Uj Kelet, 1919. október (2. évfolyam, 37-40. szám)
1919-10-23 / 40. szám
1919.11. ÉVFOLYAM 40. SZÁM OKTÓBER 23. KOLOZSVÁR, 5680. THISRI 29. LEVEZETŐ Mi zsidók vagyunk igen sok esetben a népdüh levezetője. A csatorna, amelyen át a fölépségületlenség elterelődik abból az irányból, amely felé eredetileg tör, támad, irányul. A biztosító szelep, amelyen át robbanásig hevült gőz eltárolodik és amely ilyenképen megmenti a szétverődéssel fenyegetett államgépezetet. A magyarázata ezen szerepünknek nagyon kézenfekvő, első tekintetre világos. A tömegeket sokféle elégületlenség fűti, sokféle düh, gyűlölet hatja át. Ezek között az ellenséges érzelmek között mindenütt, ahol a zsidók nagyobb számban laknak, ott van — nem mint a legjelentősebbeknek, ám nem is mint a legjelentéktelenebbeknek egyike — az idegen falka tagja ellen érzett ősemberi félelemnek, ma állati gyűlöletnek rudiga mentuma: a zsidógyűlölet. Amikor aztán az állami erő pillanatnyi elgyengülésének idején valamelyik haotikus percben a tömeg nekilendül, hogy kívánságait valóra váltsa, hogy gyűlölete tárgyait elsodorja, igen kicsiny ügyességgel arra felé lehet irányítani útját, ahová nem az érdek, hanem csak állati érzések vezetik, de ahol tombolását a legkevesebb erő gátolja, ahol a legkisebb az ellentállás. És hol egyebütt lenne ez a legkisebb ellentállás, ez a legnagyobbfokú védetlenség, mint a zsidó utcában. A szociális, a gazdasági, a nemzeti bajai miatt nekibusult tömeg a zsidókon tölti igen gyakran MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN CSATORNA — vezéreitől félre vezettetvén — boszszúját, rajtuk fecsérli el évtizedeken át felhalmozott energiakészletét, hogy a végén erőtlenül és ártatlanok vérétől mocskoltan visszabukjon ugyanabba a rókaverecsbe, amelyből előretört, amelyből szabadulni próbált. A nyolcvanas évek és kilencszázas évek oroszországi pogromjai adják a legvilágosabb képét a zsidóság villámhárító, levezetőcsatorna szerepének. Az orosz autokrácia kitűnően értett a tömegpszichológiához. Ha időjelző készülékei vihart szignalizáltak, nem hagyta a felhőket azok feje fölött öszszeverődni, akiknek a tömeg mennykövei szánva voltak. Bérencei által pogromokat rendezett, huligánjai által a zsidó utcába irányította a nekidühödt hordákat, s a revoluciót belefullasztotta az ártatlan zsidók vérébe. De nem kell a szomszédba fáradnunk példákért. A világháború végén a magyar felvidékeken rendezett „oblavák“, a liberális Wekerle-kormány zsidó-razziái, a nemkülönben liberális Tisza István bölcs megállapításai a menetszázadok és a frontalakulatok összetételéről, mind-mind ugyanezt a célt szolgálták. A zsidók nyakába varrni a vesztett háború ódiumát. A zsidóság béketűrése sem végtelen azonban. Az erőtlen — a szó fizikai értelmében erőtlen — zsidóság sem üldözhető, pogromozható, tiporható büntetlenül az idők és az elnyomatás végtelenségéig. A nyolcvanas évek pogromjai a társadalmi forradalom és a zsidó-nemzeti mozgalom táboraiba sodorták a lojális, a konzervatív, az aszszimilációs maszkilista zsidót. Az otthon iskoláiból kizártak a külföld egyetemein szereztek tudást, ideálokat és ez a tudás nem az autokrácia Oroszországát szolgálta, ezek az ideálok nem a cárizmus ideáljai voltak. Abban a földalatt lappangó mozgalomban, amely a világ legnagyobb és legsötétebb birodalmát a levegőbe röpítette, nem a numerus clausus szabványaiban előírt arányszám szerint vettek részt a zsidók. Mindenünnen — minden pályáról leszorítva, minden megélhetési lehetőségből kizúrva: a zsidó erő ott keresett érvényesülési lehetőségeket, ahol épen talált — lettek légyen ezek a lehetőségek egyébként lelkületével ellenkezők — s az eredményt a mai Oroszország arculatja — az egész világot izgató — mutatja. És igy lesz ez mindenütt, ahol a zsidókat a villámhárító, a levezető csatorna szerepére szánják. Ahol a Podjedonoscen útjaira lépnek s a zsidóság kiüldözését, koldussá, tudatlanná nyomorítását s megmaradó csekély töredékének beolvasztását tűzik ki a politika céljaiul. A zsidó erő érvényesülni fog, mindenképen, minden erőszak ellenére is, persze az államnak (igaz, hogy a zsidóságnak sem) nem lesz mindegy, hogy az ipar, a földmivelés, a kereskedelem lesz a terrénuma az érvényesülésnek, avagy a barrikád, a szociális revolució. EGYES SZÁM ÁRA 1 KOR. 50 FILL.