Uj Kelet, 1919. október (2. évfolyam, 37-40. szám)
1919-10-23 / 40. szám
2 A zsidóságnak nincsenek szuronyai, nincs talán ereje ahhoz sem, hogy megvédelmezze magát. De a bosszúállásra, arra, hogy elégtételt vegyen magának, még mindig és mindenkoron futni fogja fogyaték ereiből is. B’M sem . SAJTÓVITA A TEMESVÁRI ZSIDÓ LYCEUM KÖRÜL Tiltakozik a „Banatus“ — A jóhiszemű „Volksblatt“ — Tévedések vannak mindkét oldalon Mint az „Új Kelet“ megirta, a Zsidó Nemzeti Szövetség Temesváron egy zsidó lyceum felállítását határozta el, gimnázium-, reál- és felsőkereskedelmi iskolai tagozódással. A lyceum felállításához a kormányzótanács megadta az engedélyt, aminek alapján a behatások is megkezdődtek már az új zsidó középiskolába. Eddig körülbelül 600-an iratkoztak be. Mindenki egész természetesnek találta hogy az állami középiskolák átvétele folytán iskola nélkül maradt temesvári zsidó diákoknak további oktatásáról gondoskodni kell és hogy a gondoskodásnak a zsidó lyceum felállítása az egyetlen módja. De nem így gondolkozik a Temesváron megjelenő „Banatul" címü román újság. Említett lap „Merénylet a román állam ellen“ című cikkében a következő elmélkedés keretében emlékezik meg a zsidó lyceumról. A „merénylet“ Dr. Branişte Valér, vallás- és közoktatásügyi főnök megadta az engedélyt, hogy Temesvárott zsidó középiskola létesültessék reál, gimnáziumi és kereskedelmi tanfolyamokkal, magyar előadási nyelvvel. A mi felháborodásunk nem ismer határt! Eleve tiltakozunk az ellen, hogy antiszemitáknak, avagy intoleránsoknak tekintessünk, midőn e sorokat papírra vetjük. A mi népünk mindig tanúságát adta toleranciájának a máshitüekkel szemben és mi fogadalmat is tettünk, hogy mindvégig liberálisak és igazságosak leszünk más nyelvű polgártársaink irányában. Mi jogosnak tartjuk azt, hogy mindenik nemzetiség és felekezet saját anyanyelvén tanítson iskoláiban; ennélfogva a temesvári zsidóknak iskoláikban héber nyelven és nem magyarul kell tanítaniok. A magyar nyelvet csupán az esetben szabadna tanítási nyelvül használniok, ha ez anyanyelvük volna, vagy pedig azon állam nyelve lenne, amelyben élnek. A zsidóknak anyanyelve azonban a zsidó, és a román állam hivatalos nyelve a román, ezért csupán a kettő közül választhatnak: vagy anyanyelvükön tanítanak, vagy az állam nyelvén fognak iskoláikban előadni. Semmi esetre sem engedhetjük a magyar nyelven való tanítást, mert ez azt jelentené, hogy jobban szeretik a magyar nyelvet az ádlam nyelvénél. Ezen tényben mi a zsidók tüntetését látjuk, százados ellenségünk, a magyar állam nyelve érdekében. Ez azt mutatja, hogy a zsidók — államunk kebelében — saját iskoláikban menedékhelyet nyújtanak a magyar sovinizmusnak és könnyeket ontanak a magyar állam romjain. Ez azt mutatja, hogy a zsidók, kik magukat a magyar állam leghűségesebb alattvalóinak tekintették, nem akarnak a román állam hűséges polgárai közé soroztatni. Efajta tüntetéseket a román állam nem tűrhet meg, ezért kérjük az engedély visszavételét és ha kéréseinknek nem tennének eleget, akkor a román nemzettel találnák magukat szemben, amely fel fogja emelni tiltó szavát. A Volksblatt válaszol A „Banatul" förmedvényére a zsidóbarát „Temesvárer Volksblatt“ válaszolt. A cikk többek között ezeket mondja: Akkor, midőn a