Uj Kelet, 1919. október (2. évfolyam, 37-40. szám)

1919-10-23 / 40. szám

2 A zsidóságnak nincsenek szuronyai, nincs talán ereje ahhoz sem, hogy megvédelmezze magát. De a bosszú­állásra, arra, hogy elégtételt vegyen magának, még mindig és mindenkoron futni fogja fogyaték­ ereiből is. B’M sem . SAJTÓVITA A TEMESVÁRI ZSIDÓ LYCEUM KÖRÜL Tiltakozik a „Banatus“ — A jóhiszemű „Volks­blatt“ — Tévedések vannak mindkét oldalon Mint az „Új Kelet“ megirta, a Zsidó Nemzeti Szövetség Temesváron egy zsidó lyceum felállítását határozta el, gimnázium-, reál- és felsőkereskedelmi iskolai tagozódással. A lyceum felállí­tásához a kormányzótanács megadta az engedélyt, aminek alapján a beh­atások is megkezdődtek már az új zsidó kö­zépiskolába. Eddig körülbelül 600-an iratkoztak be. Mindenki egész természetesnek ta­lálta hogy az állami középiskolák át­vétele folytán iskola nélkül maradt te­mesvári zsidó diákoknak további okta­tásáról gondoskodni kell és hogy a gondoskodásnak a zsidó lyceum felállí­tása az egyetlen módja. De nem így gondolkozik a Temesváron megjelenő „Banatul" címü román újság. Említett lap „Merénylet a román állam ellen“ című cikkében a következő elmélkedés keretében emlékezik meg a zsidó lyce­­umról. A „merénylet“ Dr. Branişte Valér, vallás- és köz­oktatásügyi főnök megadta az enge­délyt, hogy Temesvárott zsidó közép­iskola létesültessék reál, gimnáziumi és kereskedelmi tanfolyamokkal, magyar előadási nyelvvel. A mi felháborodá­sunk nem ismer határt! Eleve tiltakozunk az ellen, hogy an­tiszemitáknak, avagy intoleránsoknak tekintessünk, midőn e sorokat papírra vetjük. A mi népünk mindig tanúságát adta toleranciájának a máshitüekkel szemben és mi fogadalmat is tettünk, hogy mindvégig liberálisak és igazsá­gosak leszünk más nyelvű polgártár­saink irányában. Mi jogosnak tartjuk azt, hogy min­­denik nemzetiség és felekezet saját anyanyelvén tanítson iskoláiban; ennél­fogva a temesvári zsidóknak iskoláik­ban héber nyelven és nem magyarul kell tanítaniok. A magyar nyelvet csupán az esetben szabadna tanítási nyelvül használniok, ha ez anyanyelvük volna, vagy pedig azon állam nyelve lenne, amelyben élnek. A zsidóknak anyanyelve azonban a zsidó, és a román állam hivatalos nyelve a román, ezért csupán a kettő közül választhatnak: vagy anyanyelvü­kön tanítanak, vagy az állam nyelvén fognak iskoláikban előadni. Semmi esetre sem engedhetjük a magyar nyel­ven való tanítást, mert ez azt jelentené, hogy jobban szeretik a magyar nyelvet az ádlam nyelvénél. Ezen tényben mi a zsidók tüntetését látjuk, százados el­lenségünk, a magyar állam nyelve ér­dekében. Ez azt mutatja, hogy a zsi­dók — államunk kebelében — saját iskoláikban menedékhelyet nyújtanak a magyar sovinizmusnak és könnyeket ontanak a magyar állam romjain. Ez azt mutatja, hogy a zsidók, kik magu­kat a magyar állam leghűségesebb alattvalóinak tekintették, nem akarnak a román állam hűséges polgárai közé soroztatni. Efajta tüntetéseket a román állam nem tűrhet meg, ezért kérjük az engedély visszavételét és ha kéréseinknek nem tennének eleget, akkor a román nem­zettel találnák magukat szemben, amely fel fogja emelni tiltó szavát. A Volksblatt válaszol A „Banatul" förmedvényére a zsidó­barát „Temesvárer Volksblatt“ válaszolt. A cikk többek között ezeket mondja: Akkor, midőn a Bánátban