokszor szoktam örülni. Mivel a gazdasági válság kellős közepén vagyunk, ezért meg kell gondolni, hogy mire költjük a pénzt. Vagyis nem kell, hanem kötelező meggondolni. Féltem, hogy a szüleim nem fognak pénzt adni rá, de közöltem velük, hogy fontos ez nekem és elengedtek! Nagyon kedves volt tőlük, hogy megértettek engem. Ez megint olyan álomnak tűnt, viszont ez az igazság valamivel több, mint az álom. Majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor Katánál fizetni voltam. Ezután csak a napokkal kellett megküzdenem, de sikerült. Mikor Korpos felébredtem, nem hittem el, hogy itt van az a nap, amire vártam már hetek óta. Végre eljött a várva várt nap. Igyekeztem, hogy ne késsek el, ezért hamarabb kellet elindulnom. Egy kicsit nehezemre esett, de nem haltam bele. Arra számítottam, hogy sokan leszünk, de szerencsére kevesen voltunk. Azzal a céllal mentem a tábor helyszínére, hogy NEM fogok ismerkedni, és megnyílni senki előtt, így utólag nem bánom, hogy nyitott voltam, és hogy sok ismerősöm és barátom lett. Ezúttal szeretném megköszönni, hogy a szervezők gondoltak a gyergyószentmiklósi emberekre, akik érdeklődtek a média iránt. 15. oldal IRÁNY A MÉDIATÁBOR (?) Zsolt A Kelet Info Media Group vendégelőadók bevonásával szervezett nyári multimédiatábora iránt igen nagy volt az érdeklődés. Ennek az oldalnak a tartalmát a hallgatók írott sajtózás terén kapott és elvégzett „feladatai" szolgáltatják. Valamennyi itt megjelent írást a Mi Újság című tábori lap egyszeri és megismételhetetlen példányának oldalairól válogattuk. Két hét múlva a harmadik és utolsó hasonló összeállítással jelentkezünk, médiatábort ellenben jövőre is tervezünk. MICSODA, GYERGYÓSZENTMIKLÓS? Hodgyai Botond - Nézd már meg, hol vagyunk! -Miért nem nézed meg te, egyfolytában engem nyaggatsz... „Elöl vagyunk?"; „Vedd elő a térképet!"; „Navigálj már egy kicsit!" - Édesem! Nem látod, hogy vezetek, hogy csináljam mindkettőt egyszerre? Várj csak, itt egy tábla, azt írja... Gy... Gyergyó... szentmiklós. Ez egy hülye név, apám... Képzeld el azt, aki itt lakik. - Ahelyett, hogy poénkodsz, nem kerülnéd inkább azokat a gödröket? A térkép szerint még kell menj kb. 600 métert, majd jobbra kell fordulj, és megkerüld a központot. Uramisten! Nem hallod, hogy dudálnak ránk? - Persze, hogy dudálnak, mert... Nem néznéd inkább a térképet, hogy mind hamarabb kijuthassunk innen? -Sordulj itt balra. - Jó... Szuper, így tényleg körbekerüljük a központot, nagyon köszönöm, sokat segítettél. Erre az egy dologra kérlek meg, de te erre sem vagy képes, tudod mit, inkább megkérdezek valakit. Elnézést, elnézést uram, kérem, tudna segíteni? - Há' ugyanbiza miben tudnék én maguknak segíteni? - Csak azt szeretném tudni, hogy merre kell menjek Hévíz felé? - Hévíz? Hmm, Hóvá... Jah! Toplica... Körbe megy a központon, s látja-e ott a körforgalmat? Na, arra fele kell menni, s ott a második kijáratnál ki kell menni, s azon az úton addig meen, míg Hévízre nem ér. - Juj, nagyon szépen köszönöm, a viszontlátásra! - Az Isten áldja meg magukat el! - Na mi volt? Merre kell menni? - Mutatom, egy pillanat, csak valahogy jussak ki a központból. - Azért megfigyelted, hogy itt is csak egyszer festik le az épületeket? - Hogy érted ezt? - Hát úgy, hogy ez a központ, gyönyörű régi épületek, de minden olyan szürke, mintha élet sem lenne itt. - Na várj... Azt mondta az öreg, hogy második kijárat... Itt melyik a második kijárat? Látod, TV az van, de egy nyamvadt tábla nincsen, persze a TV az kell... Na már csak ti hiányoztatok innen... - Mi történt? - Drágám, nem látod, hogy a rendőrök megállítanak? Te ebben a kocsiban ülsz egyáltalán?! - Bună ziua, mă numesc Mureşan Popescu, vă rog să prezentaţi actele dvs. şi actele maşinii. -Te baby, ez tényleg azt