Uj Kelet, 1919. október (2. évfolyam, 37-40. szám)

1919-10-23 / 40. szám

1919.11. ÉVFOLYAM 40. SZÁM OKTÓBER 23. KOLOZSVÁR, 5680. THISRI 29. LEVEZETŐ Mi zsidók vagyunk igen sok eset­ben a népdüh levezetője. A csatorna, amelyen át a fölépségületlenség elte­relődik abból az irányból, amely felé eredetileg tör, támad, irányul. A bizto­sító szelep, amelyen át robbanásig he­­vült gőz eltárolodik és amely ilyenképen megmenti a szétverődéssel fenyegetett állam­gépezetet. A magyarázata ezen szerepünknek nagyon kézenfekvő, első tekintetre vilá­gos. A tömegeket sokféle elégületlenség fűti, sokféle düh, gyűlölet hatja át. Ezek között az ellenséges érzelmek között mindenütt, ahol a zsidók nagyobb számban laknak, ott van — nem mint a legjelentősebbeknek, ám nem is mint a legjelentéktelenebbeknek egyike — az idegen falka tagja ellen érzett ős­emberi félelemnek, ma­ állati gyűlöletnek rudiga mentuma: a zsidógyűlölet. Amikor aztán az állami erő pillanatnyi elgyen­gülésének idején valamelyik h­aotikus percben a tömeg nekilendül, hogy kí­vánságait valóra váltsa, hogy gyűlölete tárgyait elsodorja,­­ igen kicsiny ügyességgel arra felé lehet irányítani útját, ahová nem az érdek, hanem csak állati érzések vezetik, de ahol tombo­­lását a legkevesebb erő gátolja, ahol a legkisebb az ellentállás. És hol egye­bütt lenne ez a legkisebb ellentállás, ez a legnagyobbfokú védetlenség, mint a zsidó­ utcában. A szociális, a gazda­sági, a nemzeti bajai miatt nekibusult tömeg a zsidókon tölti igen gyakran MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN CSATORNA — vezéreitől fél­re vezettetvén — bosz­­szúját, rajtuk fecsérli el évtizedeken át felhalmozott energia­készletét, hogy a végén erőtlenül és ártatlanok vérétől mocskoltan visszabukjon ugyanabba a rókaverecsbe, amelyből előretört, amely­ből szabadulni próbált. A nyolcvanas évek és kilencszázas évek oroszországi pogromjai adják a legvilágosabb képét a zsidóság villám­hárító, levezetőcsatorna szerepének. Az orosz autokrácia kitűnően értett a tö­­meg­pszichológiához. Ha időjelző készü­lékei vihart szignalizáltak,­­ nem hagyta a felhőket azok feje fölött ösz­­szeverődni, akiknek a tömeg menny­kövei szánva voltak. Bérencei által pogromokat rendezett, huligánjai által a zsidó­ utcába irányította a nekidühödt hordákat, s a revoluciót belefullasztotta az ártatlan zsidók vérébe.­­ De nem kell a szomszédba fárad­nunk példákért. A világháború végén a magyar felvidékeken rendezett „obla­­vák“, a liberális Wekerle-kormány zsidó-razziái, a nemkülönben liberális Tisza István bölcs megállapításai a menetszázadok és a frontalakulatok összetételéről, mind-mind ugyanezt a célt szolgálták. A zsidók nyakába varrni a vesztett háború ódiumát. A zsidóság béketűrése sem végtelen azonban. Az erőtlen — a szó fizikai értelmében erőtlen — zsidóság sem ül­dözhető, pogromozható, tiporható bün­tetlenül az idők és az elnyomatás vég­telenségéig. A nyolcvanas évek po­gromjai a társadalmi forradalom és a zsidó-nemzeti mozgalom táboraiba so­dorták a lojális, a konzervatív, az asz­­szimilációs m­aszkilista zsidót. Az otthon iskoláiból kizártak a külföld egyetemein szereztek tudást, ideálokat és ez a tudás nem az autokrácia Oroszországát szol­gálta, ezek az ideálok nem a cárizmus ideáljai voltak. Abban a földalatt lap­pangó mozgalomban, amely a világ legnagyobb és legsötétebb birodalmát a levegőbe röpítette, nem a numerus clausus szabványaiban előírt arányszám szerint vettek részt a zsidók. Minden­ünnen — minden pályáról leszorítva, minden megélhetési lehetőségből ki­zúrva: a zsidó­ erő ott keresett érvé­nyesülési lehetőségeket, ahol épen talált — lettek légyen ezek a lehetőségek egyébként lelkületével ellenkezők — s az eredményt a mai Oroszország arcu­latja — az egész világot izgató — mutatja. És igy lesz ez mindenütt, ahol a zsidókat a villámhárító, a levezető csa­torna szerepére szánják. Ahol a Podje­­donoscen útjaira lépnek s a zsidóság kiüldözését, koldussá, tudatlanná nyo­­morítását s megmaradó csekély töredé­kének beolvasztását tűzik ki a politika céljaiul. A zsidó­ erő érvényesülni fog, mindenképen, minden erőszak ellenére is,­­ persze az államnak (igaz, hogy a zsidóságnak sem) nem lesz mindegy, hogy az ipar, a földmivelés, a keres­kedelem lesz a terrénuma az érvénye­sülésnek, avagy a barrikád, a szociális revolució. EGYES SZÁM ÁRA 1 KOR. 50 FILL.

Next