élő nem­zetiségek összefogtak, hogy jogaikat minél eredményesebben juttassák ér­vényre, amikor a Bánát nemzetiségei bizonyos fokig kulturális versenyt foly­tatnak egymással, a zsidóság is fel­ébredt hosszú álmából és mint külön test adott életjelt magáról, amelynek nincs kedve ahhoz, hogy két malomkő között szétmorzsolódjék. Minthogy a zsidóknak minden erőlködésük ellenére sem sikerült asszimilálódniuk és a többi nemzetiségekkel való évszázados együtt­élés után is külön testként maradtak fenn, igazán nem tehettek okosabbat, minthogy saját lábukra álljanak és ki­jelentsék, hogy továbbra is hűséges polgárai akarnak lenni befogadó hazá­juknak, de mint zsidó nemzetiség, amely miként a többiek, saját nemzeti életét akarja élni. A temesvári és bánáti zsi­dók ezen elhatározással csupán a többi országokban lakó testvéreik példáját követték, ahol már régen felismerték azt, hogy a zsidó lehet román, magyar vagy német állampolgár, anélkül azon­ban, hogy e ténnyel románná, magyarrá, vagy németté lenne, mert a zsidó nép testéhez tartozik, zsidó volt és zsidó marad. ’ Ezen megismerés folytán és a Bánát nemzetiségi tagozódása következtében egyenesen kényszerítve, elhatározták a temesvári zsidók, hogy külön közép­iskolát állítanak fel, egyben dokumen­tálván ezzel ama elhatározott akaratu­kat, hogy a más népekbe való beolva­dás fantomjának immár maguk fognak ellenállani. Egészen természetes, hogy ezzel kap­csolatban a kritika is megszólalt, rész­ben rosszindulatú, részben előítéletetek­kel tele megjegyzéseivel. Egyes asszi­­milánsok azzal a váddal lépnek fel, hogy a nemzeti alapra helyezkedett zsidók sietnek már román­ iskolákat felállítani, viszont a román körök ma­gyarosító törekvésekkel vádolják a zsi­dókat. A „Banatul" egyik legutóbbi számá­ban megtámadta a zsidó lyceumot és mint a magyarosító politika bástyáját tünteti fel azt. Ugyanakkor szemrehá­nyásokkal illeti a kormányzótanács köz­oktatásügyi osztályát, amely támogatja ezt a magyarosító­­ törekvést. Fel kell tételeznünk, hogy román kollégánkat nem vezetik antiszemita indokok és ezért röviden néhány szóban válaszo­lunk neki. Kétség sem férhet a ház: a zsidóknak jogukban áll középiskolát felállítani. És ily fölösleges bizonyítani, hogy az is­kolai nevelés képezi az ifjú további életének alapját, az vértezi fel a létért vívandó küzdelemhez. A tanítási nyelv kérdésénél, célszerűnek ismerték fel a zsidók, hogy azt azon a nyelven foly­tassák, amelyen a diák tanulását meg­kezdette. Esztelen dolog lett volna, ha a diákokat, kik egy néhány osztályt magyarul végeztek, minden átmenet nélkül egy más nyelvre kényszerítenék reá, mert ezáltal olyan káosz keletkez­nék, ami okvetlenül óriási hátránnyal lenne a nevelésre. De hogy a helyes megoldás lehetővé tétessék, gondosko­dás történt arról, hogy az új lyceum­­ban a román nyelvet is intenzíven ta­nítsák és ezáltal megkönnyítsék a meg­felelő időre a román állami nyelvre való átmenetet. A „Volksblatt“ ezután megemlíti még, hogy a temesvári zsidó lyceum termé­szetesen a héber nyelvet sem fogja el­hanyagolni, már csak azért sem, hogy lehetőséget nyújtson növendékeinek arra, hogy esetleg őseik hazájában teleped­jenek le. Általában nemcsak a zsidó, hanem a Bánát többi középiskolája is kényszerítve lesz a nyelvoktatást az UJ KELET 1919. 40. sz.

Next