Bánátban élő nemzetiségek összefogtak, hogy jogaikat minél eredményesebben juttassák érvényre, amikor a Bánát nemzetiségei bizonyos fokig kulturális versenyt folytatnak egymással, a zsidóság is felébredt hosszú álmából és mint külön test adott életjelt magáról, amelynek nincs kedve ahhoz, hogy két malomkő között szétmorzsolódjék. Minthogy a zsidóknak minden erőlködésük ellenére sem sikerült asszimilálódniuk és a többi nemzetiségekkel való évszázados együttélés után is külön testként maradtak fenn, igazán nem tehettek okosabbat, minthogy saját lábukra álljanak és kijelentsék, hogy továbbra is hűséges polgárai akarnak lenni befogadó hazájuknak, de mint zsidó nemzetiség, amely miként a többiek, saját nemzeti életét akarja élni. A temesvári és bánáti zsidók ezen elhatározással csupán a többi országokban lakó testvéreik példáját követték, ahol már régen felismerték azt, hogy a zsidó lehet román, magyar vagy német állampolgár, anélkül azonban, hogy e ténnyel románná, magyarrá, vagy németté lenne, mert a zsidó nép testéhez tartozik, zsidó volt és zsidó marad. ’ Ezen megismerés folytán és a Bánát nemzetiségi tagozódása következtében egyenesen kényszerítve, elhatározták a temesvári zsidók, hogy külön középiskolát állítanak fel, egyben dokumentálván ezzel ama elhatározott akaratukat, hogy a más népekbe való beolvadás fantomjának immár maguk fognak ellenállani. Egészen természetes, hogy ezzel kapcsolatban a kritika is megszólalt, részben rosszindulatú, részben előítéletetekkel tele megjegyzéseivel. Egyes asszimilánsok azzal a váddal lépnek fel, hogy a nemzeti alapra helyezkedett zsidók sietnek már román iskolákat felállítani, viszont a román körök magyarosító törekvésekkel vádolják a zsidókat. A „Banatul" egyik legutóbbi számában megtámadta a zsidó lyceumot és mint a magyarosító politika bástyáját tünteti fel azt. Ugyanakkor szemrehányásokkal illeti a kormányzótanács közoktatásügyi osztályát, amely támogatja ezt a magyarosító törekvést. Fel kell tételeznünk, hogy román kollégánkat nem vezetik antiszemita indokok és ezért röviden néhány szóban válaszolunk neki. Kétség sem férhet a ház: a zsidóknak jogukban áll középiskolát felállítani. És ily fölösleges bizonyítani, hogy az iskolai nevelés képezi az ifjú további életének alapját, az vértezi fel a létért vívandó küzdelemhez. A tanítási nyelv kérdésénél, célszerűnek ismerték fel a zsidók, hogy azt azon a nyelven folytassák, amelyen a diák tanulását megkezdette. Esztelen dolog lett volna, ha a diákokat, kik egy néhány osztályt magyarul végeztek, minden átmenet nélkül egy más nyelvre kényszerítenék reá, mert ezáltal olyan káosz keletkeznék, ami okvetlenül óriási hátránnyal lenne a nevelésre. De hogy a helyes megoldás lehetővé tétessék, gondoskodás történt arról, hogy az új lyceumban a román nyelvet is intenzíven tanítsák és ezáltal megkönnyítsék a megfelelő időre a román állami nyelvre való átmenetet. A „Volksblatt“ ezután megemlíti még, hogy a temesvári zsidó lyceum természetesen a héber nyelvet sem fogja elhanyagolni, már csak azért sem, hogy lehetőséget nyújtson növendékeinek arra, hogy esetleg őseik hazájában telepedjenek le. Általában nemcsak a zsidó, hanem a Bánát többi középiskolája is kényszerítve lesz a nyelvoktatást az UJ KELET 1919. 40. sz.