hiszi, hogy értem, amit mond? - Biztos az útleveleket kéri, add oda neki. - Domnul Vă rog să nu speculaţi, că vă amendez imediat! - Na tessék, most ordít velem. Nem megmondtam, hogy jöjjünk vonattal...?! De nem. „Autót kell bérelni, a Frédiék is azt csinálták." - Most meg én vagyok a hibás mi, persze, hibáztassunk mást a saját hibáinkért. De tudtam, hogy ez lesz! Édes Istenem légyszíves csak abban segíts, hogy innen valahogy jussak ki, aztán többet nem kérek semmit! INTERJÚ NAGY FERÓVAL Kozma Péter Szerda reggel a szerkesztőségi gyűlésen szóba került az EMI- tábor, elhangzott, hogy aznap este koncertezik a Beatrice. Felmerült hát az ötlet, milyen jó volna egy exkluzív interjút készíteni a zenekar frontemberével, Nagy Feróval. Nekiláttunk az előkészületeknek. Néhány telefonbeszélgetés után sikerült kiderítenünk, hogy igenis Gyergyószentmiklóson tartózkodik a kiszemelt sztárunk, de mivel előző éjjel is koncertezett, ezért pihen, és kérte, ne zavarják. Hát igen, neki aztán kijár a 8 óra munka után a 8 óra pihenés is. Mintha megállt volna az idő a stúdiónkban, lassan, nagyon lassan teltek-múltak a percek, még lassabban az órák. Minden készen állt az interjúhoz, utánanéztünk mindennek, aminek csak lehetett Feróval kapcsolatban, és közben minden telefoncsörrenésre felkaptuk a fejünket, kíváncsian vártuk, mikor ébred már fel az X- faktor egyik zsűritagja. Vágni lehetett a feszültséget a tévéstúdióban. Adott pillanatban megcsörrent a telefon, a szálloda recepciójáról hívtak, közölték, hogy Nagy Feró felkelt, és a szálloda vendéglőjében ebédel. Rögtön a helyszínre siettünk, találkoztunk a frontemberrel, aki épp a második fogását várta. Feró nagyon „fér" volt velünk szemben, rögtön elvállalta az interjút annak ellenére, hogy bulvárlapok tömkelege szeretne interjút készíteni vele most, hogy az induló X-faktor mentorainak egyike lett. Az ember elsőre azt gondolná, hogy a könyökén jön már ki a sok interjú, újságcikk és tévériport. Mindezek ellenére néhány perc után már rendelkezésünkre is állt, és mi is készen voltunk az exkluzív beszélgetésre. Elég érdekes látvány volt, amint egy pohár sörrel a kezében jött oda, és szólt, hogy „jöhettek fiúk". A jobb fényviszonyok miatt „kiráncigáltuk" Ferót a parkba, és elkezdődött a majd háromnegyed órás interjú. Szó volt az új lemezről, az EMI-táborról, a hazai pálinkáról, a slágerekről, sőt még az X-faktorról is. Az interjú után percekig beszélgettünk, majd visszakísértük a frontembert és megköszöntük, hogy rendelkezésünkre állt. Hát igen, mertünk nagyot álmodni, majd nagyszerű csapatmunkával sikerült is véghezvinnünk azt, ami órákon át lehetetlennek tűnt. Jó elmélázni azon, hány újság, hány televízió lenne vevő egy Feróval készített interjúra, és mi kijelenthetjük, igenis nekünk ez sikerült! HÁLA LEGYEN AZ ISTENNEK! Mezei -A száműzött uralkodó a viharos út el- András- rendre biztonságban megérkezett, leszá Dávid inítva az utazás alatt kapott köszvényt. — A fejedelem reméli, hogy a török levegő majd jót tesz a seb gyógyulása érdekében. A partraszállást követően elszállásolták egy szabadságharcoshoz méltóan. * * * Üdvözlöm önöket, kedves hallgatóim / nézőim, innen Gallipoliból közlöm a jó hírt. Pár perce megérkezett a száműzött uralkodó, II. Rákóczi Ferenc. A szívélyes fogadtatás máris javított egy kicsit a sápadt arcán, hiszen nem volt könnyű a hosszú út! A fejedelem kapott egy felnyergelt lovat, és azzal mehetett a jól megérdemelt szállására, ahol végre alhat egy rendeset a sok hánykolódás után. Az uralkodó kísérete nem járt ilyen jól, hiszen őket egy lerobbant kis kuckóban szállásolták el, de ahogy hallhatják/láthatják, annak is örülnek, hogy végre szilárd föld van a lábuk alatt. Köszöntöm a figyelmet, Mezei András voltam Gallipoliból!